Az együttes megalakításában nyilván szerepet játszott a gyönyörű és tehetséges Vanessa Mae fantasztikus karrierje. Magnus Fiennes, a Bond bemutatkozó lemezének producere és Mel Bush koncertszervező a Mae-jelenségen felbuzdulva úgy gondolták: több szép lány még nagyobb élményt nyújt a színpadon, mint egy szólista. Pláne egy dekoratív vonósnégyes. Igazuk lett.

A Bond természetesen nem lenne ennyire átütő, ha a hölgyek csupán az erotikus kisugárzásukkal és az attraktivitásukkal próbálnák pótolni a zenei hiányosságaikat. Mindannyian iskolázott zenészek, csak éppen a muzsikáról alkotott véleményük formabontó. Haylie Ecker, a négyes 25 esztendős elsőhegedűse nem szégyelli bevallani, hogy a klasszikus zenében sem az előírásszerű interpretációk érdeklik. "Az istenadta tehetségek játékát leszámítva a klasszikus műhöz tartozó klasszikus előadásmódból egyetlen dolog jöhet létre: az unalom." Haylie-nek nem véletlenül példaképe a hegedűjátékról vallott nézeteket gyökeresen megreformáló Nigel Kennedy, valamint egy bizonyos Lakatos, akinek a keresztnevét ugyan nem ismeri, de a játékától így is rengeteg inspirációt kapott.

A BKK közönsége előtt megszólalnak a Born című albumon hallott dinamikus művek, köztük a slágerré vált Victory, a szívbe markoló Hymn, de lesz óriási hangszerpárbaj és valami egészen különleges is, amit jobb híján a hangszer akrobatikus megközelítésének lehetne nevezni. A Bond-lányok kedvükre kalandoznak a zenei korszakok és stílusok között (Sting, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Madonna egyaránt belefér a repertoárba), és előadásuk meglepheti azokat is, akik azt hitték, már mindent tudnak a vonósnégyesekről.