Szabó Attila kilencéves volt, amikor először indult országos versenyen, akkor még matematikából. Pár év múlva fizikából is megmérettette magát, és elsőre meg is nyerte. A gimnázium kiválasztásakor legfontosabb szempontja az volt, hogy nívós legyen a fizikaoktatás, s az iskolai órák mellett egyedül, külön is képezte magát. Tavaly bekerült a diákolimpiai válogatottba, és a thaiföldi megmérettetésen ezüstérmet szerzett, néhány hete pedig tizenegyedikes diákként megnyerte a Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát.

„E tudományág kutatási területei túl bonyolultak ahhoz, hogy a középiskolában képet lehessen róla kapni. Ezért egyelőre azt látom biztosan, hogy kutatófizikus szeretnék lenni, a szakterületet majd az egyetem fizika szakán választom ki” – nyilatkozta lapunknak a 17 éves diák.

Attila nem csak kimagasló természettudományi jártasságával tűnik ki korosztályából. Hasonlóan céltudatos, a közeljövőt tudatosan tervező fiatal ma kevés van az országban. Az ifjú fizikusreménység kortársaira sokkal inkább a sodródás jellemző.

NEM AKAROK FELNŐTT LENNI!
Somlai Péter szociológus úgy látja, hogy e generációnak még nincs, nem lehet kikristályosodott értékrendszere, ám annyi bizton állítható, hogy lényegesen individualistábbak, mint a szüleik voltak fiatalkorukban. „Noha sóvárognak közösségek iránt, életmódjukban sokkal több az individualista elem” – mondja a szociológus. 

Az önállóság iránti igény egészen kicsi korból fakad: az információt már egy ötéves is meg tudja szerezni önállóan egy iPhone-ból; az e-bookban pedig ott van egy egész könyvespolc. Az információ amellett, hogy erőfeszítések nélkül elérhető, könnyen át is alakítható, ezt a fiatal szülői segítség nélkül is meg tudja tenni. Akár már egy óvodás képes arra, hogy az internetről kigyűjtse a számára kedves képeket, megnézze kedvenc meséjét, vagy zenét hallgasson – mindezt anélkül, hogy akár egyetlen betűt is ismerne.

A szülők, nagyszülők fiatalsága idején egy 17–18 éves számára az önálló életvitel nem tűnt távolinak. Ma ez másképp van. „A korábbi évtizedekben a fiatalok fel akartak nőni, le akartak szakadni a szüleikről. A felnőttség azelőtt vágyott életszakasz volt, most valami távoli és bizonytalan dolognak tűnik” – mutat rá a szociológus. A ma fiataljainak kamaszkora akár 30 éven túl is eltarthat: a fajsúlyos döntéseket halogatják, nem akarják elkötelezni magukat sem tizenévesen, a pályaválasztás tekintetében, sem pedig később, a családtervezés idején. A mostani kamaszok között várhatóan magas lesz a szinglik aránya, és a jelenlegi trendek arra utalnak, hogy az akaratlagos gyermektelenek száma is megugrik. 

A döntéshozás, a felelősség eltolása összefüggésben áll azzal, hogy eddigi életük során a mai iskolás korosztály azt tanulta meg: minden könnyen elérhető, aztán eldobható. Az információt nem kell megtartani, gondozni, azaz nem kell előre gondolkodni. A fiatal sokkal több tudást érhet el készségek, képességek nélkül, mint korábban bármikor.

TÁJÉKOZATLANSÁG
Miközben a világhálóról bármilyen ismeret azonnal előkereshető, elolvasható és elmenthető, a kutatások azt mutatják, hogy a Facebook-generáció tagjai nemigen érdeklődnek behatóbban környezetük iránt. Közügyekben például meglehetősen tájékozatlanok. Az ifjúságkutatásokat is végző Echo Innovációs Műhely munkatársai számos képzést tartanak iskolákban és azon kívül is a tizenévesek számára, például pénzügyi ismeretek vagy egészségmegőrzés témában. Az intézmény szociológusa, Ruff Tamás elmondta: amikor családtervezésről tartottak szemináriumot, meglepődve tapasztalták, hogy a fiataloknak alapvető ismereteik is hiányoznak. Még azzal sem voltak tisztában, hogy az állam támogatja a gyermekvállalást. Hasonló tapasztalataik voltak azon a filmklubon is, amelyen a közelmúlt eseményeit feldolgozó alkotásokat vetítették le. „Kiderült, hogy nagyon sokan a családjukon belül sem hallottak erről az időszakról” – mondja a szociológus.

