Mindezen túlmutat azonban az erős jen, amely a tévéktől a memóriachipekig megfizethetetlenül drágává tette a külföldiek számára a japán termékeket. A kabinetet egyre hevesebben bírálják azért, mert szinte semmit sem tesz a jen árfoylamának megfékezésére, noha annak rekordszintje bénító csapásokat mér az ország valaha meghatározó exportgépezetére - írja friss elemzésében a The New York Times. Ennek egyik egyszerű okát ritkán mondják ki: az erős jen kedvez Japán gyorsan növekvő idősebb nemzedékeinek. Felgyorsítja az olcsóbb importcikkek beáramlását, ezzel hozzájárul a deflációhoz, az árucikkek és a szolgáltatások árának általános csökkenéséhez, felértékeli a nyugdíjasok javadalmazását és megtakarításait. A jen ebből következő rugalmatlansága mind több közgazdász és politikus véleménye szerint új helyzetet tükröz. A politikai vezetők óvakodnak attól, hogy felingereljék a baby boom korszakának nyugalomba vonult, a lakosság negyedét adó nemzedékét, amely fontos választási tényező."Japán toleranciája az erős jennel és a deflációval szemben a nemzedékek konfliktusában gyökerezik" - mondta a NYT-nak Harada Jutaka, a tokiói Waseda egyetem professzora, aki szerint "most a szeniorok állnak nyerésre". Győzelmüknek azonban magas az ára, gyorsítja Japán ipari bázisának kiürülését.
A kormány a napokban közzétette új gazdasági stratégiájának tervezetét, amellyel meg akarja szakítani az erős jen és a defláció ördögi körét. Ebben noha megnevezi az idősödő lakosságot és a csökkenő exportképességet a probléma gyökereként, ám az elemzők szerint mégsem megy elég messze az érdekcsoportokkal, köztük a kibontakozást gátló idősebb nemzedék érdekeivel való szembeszállás terén. Az amerikai ingatlanválság 2007-es első rengései előtt a Japán Bank a növekedés serkentése érdekében alacsonyan tartotta a kamatlábakat, így a pénz magasabb hozamot keresve kiáramlott az országból, 127 jen ért 1 dollárt. Amikor azonban a világválság kibontakozásával kétségek támadtak az európai és az amerikai bankok iránt, a pénzmozgás iránya megfordult. Japán a hazai megtakarítók hatalmas biztonsági tartalékaival a beruházók paradicsomává vált, a jen kurzusa felívelt, idén februárban elérte a háború utáni legmagasabb szintet: a dollár 76 jenen állt és jelenleg is 78 körül jár. Persze nem könnyű visszájára fordítani a japán valuta értékét, a nemzetközi makrofolyamatok jelenleg az erős jen mellett szólnak. A szakértők többsége nem állítja, hogy az idősek az egyedüli okai a gazdaság felélesztésével kapcsolatos patthelyzetnek, de ahogy a szeniorok politikai súlya nő, a tétlenség megtörése mind nehezebbé válik. Még a helyzet haszonélvezői közé tartozó nyugdíjasok közül is sokan látják az ebből adódó hosszabb távú dilemmát.
Noda Josikiko miniszterelnök kiállt a kormány pénzpolitikája mellett és kiemelte, hogy új terve értelmében a cégek 6 milliárd dollár értékben kapnak támogatást magasabb technológiájú, a többi ázsiai exportőr versenye által kevésbé érintett termékek kifejlesztéséhez. A pénzügyminisztérium emellett a jen kurzusának csökkentése érdekében az elmúlt két év alatt mintegy 200 milliárd amerikai dollárt vásárolt, de a szakértők szerint erőfeszítései csak a spekulánsok rohamainak visszaveréséhez voltak elegendők.Sok közgazdász gondolja, hogy hatékonyabb lépés lenne a bankóprés beindítása, ez valóban hozzájárulna a jen értékének csökkenéséhez. Az amerikai nemzeti bank szerepét betöltő FED pontosan ezt tette a pénzügyi válságban, alacsonyan tartotta a dollár árfolyamát, segítve az amerikai export erőteljes növekedését. A Japán Bank bírálói szerint az intézmény bürokratái az infláció elszabadulásától tartva óvakodtak hasonló lépésektől - a bank azzal felelt, hogy kevés értelme lett volna ilyen intézkedéseknek a védett hazai iparágak deregulációja, a verseny elősegítése nélkül.Közben a szupererős jen növeli a japánok lehetőségét a külföldi áruk megvásárlására és a külföldi utazásra, de tovább erodálja az ország gazdasági alapjait, a nagy Toyotától a kis Kyouwa automatikai vállalatig nehéz helyzetbe hozza az összes japán cégeket. Uszuda Riudzsi, az utóbbi tulajdonosa nemrég úgy döntött, hogy új gyártósorát Vietnamban állítja fel - így 30-40 százalékkal olcsóbban termelhet, mint Japánban. "Közel az idő, amikor már semmit sem fognak Japánban gyártani" - mondja. Tavaly a külföldi áruk beáramlása 31 éve először deficitessé tette az ország kereskedelmi mérlegét.Aggódó képviselők, köztük kormánypártiak is, ma már felemelik szavukat a jen gyengítése érdekében, de nem sokat érnek el a gondolkodás megváltoztatásában. "Az erős jen a fiatalokat károsítja, de kevesen ismerik fel a nemzedéki egyenlőtlenségeket" - hangoztatja ki Aszao Keicsiró ellenzéki politikus. A törvény szerint a fogyasztói árak csökkenésének arányában a nyugdíjakat is le kellene faragni, ám a kormány éveken át figyelmen kívül hagyta ezt a szabályt, mert nem akarta sérteni az idősebbek érdekeit - csak tavaly szánta rá magát egy egészen enyhe nyugdíj-csökkentésre. Ono Sigerunak, egy nyugdíjas menedzsernek a blogját sokan követik. Ebben Ono eddig a defláció előnyeit részletezte: például olcsóbban vásárolhatott vietnami ingeket és kínai síkképernyős tévét. A 62 éves férfi megtakarításaiból és 130 ezer jenes (1660 dollár) nyugdíjából él. Mint fogalmazott, "az erős jen áldás volt nekünk, a baby boom nemzedék tagjainak, de azt is tudom, hogy nem lehet jó a fiam korosztálya számára." Újabban azonban már nem csak a távoli jövő miatt aggódik: "Kezdem felismerni, hogy a defláció is rossz lehet" - írta legutóbb.