Akkor csak kevés ember gondolta, hogy a kegyetlen diktátort választás útján el lehet távolítani az elnöki székből, de a demokratikus ellenzék győzelmet aratott a népszavazáson, és Pinochetnek mennie kellett. A többség ma is hasonlóan szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy Venezuelában az októberi választáson legyőzik-e a demagóg populista Hugo Chávezt, aki 1999 óta kormányozza az országot. Noha a felmérések szerint jelenleg Cháveznél az előny, de Capriles egyre jobban közelíti riválisát.
Caprilesnek persze félelmetes akadályokkal kell szembenéznie. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet egy nemrég közzétett felmérésben a végrehajtó hatalom dominanciájáról és az emberi jogok védelmének hanyatlásáról számol be. Chávez és követői egy olyan rendszert építettek ki, amelyben a kormány szabadon fenyegeti és bünteti azokat, akik a politikai nézeteikkel szembemennek.
Chávezzel ellentétben a médiához kevés hozzáféréssel rendelkező Caprilesnek régimódi kampányt kell folytatnia. A 40 éves, szívós politikus naponta négy városba látogat el, ahol rocksztárnak kijáró lelkesedéssel fogadják. Népszerűségének oka, hogy egyértelműen távol tartja magát mind Chávez politikai nézeteitől, mind az üzleti elittől és a korábban népszerű pártoktól is. Balközép programjának kiemelt pontjai a munkahelyteremtés és a bűnözés visszaszorítása.
A hivatalos munkanélküliségi ráta Venezuelában ma 7,9 százalék, amely nem meglepő a középszerű gazdasági növekedést tekintve. Hiába a magas olajárak, 1999 óta átlagosan 3,2 százalékos növekedést produkált az ország, a latin-amerikai 4 százalékkal szemben. A bűnözés még nagyobb problémát jelent: 100 ezer főre világszinten az egyik legtöbb, 67 gyilkosság jut, ami Chávez hatalomra jutása óta ötszörösére nőtt.
Kemény harcok várnak rá, de ha Capriles győz októberben, a nép végre megkapja, amit érdemel. 1988-ban tévedtek azok, akik alábecsülték az szabadságra és jobb életre vágyakozó emberek erejét. Egy kis szerencsével most is tévedhetnek.
Andres Velasco (1960) 2006 és 2010 között Chile pénzügyminisztere volt. Vezető szerepet töltött be a '90-es években Latin-Amerika gazdasági átalakulásában.