Magyar idő szerint hétfő hajnalban a NASA központjában a kutatók és mérnökök szinte elviselhetetlen feszültség alatt vártak egy jelre, majd amikor az megérkezett, kitört az örömujjongás. A Curiosity (kíváncsiság) nevű űrhajó leszállóegysége, illetve az abból kivált speciális terepjáró sikeresen landolt a Mars felszínén, és elkezdte küldeni az első fotókat bolygóról. Ez az első emberi eszköz, amely nem csapódott be, hanem olyan simán szállt le, mint egy profi ejtőernyős a Földre. Ha minden jól megy, a Curiosity két éven keresztül fogja felderíteni a bolygó felszínét, egyértelműen olyan összetevők után kutatva, amelyek elárulják, lehetett-e valaha élet a Marson. Egyúttal ahhoz is nagy segítséget adhat a Curiosity, hogy a nem is olyan távoli jövőben utasok is érkezzenek a bolygóra. A NASA egyre ambiciózusabb terveket sző, az amerikai űrhajósok 2025-ben már egy aszteroidaexpedícióra indulnának, nyolc évvel később pedig sor kerülhetne az első emberi Mars expedícióra. Egy holland cég viszont ugyanebben az évben már kolóniát vizionál a vörös bolygóra. A Mars One projekt tervei a visszafogott bírálók szerint is nagyravágyónak nevezhetők, elképzeléseik szerint 2023 tavaszán landolnának az első űrhajósok, akiket kétévente újabb négy ember követne. A Földre vissza nem térő telepesek kalandjait követhetővé szeretnék tenni, így médiatörténelmet írnának egy galaktikus valóságshow-val.

A magánszektor jelenléte az űripar olyan szegmenseiben is egyre erőteljesebbé válik, ahol eddig kevésbé volt hangsúlyos.

ŰRPIONÍROK
Eddig is jelen volt a magánszektor az űriparban, ám jobbára csendesen működött a háttérben. Alkatrészekkel és műszerekkel régóta bedolgoznak az állami űrprogramokba a cégek, ám mostanában kezdenek megjelenni vagy érik el első eredményeiket azok a vállalatok is, amelyek egy-két berendezésnél többel szeretnének jelen lenni az űrben. A leglátványosabb példa erre minden bizonnyal az űrturizmus, amelynek legutóbbi sikere a SpaceX magáncég Dragon névre keresztelt űrkapszulájának dokkolása volt a nemzetközi űrállomáson. Az idén tervezi első útjait a Virgin Galactic is a SpaceShipTwoval, de olyan ismert cégek is belevágtak az űrhajóépítésbe, mint a Boeing vagy a Lockheed Martin. Egy jelentés szerint a NASA űrsiklóprogramjának leállítása az űrutazás forradalmával jár majd a magánszektorban, ahol komoly verseny alakulhat ki. „Jelenleg úgy tűnik, a NASA a Föld körüli alacsony pályás repüléseket inkább a magáncégekre bízná, s energiáit közép- és hosszú távon a távolabbi, akár egy kisbolygóhoz, akár a Marshoz tervezett űrutazásra összpontosítaná" - ismerteti az aktuális stratégiai irányvonalat Horvai Ferenc, a Magyar Űrkutatási Iroda tanácsosa. Noha elsősorban a rövid, bolygónkhoz közeli űrtúrákra van érdeklődés, léteznek egy-két hétre szóló útitervek is (lásd a keretes írást).

Ha viszont valaki már feljutott az űrbe, és el is időzne ott, szállásra is szüksége lehet - így a szemfülesek az űrhotelüzletben rejlő potenciálra is lecsaptak. A növelhető terű űrmodulok fejlesztésére szakosodott Bigelow Aerospace-nek már van némi gyakorlata a területen: öt éve kísérleti jelleggel pályára állítottak két felfújható egységet. Jelenlegi elképzeléseik alapján a Space Complex Alpha névre keresztelt állomásuk lenne az első űrhotel, amelynek egyes részei 2015-től lennének bérelhetők, az azt követő években pedig már egy második űrkomplexum indítását tervezik. A szállóvendégek útját biztosítandó a Boeingra és a SpaceX-re egyaránt partnerként tekintenek, s tavaly az európai, ausztrál és japán érdeklődők mellett dubaji céggel is együttműködési megállapodást kötöttek.

