Fruzsina pszichológusnak készült. Két éve érettségizett, de nem vették fel a bölcsészkarra. „Bár az elért eredményeim alapján sajnos ez várható volt, azért ilyenkor nagyon elkeseredik az ember. Ráadásul nekem elég sok pont hiányzott" - emlékszik vissza. Minthogy a pótfelvételi ponthatárok - amelyeket augusztusban tesznek közzé - is túl magasak voltak, nyár végére nyilvánvalóvá vált, hogy Fruzsina nem kezdheti meg tanulmányait. Ám biztosan tudta, hogy nem adja fel. Úgy döntött, él azzal a lehetőséggel, hogy ősszel is lehet érettségizni, ezért magyarból és történelemből ismét nekifutott. Év közben aztán felkészítő órákat vett egy történelemtanártól. Készült a tavaszi érettségire is, tudván: a legjobb eredmény számít majd. „Szerintem ez jó módszer volt, ennyi tanulás és próbálkozás nagy eséllyel eredményt hoz. Nekem még szerencsém is volt, mert a következő évben estek a ponthatárok, így simán felvettek" - mondja.
Fruzsina így utólag kimondottan jó emlékeket őriz a kihagyott évről. Nyelvet tanult, felsőfokú nyelvvizsgát tett, a tanulás mellett nagyokat pihent, töltekezett.

ÚJRAKEZDŐK
A kimaradó évet ki-ki saját egyénisége, stílusa, vérmérséklete szerint tölti el. A nyelvtanulás és a következő érettségire készülés kézenfekvő program, érdemes lehet OKJ-s képzésekre is beiratkozni (népszerű például a protokoll-ügyintézői kurzus), mert azok egyrészt diákigazolvány kiváltására jogosítanak, másrészt egyes tanfolyamok elvégzéséért többletpontok is járnak.

Az évet halasztók felvételi előkészítőkön, illetve magánórákon kezdhetik újra a felkészülést. Számos középiskola, de egyetemek is hirdetnek tanfolyamokat. Az órákat hetente többször vagy szombaton tömbösítve tartják, egy-egy kurzus ára 50 és 100 ezer forint között mozog, a magánórák 2000-4000 forintba kerülnek.

KITÖRÉSI ESÉLYEK
A kimaradó évben sokan kezdenek dolgozni is. Kriszti például egészen addig nem találta a helyét, amíg egy teázóba fel nem vették pincérnek. Ő a Budapesti Gazdasági Főiskoláról maradt le öt ponttal, és egyetemista barátai között jó darabig furán érezte magát. Számára a munka önbizalmat, tartást adott. Időközben arra is rájött, hogy rosszul választott szakot. „Világéletemben a német ment jól nekem, és egy idő után rájöttem, hogy ez az, amit tanulni szeretnék. Azt hiszem, igazán akkor roppantam volna bele a kudarcba, ha nem döbbenek rá, hogy a kereskedelem és marketing nem az én világom" - meséli, hozzátéve: az idén már germanisztika alapszakra jelentkezett. Mint mondja, az, hogy egy évig dolgozott, erőt ad majd a tanulás évei alatt is. Szerinte nagyon fontos, hogy ha nem is diplomát, szakképzettséget szerezzen, aki csak tud, mert nagyon kemény a nélkül ma megélni. „Látom magam körül a lányokat a teázóban, és sajnálom őket, mert nekik egész életükben ezt kell majd csinálniuk. Bízom benne, hogy nekem sikerül kitörni ebből" - mondja.

A középiskolai tanárok véleménye szerint ugyanakkor csak keveseknek sikerül a munka világából visszaülni az iskolapadba. „Aki egyszer nekiállt dolgozni, annak nagyon nehéz lesz visszaszoknia a rendszeres tanuláshoz" - figyelmeztet egyikük. Mint hozzáfűzi, sokszor a második helyen bejelölt intézmény sem nyújt kevesebbet, ráadásul lehet, hogy egy-két év múlva váltani is lehet. Ha túl vagyunk az első csalódáson, érdemes ezt is mérlegelni.