A fogyasztói ár összetevői
A fogyasztók gázmérőjéig eljuttatott 1 köbméter gáz több tényezőből tevődik össze: az országos távvezeték rendszer betáplálási pontjaira kerülő földgáz árát a termelési költségek és az ehhez tartozó adók és járulékok, valamint az import beszerzési költség alkotja. Ez átlagosan a hatósági végfelhasználói ár 70 százalékát jelenti. A fennmaradó 30 százalékot a szállítási-, tárolási- és elosztó-hálózati tarifa teszi ki. A nagynyomású rendszeren szállított földgáz szállítási költségét az európai gyakorlatnak megfelelően úgynevezett postabélyeg alapú tarifarendszer szerint számolják, azaz a betáplálási helytől az ország bármely fogyasztási pontjáig azonos díjat számolnak fel.
Elsődleges energiahordzók részaránya
Az orosz-ukrán gázvita következtében kialakult helyzet rámutatott arra, milyen veszélyeket rejt, hogy Magyarország ilyen mértékben kiszolgáltatott az orosz gázimportnak. A magyar lakosság nagy része gázfogyasztó, mely többek között annak köszönhető, hogy a lakossági gáz a legolcsóbb energiaforrás itthon. Mindez az elmúlt évtizedekben mesterségesen kialakított gázárak és a rosszul kialakított energiapolitika következménye.
90 százalék
A gázszolgáltató társaságok által közvetlenül kiszolgált fogyasztói körön belül a legnagyobb részesedéssel a lakosság rendelkezik: éves gázigénye meghaladja a 4,4 milliárd köbmétert. Statisztikai adatok szerint 2004-ben közel 3,2 millió lakásban, azaz a hazai lakásállomány 90 százalékában használtak – fűtésre, főzésre – vezetékes földgázt.
Előrejelzéseik szerint a viszonteladókon keresztül ellátott lakossági fogyasztók száma csökkenő tendenciát mutatva 2010-ig még 45 ezer fővel, míg 2010 és 2015 között további 25 ezer fővel nő, ami évente mintegy 100-120 millió köbméter többletgázfogyasztást jelent – állítja egy korábbi tanulmányában a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft.
Ignorált költségek
A GKI egy 2005 júliusában készült tanulmánya szerint az 1970-es évek kormányzati törekvései és energiapolitikai célkitűzései arra irányultak, hogy földgázfelhasználásra ösztönözzék a lakosságot. Mindez az akkori politikai viszonyok között reális döntésnek tűnt, azonban nem törődött a későbbiekben megjelenő egyoldalú függés veszélyeivel. A harminc évvel ezelőtt olcsón szolgáltatott tüzelőanyag árát a későbbiekben – politikai népszerűségi okok miatt – nem akarták érdemben a piaci árakhoz közelíteni.
A hatóságilag megállapított alacsony gázár nem tartalmazta sem az importbeszerzési költségeket, sem a hazai kitermelés szinten tartásához és az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges ráfordításokat. De a politikai rövidlátásban szenvedő döntéshozók nem számoltak a világpolitikai kockázatokkal és számos egyéb következményekkel sem, amely a földgázszolgáltatás magas költségeinek fedezetét biztosította volna. Így amikor az importköltségek a földgázpiacon drasztikusan emelkedni kezdtek, a hazai döntéshozók nem vállalták fel a földgázárak költségarányos növelését a lakossági szektorban.
Hol a hiba?
A Magyarországon kialakult helyzet okát a lakosság energiafelhasználási lehetőségeiben és szokásaiban kell keresni. A vezetékes földgázellátásra az 1970-es évektől folyamatos volt az átállás. Az ország földgázfelhasználása 1975-től – az orosz földgázimport megjelenésétől – közel 6 milliárd köbméterről mintegy 10 milliárd köbméterre nőtt 1980-ra. Ez az intenzív növekedés egyrészt a lakossági fogyasztói bekapcsolásoknak, másrészt az ipari felhasználás gyors emelkedésének volt köszönhető.
Az 1970-es és 1980-as években évente több mint 100 ezer fogyasztó csatlakozott a földgázhálózathoz. Ez a folyamat időközben lelassult, de nem állt meg. A 90-es évek kezdetétől évente 60-70 ezer új fogyasztót kapcsoltak a hálózatba. A GKI tanulmánya szerint 1995 és 2004 között ez 1,4 milliárd köbméteres növekedést jelentett a lakossági földgázfelhasználásban.