Az ambiciózusabbak egészen a Holdig vinnének civileket, persze megfelelő felkészítés után. Az űripari paradicsomnak számító Man szigetre bejegyzett brit Excalibur Almaz cég előzetes felmérései alapján legalább 30 turistával lehet számolni a következő tíz évben. A szakemberek közül ugyanakkor sokan szkeptikusak. Horvai Ferenc szerint noha technológiailag lehetséges egy ilyen projekt kivitelezése, óriási költségekkel jár, és a cégek még nem rendelkeznek a megfelelő háttérrel ahhoz, hogy egy holdutazást lebonyolíthassanak, s például egy holdkomppal űrturistákat szállítsanak a kívánt kráterbe.

Egyelőre a tudományos-fantasztikus műveket idézik a kisbolygókban található ásványi összetevők kiaknázását megcélzó aszteroidabányászatra vonatkozó tervek is. A Földön kifogyóban lévő anyagok űrből történő pótlására az üzleti élet legnagyobbjai is felfigyeltek: az áprilisban bejelentett Planetary Resources mögött nem kisebb nevek állnak, mint a Google-alapító Larry Page vagy az űrt civilként kétszer is megjáró Charles Simonyi. A cég azt állítja, a földközeli aszteroidák nemesfémtartalmának kinyerése dollármilliárdokkal növelheti a GDP-t. Első lépésként űrtávcsöveket bocsátanának fel az értékes aszteroidák azonosítása érdekében, ám a teljes sikerhez még számos, pillanatnyilag nem létező technológiát kell kifejleszteniük. A súlytalanságban történő fúrás és kitermelés mellett például problémát jelenthet az is, hogyan továbbítsák a kibányászott anyagot a Földre - megérné viszont a Holdra való visszatérés. A felszíni talajban ugyanis a kozmikus sugárzás hatására jelentős hélium-3 izotóp- és deutériumkészletek halmozódtak fel, amelyeket a Földön igen nehéz kinyerni a légkörből, ráadásul csak csekély mennyiségben sikerül. Mivel a hélium-3 izotóp és deutérium jelenti a kísérleti fázisban tartó fúziós erőművek alapanyagát, az űrbányászat ezen vonalában jelentős potenciál rejlik. Ennek tükrében nem meglepők azok az elméletek sem, amelyek azt állítják, Kína is erre alapozva építette be a holdra szállást a nemzeti űrprogramba.

REALITÁS TALAJÁN
Az előremutató, konkrét technológiai vagy pénzügyi alapokat nélkülöző ötletek akár lendíthetnek is az űripar fejlődésén. Solymosi János, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. űrtechnológiai igazgatója felidézi, hogy a maga idején Kennedy elnök kijelentését is igen merésznek tartották azt illetően, hogy az Egyesült Államok még az évtized vége előtt embert küld a Holdra. „Nehéz eldönteni, mi reális és mi nem. De önmagában az, hogy egy elképzelés kidolgozására időt és energiát szánnak, képes előrelökni az űripart" - mutat rá.

Felmerül a kérdés, hogy milyen fiziológiai és pszichológiai kihívásokat rejt magában egy jövőbeli űrnyaralás vagy holdbányász-expedíció. Egy hosszabb űrutazás következményeire a hivatásos asztronautákon folytatott kutatások eredményeiből lehet következtetni, ezekből a magyarok is kiveszik a részüket. Az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet Űrkutató Csoportjának kísérletei jelenleg is folynak a nemzetközi űrállomáson: belga tudósokkal együttműködve a Földről követik az űr hatását a térbeli tájékozódásra, valamint a figyelmi és cselekvésirányító működésekre. „Az idegrendszerre fokozott adaptációs terhelés nehezedik. A súlytalanság körülményei között sok mindent újra kell tanulnia a szervezetnek, így a tájékozódást és a mozgást is" - vázolja a főbb hatásokat Balázs László, a csoport vezetője. Kezdetben ez gyakran a tengeribetegségre emlékeztető kellemetlen tünetekkel jár, emellett pedig állandósult alvászavarokra is számítani kell.