A kamaszok a közelmúlt, a rendszerváltás eseményeiről alig-alig tudnak, a szocializmus évtizedei pedig hovatovább fekete foltként éktelenkednek amúgy is lyukacsos történelmi alapműveltségükön. Somlai Péter néhány éve szerette volna felmérni, mit tudnak a Kádár-rendszerről a középiskolások, ám a témában írt gimnáziumi fogalmazások gyakorlatilag értékelhetetlenek voltak. „A kapcsolódó beszélgetésen az egyik diák elmondta, hogy édesapja párttag volt. Egyik osztálytársa erre megkérdezte: de melyik párté?”  Szabó Attila egy jó nevű gimnázium reáltagozatos osztályának diákjaként úgy látja, hogy ennél azért egy erős középiskolában általában jobb a helyzet, ám a 20. század eseményeinek megértetésében alapvetően a család szerepe volna döntő. Minthogy az iskolai tanulmányok során a nyolcvanas évekig jellemzően már nem jutnak el, a személyes történelem epizódjain keresztül van mód inkább e korszak megismerésére. 

ELMONDOM HÁT MINDENKINEK
Noha híreket a fiatalok közül napi szinten kevesen fogyasztanak, a körülöttük lévő közhangulatot, a társadalmi változásokat kitűnően letapogatják – állítja Ruff Tamás. Van egy réteg, amely már rádöbbent arra, hogy nem szabad az államtól várni a segítséget. Körükben mind gyakoribb az önkéntes munkát már kipróbálók aránya. Külföldre is sokan készülnek, látván a szülők sok esetben kilátástalannak tűnő anyagi helyzetét. Ami pedig a vállalkozó szellemet illeti, ritka, aki tudatosan készül erre az útra, jellemzőbb, hogy ebben inkább a családi példa a meghatározó.

S hogy mivel töltik napjaikat a mai fiatalok? Saját kis világukba zárkóznak. Csakhogy ez a bezárkózás most paradox módon a közösségi média „elmondom hát mindenkinek” jelszavú terét jelenti. Az iskolások leginkább a virtuális világban vannak otthon. „Az online tér egyik fő jelentősége az, hogy a rivalizációt és a narcisztikus tulajdonságokat erősíti” – emeli ki Tari Annamária pszichológus, a tavaly megjelent Z generáció című könyv szerzője. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a megmutatás elvén működik a közösségi média. Mindenki kitesz önmagáról egy-egy egofotót, ami egy énmegjelenítés: tartalmazza mindazon elemeket, amiket meg akarunk osztani önmagunkról.

Az internet egy másik sajátossága, ami a felnőtteket is érinti, hogy látszólag az elérhető információ használata már „valakivé tesz”. Miközben tudjuk, attól, hogy valaki egy ingyenes zenekészítő programmal csinál valamit, még nem lesz zeneszerző, és a letölthető háztervezési programok pár órás használata után sem mondhatja azt, hogy építészmérnökké vált. Ez inkább olyan mintha állapot, ami megtévesztő lehet – figyelmeztet Tari Annamária. Az internet ugyan lehetővé teszi mindenkinek ezt a fajta netcelebséget, de ez még nem valódi státus az offline életben.

A láthatóvá válás mindemellett a valódi teljesítmény felvillantásának is kedvez. Elképzelhető, hogy arányaiban több kiemelkedő tehetséget látunk majd a Z generáció tagjai között, köszönhetően annak is, hogy a kiemelkedés útja az online csatorna használatával bővült. Ismerünk történeteket olyan ügyes hackerekről, akiknek állást ajánlottak, miután feltörtek egy-egy bonyolultabb rendszert. „Ám az, hogy egy tízes évei végén járó fiatal projektötleteire legyen kíváncsi egy cég, nem nagyon volt elképzelhető 50 évvel ezelőtt. A tudásuk tehetséggel párosulva tehát olyan lehetőséget biztosíthat nekik, amely a szülőknek még nem adatott meg” – érzékelteti a változást Tari Annamária.

