Pedig igenis lehetséges befolyásolni, hogy a gyalogos merre menjen, méghozzá távolról is: ausztrál kutatók most olyan módszert dolgoztak ki, amellyel messziről irányítják a lépteket. Ezzel elméletileg egész csoportokat lehetne vezérelni, de legalábbis segíteni azokat, akik nem képesek önállóan tájékozódni.

A módszer alapja az úgynevezett galvános vesztibuláris stimuláció (GVS). E régóta ismert eljárás során a fejre helyezett elektródák segítségével ingerlik a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyi szervet. Az elektromos impulzusok itt képesek azt a képzetet kelteni, hogy az ember kibillen egyensúlyából, így aztán a kísérleti alanyok automatikusan jobbra vagy balra fordulnak, hogy ezt kompenzálják. Megfelelően adagolva a stimulusokat, járásra késztethetők az elektródákat viselők, még akkor is, ha nem akarnak együttműködni.

Japán kutatók néhány éve, játékfejlesztés céljából már készítettek a GVS technikán alapuló, a fejre illeszthető gép-ember interfészt. Ennek célja az volt, hogy például filmnézés, vagy számítógépes játékok közben a gyorsulás és egyéb mozgások érzetét keltse. Az ausztrál kutatók azonban ennél többet akarnak: céljuk, hogy az elektródákat a fejbe ültessék, és így segítsék a vakokat. A városokban automata adókat helyeznének el, amelyek kínálatából választva aztán szándékaiknak megfelelő irányba terelnék őket.