KÍSÉRLETI FÁZISBAN
A másik kutatási irány az extrém körülmények között összezárt csoportok kommunikációjából indul ki. Ilyen izolált kis csoportok dolgoznak például sarkvidéki kutatóállomásokon vagy tengeralattjárókon, ezért ezek vizsgálata elősegíti az űrben várható sajátosságok előrejelzését is. Az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet Narratív Pszichológiai Munkacsoportja az űrkutató csoporttal közösen vesz részt a Moszkvában folytatott Mars 500 nemzetközi űranalóg szimulációs kísérletben, melynek eredményeiről a közeljövőben publikálják szakcikküket. Módszerük űrpszichológiai­ alkalmazása egyedülállónak számít: a legénységi kommunikáció számítógépes tartalomelemzése során a résztvevők által használt szavak, szókategóriák analízise alapján következtetnek pszichológiai állapotukra. Egy korábbi szimuláció, a HungaroMars során már sikerült igazolniuk az úgynevezett harmadik negyedbeli érzelmi diszfória jelenségét. „Ha egy misszió vagy utazás esetén annak időtartamától függetlenül négy részre osztjuk az időt, a harmadik negyedben átmenetileg leromlik az izolált kis csoport hangulata" - magyarázza Ehmann Bea pszichológus, a narratív pszichológiai munkacsoport főmunkatársa. Emiatt tanácsos az időt megfelelően strukturálni, elfoglaltságokkal ellátni a résztvevőket. Ez minden zárt csoportra igaz, így az űrhajósokra is - űrturisták esetén pedig több százezer dollár befizetését követően vélhetőleg alapvető elvárás lesz, hogy a kliens ne unatkozzon.

CSILLAGTÚRÁK
Zérógravitációs repülés: a résztvevők pár percre megtapasztalhatják a súlytalanság állapotát.
Kik kínálják? Space Adventures, Zero Gravity Corporation
Mennyiért? 5000 dollár

Orbitális űrrepülés: a nyolcnapos út keretében a vállalkozó kedvűek eljuthatnak a nemzetközi
űrállomásra.
Kik kínálják? Space Adventures
Mennyiért? 20 millió dollár

Holdutazás: a résztvevők megkerülik a Holdat, ám nem szállnak le a felszínére.
Kik kínálják? Space Adventures, Excalibur Almaz
Mennyiért? 150-200 millió dollár

Szuborbitális repülés (űrugrás): a súlytalanság átélése mellett az utasok nappal is láthatják a csillagokat és az űr sötétjét.
Kik kínálják? Space Adventures, Virgin Galactic
Mennyiért? 100-200 ezer dollár

Magyar potenciál
Solymosi János, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. űrtechnológiai­ igazgatója úgy véli, hiba lenne, ha a magyarok nem vennék ki a részüket az autóiparnál is nagyobb profitot termelő húzóágazatból - különösen, mivel az ország méretéhez képest nagy high-tech potenciállal rendelkezünk. Alapvetően azokon a területeken tudunk bekapcsolódni, ahol már évtizedes előéletet mutathatunk fel, így az anyagtechnológia, az elektronika, az űrorvostudomány vagy a műholdas adatfeldolgozás terén. Noha hazánkban több magáncég is szép eredményekkel büszkélkedhet (Üstökösök - Figyelő, 2010/28. szám), a műszaki fejlődésben az járna a legnagyobb előnnyel, ha Magyarország belépne az Európai Űrkutatási Ügynökségbe (ESA) állandó tagként.