A gázbekötési kampány sikerének köszönhetően az uniós csatlakozás időpontjára Magyarországon az elsődleges energiahordozók közül a földgáz részesedése 45 százalék felett volt, amivel Hollandia után a második helyet foglaltuk el az Európai Unióban. Ez az arány közel kétszerese az európainak, ami azzal magyarázható, hogy az EU valamennyi tagállamában a fogyasztók több, egymással összemérhető, reális beszerzési és szolgáltatási ajánlat közül választhatnak.
E sajátos helyzet kialakulása azonban nemcsak a kormányok kampányának tudható be: a rendszerváltozás óta nagy változások történtek az energiagazdálkodás terén – mondta a FigyelőNetnek Molnár László, az Energiaközpont Kht. ügyvezető igazgatója. Egyrészt mindinkább előtérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok és visszaszorult az addig széles körben használt széntüzelés, másrészt pedig a gáz sokkal praktikusabb, korszerűbb, könnyebben használható energiaforrás és sokkal kevesebb emisszióval jár, mint az egyéb fosszilis tüzelőanyagok – tette hozzá.
Nyomott ár
A gáz széleskörű elterjedésének is köszönhető, hogy a földgáz ára és szabályozásának kérdése a magyar társadalom számára az egyik legérzékenyebb problémakörré vált és továbbra is állami támogatást élvez. Továbbá arra is számíthatunk, hogy választási kampánytémává "magasodik".
Szöllősi László, a Magyar Energiahivatal ár- és gazdasági elemző főosztály vezetője a FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy az orosz ukrán konfliktus semmilyen hatással nem lesz a gázárakra. Az alacsonyan tartott lakossági gázár a költségvetési támogatás eredménye. Az Energia Hivatal a támogatás nélküli összeget dolgozza ki. Ezek után jönnek a képbe más szempontok, hiszen az már az aktuális gazdasági miniszter döntése – energia-, és szociálpolitikai kérdés –, hogy megfizettetik-e a lakossági fogyasztókkal a földgáz importjának, illetve a szállításának költségeit. A jelenleg érvényben lévő költségvetés támogatást nyújt a 3 ezer köbméternél kevesebbet fogyasztóknak, ám az, hogy ez továbbra is így lesz-e, kormányzati döntés, amelybe az Energia Hivatalnak nincsen beleszólása – mondta Szöllősi.
Nehéz alternatívát találni
Magyarország nem az egyetlen olyan európai ország, amely az importenergiától függ. Azonban az országnak nincs alternatívája: a Magyarországon kitermelhető fölgáz az igényhez képest nagyon csekély, a szénkészletekről szintén hasonlót lehet elmondani. Szóba jöhetne még a lignitalapú tüzelés, ami amellett, hogy szintén nem számít korszerű tüzelőanyagnak, nagy mennyiségű felhasználás esetén sem lenne elég – sorolta a lehetőségeket Molnár.
Az alternatív beszállítási lehetőségként emlegetett Nabucco-vezeték nem megoldás – vélekedett Molnár. Szerinte ugyanis a vezeték a közeljövőben – legalábbis az elkövetkezendő 10 évben – nem épül meg, másrészt pedig azért nem, mert olyan területeken menne át, ahol a politikai biztonság nem nevezhető jónak.
Egy másik alternatívaként a cseppfolyósított gáz behozatalát emlegetik. Ezt Molnár azért nem tartaná jó ötletnek, mert egy ilyen jellegű beruházás költségeit bele kellene építeni az árba, amelynek következtében nagyon megugrana az. Egy ilyen rendszer működtetését inkább olyan gazdagabb országok engedhetnek meg maguknak, mint az USA vagy Japán.
A megoldás nem egy intézkedésben rejlik
A jelenlegi politikai játszmák rámutattak ennek a rendszernek a hibájára. Molnár szerint a megoldást nem egy intézkedés adja meg: egyszerre 8-10 párhuzamos területen kellene lépéseket tenni a kiszolgáltatottság csökkentése érdekében. Az egyik ilyen terület a fogyasztói oldal lenne – mondta Molnár. Szerinte ugyanis inkább a kereseti oldalon kellene növelni a hatékonyságot annak érdekében, hogy csökkenjen a földgázfogyasztás. Ennek egyik eleme lenne egy megfelelő árrendszer kialakítása, mellyel a takarékosságra ösztönöznék a fogyasztókat.
A megújuló energiák felhasználása terén is lehetne lépéseket tenni – vélekedett Molnár. A nukleáris energia részarányának növelésével illetve a vegyes tüzelésű erőművek használatával is csökkenteni lehetne a kiszolgáltatottságot.