RENDSZER KELLENE
Az információs kor lehetőségei segítenek abban, hogy azok a tinédzserek, akik korán hivatást választanak vagy kitartóan tanulnak, kiemelkedő tudományos eredményeket érjenek el. Ez a kiemelkedés azonban csak bizonyos befektetés (tanulás, elmélyülés) következtében sikerülhet. (A Z generáció néhány sikeres képviselőjének portréjáról lásd összeállításunkat a lap 14. oldalán.) Kérdés, felismeri-e a kamasz korosztály a szülők segítségével, hogy az online világ működési szabályai ellenére még mindig igaz, hogy csak a megtanult és készségszinten működtetett információt nevezhetjük tudásnak.

Ehhez lényeges azonban, hogy a megszerzett információt kezelni is tudni kell. Az elemző gondolkodás, a szintetizálás képessége elengedhetetlenül fontos lesz a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez. „Az információbőség fantasztikus lehetőségeket jelent a szellemi teljesítmény kibontakozása terén, amennyiben van egy alap, egy háttér, amely segíti az elemzést” – véli Gyarmathy Éva, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. Ellenkező esetben azonban lelazulhat a gondolkodás, és akár egy alacsonyabb szintű kultúra kialakulását is eredményezheti az, ha nincs értelmezési keret, amelybe az új ismeretek beágyazódhatnak.

SZEGÉNY FIATALOK
A helyzet azonban nem ennyire sötét, hiszen azt is látni kell, hogy ezek a fiatalok már e kor szülöttei, számukra ez a helyzet természetes. A szakember szerint az oly fontos kritikai és elemző gondolkodás, valamint a világban való tájékozódás segítése érdekében a szülők még ma is sokat tehetnek. A sport, a mozgás, a művészetek egyaránt fejlesztik a szintetizálóképességet. A stratégiai játékok pedig a döntéshozatalra és a következmények felmérésére sarkallnak. Ha valamire, az ősi kulturális alapokra tehát ma is érdemes építeni.

Nemzedéki szótár
● 
baby boomerek – Amerikában a háború utáni, legnépesebb számú generáció, 1946 és 64 között születettek
● 
X generáció: 1964–76 között születettek
● 
Y vagy millenniumgeneráció:  1976–1990 közt születettek
● 
Z vagy internetgeneráció: 1990 után születettek


5 dolog, ami számukra már természetes lesz
1. Dugómentes közlekedés. A mobiltávközlési eszközök a jelenleginél jóval szervezettebbé teszik a közlekedést. Az utcákon egyre több fedélzeti számítógép és GPS vezérelte, sofőr nélküli autó tűnhet fel: a tesztelés alatt álló járgány nemcsak a többi autót vagy a járókelőket ismeri fel, hanem a látottakra az embernél gyorsabban is reagál.
2. Személyre szabott vásárlás. Hologramos eladók és digitális kijelzők segítik a vásárlást, informálva a vevőket a termékekről és az aktuális akciókról. A borosüveg vonalkódja alapján a vásárló vacsoratippeket kaphat a borhoz illő ételekről, de egy videoanalitikai szoftver akár személyre szabott hirdetéseket is ajánlhat a kijelző előtt álló fogyasztó főbb jellemzőit, így nemét vagy korát felmérve.
3. E-doktorok. A genetikai háttér ismeretének köszönhetően a gyógyítás egyre inkább személyre szabottan történik. Online adatbázisok segítségével láthatják át a betegek a diagnózistól a lehetséges kezelésekig vezető utat, az áttekinthető információhalmaz pedig megkönnyíti a döntéseiket. 
4. Intelligens otthonok. Nulla energia és zéró emisszió jellemzi a zöldenergiákra épülő házakat, amelyek természetes erőforrásokból maguk termelik meg a lakók számára szükséges energiamennyiséget. A jövő otthonában a lakberendezési eszközök kommunikálnak egymással, és persze a házigazda is képes arra, hogy akár távolról beavatkozzon működésükbe, például mobiltelefonjával kikapcsolva a vasalót.
5. Virtuális tanulás. Tabletek válthatják fel az iskolai könyveket, és az eddig megtűrt vagy a tanórákról éppenséggel kitiltott mobiltelefonok is az oktatás alapvető kellékévé léphetnek elő. Az online elérhető, videoformátumú tananyagok a fenti megoldásokhoz hasonlóan hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákok saját tempójuknak megfelelően sajátítsák el a tananyagot, vagy otthonról is be tudjanak kapcsolódni az oktatásba.


