Minden meggyőzési tudományára szüksége van Mosonyi Györgynek, a Mol Rt. vezérigazgatójának, hogy komolyan vegyék társasága április 19-én nyilvánosságra hozott gázmodelljét. A korábban a versenytársnál (Shell Hungary) tevékenykedő energetikai szakember hamar elfelejtette, hogy a lassan-lassan liberalizálódó magyar energetikai piac szereplői mennyire tartanak a Moltól, a korábbi monopolistától. Jelen esetben ráadásul a szabad piac szószólójaként lép fel az integrált társaság, olyan javaslatot készítve, amely nemcsak a GM terveit szárnyalja túl, hanem Európában is szinte példa nélküli teret engedne a versenynek.

Az uniós tagállamok 1998 augusztusában fogadták el a belső földgázpiac közös szabályairól szóló irányelvet (direktívát), amely a nemzeti piacok két éven belüli megnyitását írta elő. Magyarország már 1998 őszén kinyilvánította, hogy csatlakozásáig honosítja az unió energetikára vonatkozó joganyagát. A minisztérium ennek részeként állt elő modelljavaslatával, amely ugyan már a szakmai egyeztetések eredményeit is magában foglalja, de vitaanyagnak tekinthető.

A vitára invitálást a Mol Rt. nagyon is komolyan vette, és - eddig egyedüli hozzászólóként - saját modellt is lerakott az asztalra. A Mol 2002. január elsejére egy lépcsőben, teljes mértékig liberalizált piac létrehozásában gondolkodik, elveti a központi rendszerirányító ötletét, s nem lát lehetőséget a közüzemi szolgáltatás fenntartására. Az olaj- és gázipari társaság érvelése világos: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a gáz beszerzésének és értékesítésének összes kérdését a piac szabályozza, merthogy a versenynél nincsen hatékonyabb regulációs erő. Egyetlen kérdésben, a szállítás és elosztás problémakörében a Mol is szabályozott működést tart szükségszerűnek, ám elképzelése szerint ezt nem külön társaság végezné, hanem szigorú szabályok között a vezetékek és az azokat ellenőrző központok tulajdonosai.

A Mol javaslata már csak azért is meglepte a szakmát, mert a piac és a piaci szereplők ilyen fokú szabadsága talán csak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában tapasztalható. Egyes kérdésekben, mint például a független társaságként működő rendszerirányító elhagyásában, még ezen országok sem bizonyultak annyira elszántnak, mint a Mol ambiciózus javaslatai.

HÁROM CSOPORT. Mindkét modellt és a hozzájuk tartozó érvrendszert is jól ismeri, de óv a jelenleg használatos földgázpiaci modellek és a hazai elképzelések direkt összehasonlításától Csete Jenő, a Miskolci Egyetem gázmérnöki tanszékének vezetője. Egyfelől Európában sem lehet egységes gyakorlatról beszélni, már csak azért sem, mert az augusztusi dátumig még jelentősen átalakulhatnak az egyes tagországok modelljei. Annyi már most is nagy bizonyossággal látható, hogy a gázpiac liberalizáltsági foka szerint három csoport alakul ki. A nyitást legkevésbé támogató országok közül például Franciaország valószínűleg csak minimális mértékben nyitja meg gázpiacát, vagyis az évi 25 millió köbméternél nagyobb igényű fogyasztók és az erőművek számára biztosítja csak a piaci feltételeket. A középmezőnyben olyan országok lesznek - élükön Németországgal -, amelyek ugyan tovább mennek annál, mint amit a direktíva kötelezően előír, egy sor területen azonban továbbra is fenntartják a hatósági szabályokat. Így például a közüzemi szolgáltatásokat a jövőben is külön kategóriaként kezelik. Az élbolyba a már említett Nagy-Britannián kívül - saját értékelésük szerint - Spanyolország és Hollandia tartozik, de várhatóan ott sem sietik el a liberalizációt. Utóbbi például csak 2007 elejére szándékozik eljutni a piaci viszonyok teljes körű érvényesítéséig.

Másrészt azért sem szerencsés az összehasonlítás, mert bár Nagy-Britanniában jól működik a szabad verseny e területen is, ott a hagyományosan liberális gazdasági környezet kedvezett e folyamatnak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szigetország gázból nemcsak önellátó, hanem még feleslege is van, s így a gáztőzsde, megalapításától fogva, spot-piacként működik. "Egy ilyen tőzsde nem előfeltétele ugyan a liberalizált piacnak, de mindenképpen nagyon hasznos eleme a szabad versenynek" - mutat rá Csete Jenő. A liberalizáció után megnőhet az ország energetikai függősége, ezért az elméleti szakember szerint a modell megalkotásakor, figyelembe véve ezt a szempontot is, a kontinentális Európa megoldásaihoz kell igazodni.

"A magyar modell kialakítása terv szerint halad, vagyis május végén a minisztérium előterjesztést készít a kormány számára" - mondja Hónig Péter, a GM illetékes helyettes államtitkára. A Mol javaslatait is figyelembe veszi a szaktárca. Hónig a dolgok jelenlegi állásánál minden eshetőséget elképzelhetőnek tart, de szerinte nem kell előrerohanni. A minisztérium számára a szakmai szempontok mellett fontos szerepet játszik a fogyasztó is, hiszen az egylépcsős piacnyitás mai gázárakkal számolva további terheket róna a lakossági felhasználókra, akik átszámítva ugyan ma kevesebbet fizetnek, mint a nyugat-európaiak, ám a háztartások költségvetésében már most is 15 százalékot tesz ki az energiaszámla. Tőlünk nyugatra csak 3-4 százalékát viszi el a családi büdzséknek a gáz- és villanyszámla. A "befagyott költségek" - vagyis a hosszú távú szerződések megváltoztatásából adódó többletkiadások - szintén visszatartják a túlzott sietségtől a szaktárcát. Éppen ezért párhuzamos modellezést hajt végre a GM, amelybe bevonja a PricewaterhouseCoopers nemzetközi tanácsadót is.

ÁTLÁTHATÓSÁG. Ezeket az érveket a Mol is ismeri, Mosonyi György azonban nem tartja megoldhatatlannak a problémákat. "A fogyasztók hosszú távú érdekeit mindenképpen a piac feltételei szolgálják" - emlékeztet az általános igazságra a Mol vezérigazgatója, a befagyott költségeket pedig az árampiacon tapasztaltaknál lényegesen alacsonyabbra taksálja. A független rendszerirányító megspórolását is megvalósíthatónak tartja Mosonyi, ha a készülő törvény olyan szabályozásokat léptet életbe, amelyek a vezetékeket birtokló és szolgáltatással is foglalkozó társaságokat az üzleti ágak szétválasztására és teljes transzparenciára kötelezi.

A Mol mindenestre óriási offenzívába kezdett, s megfigyelők szerint e mögött nemcsak a szabad piac melletti elkötelezettség áll, hanem a költségalapú gázárképlet egyre kilátástalanabbnak tűnő ügye. A cég már két éve várja, hogy olyan ármechanizmust állapítson meg a kormány, amely lehetőséget nyújt a nyereségességre, függetlenül a gáz világpiaci árától.

Hónig Péter megérti, hogy a társaság ki a kar kerülni hatósági ár szorításából, de ez nem az egyetlen szempont a gázmodell kialakításánál.