Július 26-án Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke kijelentette, hogy intézménye mindent megtesz az euró fenntartásáért, bármennyibe is kerül. Draghi nyilatkozata előrevetíti, hogy az EKB ismét előveheti az úgynevezett „kötvényvásárlási programot", így nem csoda, hogy a részvénypiacok az egész világon az egekben járnak, írja Kemal Dervis a Project Syndicate szakportálon augusztus 1-jén közölt elemzésében. Jens Weidemann, a Német Szövetségi Bank elnöke rögtön fenntartását fejezte ki, de másnap Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök közös nyilatkozatban jelezték szándékukat: „bármit meg kell tenni az eurózóna védelmében."



Hogy ez megvalósuljon, három dolognak kell teljesülnie: Először is a kötvényfelvásárlások tükrözzék a szuverén kamatlábak fenntartható szinten tartására való törekvést. Ennek a szintnek a júniusi középértékekhez képest két százalékkal alacsonyabbnak kell lennie. A kamatlábak csökkentését meghatározza a tervezett infláció és az elvárt növekedési ráta. Az EKB meghatározza a kamatcsökkentés időtartamát is - ezen célkitűzések nélkül a program nem lenne működőképes, és nem kívánt eredményre vezethetne: ha a privát befektetők a megtérülési várakozásaikba beleveszik az EKB növekvő részesedését az adósságokban, akkor kockázatosabbnak tarthatják a befektetéseket. A célkitűzések teljesítése magával hozza az eurózónán belüli magasabb szintű kooperációhoz és integrációhoz szükséges intézményi és jogi hátteret.

Másodszor, az eurózóna országainak vezetői és parlamentjei a bíróságokkal együttműködve az intézményi reformokkal ne csak az Európai Stabilitási Mechanizmus, hanem a bankunió és az adósságok részleges kölcsönössé tételének megvalósítására is törekedjenek. Ezek a hosszú távú megoldások az euró krízise ellen azonban időigényesek, és emiatt nagy az EKB szerepe. Az eurózónában nem tartható fenn a periférikus országok ingadozó és magas reálkamatlába, így a jövő biztosítása kulcsfontosságú.
Harmadszor, a kiegyenlítési programokat is újra hitelessé kell tenni. A megszorító intézkedések negatív hatása a kibocsátás, a foglalkoztatottság és az adóbevételek csökkenése. Az államháztartási hiány mérséklésének menetét le kell lassítani, mivel a kibocsátást rövidtávon a kereslet határozza meg, és amíg a jövőbeni bizalom nem áll helyre, a magánkeresletet nem pótolja az összkereslet. Az effektív kereslet támogatása mellett tehát strukturális reformok szükségesek a gyors, kínálat-oldali hosszú távú növekedés lehetővé tételére.

Ha ez a három lépés - az EKB kötvényvásárlási programja a szuverén kamatlábak csökkentésére; a gazdasági unió kialakítása; és kiegyenlítési programok valószerű átdolgozása - egy csomaggá fejlődhet, akkor még a mostanában érkező rossz hírek ellenére is jövő hónaptól elindulna az eurózóna a válságból való kilábalás útján. Máskülönben az euro zóna pénzügyi, politikai és szociális helyzete nemsokára védhetetlenné válik.

Kemal Dervis (1949) Törökország egykori gazdasági minisztere, az ENSZ Fejlesztési Programjának volt nagykövete. Jelenleg a washingtoni székhelyű közcélú szervezet, a Brookings Institution elnöke.