7 kihívás, amelyre megoldást kell találniuk
1. Egészségügyi problémák. A prognózisok egyre több depressziós, kórosan elhízott és cukorbeteg pácienst jósolnak, ráadásul olyan egészségkárosító szokások globalizálódása is folytatódhat, mint a dohányzás vagy a kábítószer-fogyasztás.
2. Az állat- és növényvilág pusztulása. Az ipari termelés, a városok növekedése és a klímaváltozás számos más tényezővel együttesen járul hozzá a biológiai sokféleség drasztikus csökkenéséhez. Az európai uniós célkitűzés, miszerint 2010-re megállítják a biodiverzitás pusztulását, kudarcot vallott, így mindenképpen új stratégiára lesz szükség.
3. Globális felmelegedés. A környezeti változások mellett súlyos egészségügyi és gazdasági nehézségekkel is számolni kell a jövőben, és amennyiben elmarad a károk mérséklése, a későbbiekben a globális GDP 20 százalékkal is csökkenhet.
4. Élelmiszerválság. Ahhoz, hogy a föld növekvő lakosságát el lehessen látni élelemmel, a mezőgazdasági termelést a jelenlegi duplájára kell emelni 2050-ig, máskülönben strukturálissá válhatnak a jelenleg pár évente jelentkező nagy élelmezési válságok.
5. Energiagondok. Az alternatív energiaforrások elterjedése egyrészt a fosszilis energiahordozók okozta környezeti károk csökkentését, másrészt az olaj kedvezőtlen eloszlásából fakadó geopolitikai konfliktusok kezelését is megkönnyítené.
6. Munkanélküliség. A termelési kilátások folyamatos romlása és a hatástalan reformok súlyos globális problémákat okoznak. A munkanélküliségi ráta a fiatalok körében kiugróan magas.
7. Nyugdíjbomba. Világszerte nő az átlagéletkor, az aktívan dolgozó lakosok száma ugyanakkor csökken. Csak Európában a nyugdíjasok számának megkétszereződésével számolnak 2060-ig, és az ezzel járó kiadásnövekedés fizetésképtelenné teheti a nyugdíjrendszereket.


Nyertesek és vesztesek
A rendszerváltás után születettek közül a már egyetemre, főiskolára járók legtöbbje dolgozik a tanulás mellett, tipikusan a leendő képesítéséhez nem kapcsolódó diákmunkát végez. Ezzel azonban csak a zsebpénzt teremtik elő, a megélhetéshez a szülők támogatására szorulnak. Sőt, ez a diploma után is így lesz egy darabig. „A generációk közti transzfer megfordult, régen a harmincévesek támogatták a 60–70 éveseket, ma pont fordítva” – mondja Somlai Péter szociológus. A mai fiatalok karrierje sem úgy alakul majd, mint szüleik-nagyszüleik korában. Huszonévesen belépni egy szervezetbe, ahol folyamatosan emelkednek felfelé a ranglétrán a nyugdíjig – ez a modell véget ért. Sűrű váltások más munkahelyre, iparágba, munkakörbe, élethosszig tartó tanulás, patchwork karrier, atipikus foglalkoztatás, digitális nomád lét, hosszabb karrierszünetek család, hobbi vagy tanulás miatt – ezek az új hívószavak. Mindez minden korábbinál nagyobb rugalmasságot követel meg majd tőlük. A Z generáció a korábbiaknál jobban tud nyelveket, főleg az angolt, és nagy arányban dolgozik majd külföldön. Mindez persze a nemzedék nyertes felére vonatkozik, amely valamelyest versenyképes végzettséget szerez. Kevésbé szerencsések, akiknek nem sikerült befejezni az iskolát, vagy nem piacképes szakmát szereztek. A korosztály harmada nem tanul, és nincs állandó munkahelye sem, alkalmi munkákból él, és nincs sok esélye belépni a munkaerőpiacra a jövőben sem.