Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által végzett, Diplomás pályakövetés 2009-2010 elnevezésű kutatási program felmérésében csaknem ötezer, 2007-ben végzett hallgatót kérdeztek meg a diplomázásuk óta eltelt időszakról, egészen pontosan arról, hogy azóta hogyan alakult karrierjük, pályájuk.

A munkaügyi statisztikák alapján az elmúlt években romlott a frissdiplomások foglalkoztatási helyzete, azonban a tömeges diplomás munkanélküliségről szóló rémhíreknek ellentmondani látszik, hogy a végzetteknek mindössze 1,7 százaléka nem talált munkát 2007-es diplomázása óta folyamatos munkakeresés ellenére sem.k_fn9_cikk_banner

bal_fn8_cikk_kapcsA megkérdezett végzettek negyven százaléka már munkában állt oklevele átvételekor, több mint fele (53 százaléka) pedig a diploma megszerzése után keresett és talált is állást. Ez utóbbi csoport tagjai átlagosan 3,6 hónapot töltöttek munkakereséssel, ennyi tehát az az idő, ami a diplomázás és az állásszerzés között átlagosan eltelt. E frissdiplomás álláskereső réteg több mint egyharmada (35,4 százaléka) már az első hónapban – lényegében rögtön diplomázás után – munkába állhatott. További 19 százalékuk kettő, majd 17 százalékuk három hónap alatt talált munkát. A friss diplomával állást keresők alig egynegyedének kellett tehát négy vagy több hónapot várni a munkába lépésre.

Elkelnek a jogászok és a bölcsészek

A diplomázás után átlagosnak tekinthető 3,6 hónapos álláskeresési időszak az egyes szakterületeken nem nyúlik egyformán hosszúra. A felmérés egyik meglepő megállapítása, hogy a bölcsész és jogi diplomák túltermeléséról szóló vészjelzések ellenére e két képzési terület végzettjei az átlagosnál gyorsabban „kelnek el” a munkaerőpiacon.

Az orvos- és egészségtudományi, valamint a gazdaságtudományi képzési területek állást kereső diplomásai is hamarabb találnak állást az átlagnál (előbbi esetében nyilván a rezidensi rendszer becsatornázási funkciója is érvényesül). Az átlagosnál hosszabb időbe telik az elhelyezkedés a természettudományi, a pedagógiai és társadalomtudományi végzettségűek esetében.

Megfelelő ember a megfelelő feladatra

Az elsődleges adatok alapján a pályakezdő diplomások elhelyezkedési esélyei bíztatónak mutatkoztak. Maga a munkába állás azonban nem feltétlenül jelenti a diploma munkaerő-piaci hasznosíthatóságát, ennek vizsgálatához azt is látnunk kell, hogy hányan tudtak – saját megítélésük szerint – szakmájukban elhelyezkedni. A 2007-ben diplomázottak több mint kétharmada úgy ítéli meg, sikerült tanult szakmájában elhelyezkednie. Mindössze 15,8 százalékuk dolgozik végzettségéhez nem kapcsolódó területen.

A szakterületi adatokból úgy tűnik, a pályamódosítás leginkább a társadalom-, természet- és agrártudományok végzettjeit érinti. A gazdaságtudomány területén diplomázottak között feltűnően magas azoknak az aránya, akiknek munkája kapcsolódik ugyan végzettségéhez, ám csak kismértékben – e szakterületek kívánják meg tehát a legnagyobb rugalmasságot, alkalmazkodókészséget diplomásaiktól.

Az orvosi, de a jog, pedagógusképzés és informatika területeinek végzettjeire pont ennek ellenkezője jellemző. Ők az átlagnál nagyobb arányban végeznek szakmájukhoz illeszkedő munkát, ami persze azzal is jár, hogy esetükben szűkebb az elhelyezkedéskor rendelkezésre álló mozgástér.

Stabil állások

Miként a diplomázás utáni három év a munkaerő-piaci útkeresés időszakának is tekinthető, az adatokból azt is láthatjuk, hogy az eltelt időszak sokaknak a stabilizálódást is jelentette. A munkaerőpiacra belépett válaszadók kétharmada nem váltott munkahelyet az államvizsga óta, tehát jelenleg is ott dolgozik, ahol államvizsgája idején, vagy közvetlen utána kapott állást.

A diplomázás óta eltelt három év elegendőnek mutatkozott a végzettek többsége számára, hogy stabil helyet találjanak maguknak a munkaerőpiacon, ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez az idő elegendő volt karrierjük felfutásához. A diplomázás után három évvel a végzettek általában karrierjük kezdetén állnak, több mint háromnegyedük alkalmazottként tudott elhelyezkedni. A vezetői (döntően középvezetői) pozíció elérésére egyötödük (20,6 százalékuk) számára nyílt lehetőség, főként a kis- és középvállalkozások szférájában.