– Az Eximbank és a Mehib néhány éves kitérő után idén nyáron ismét visszakerült a külgazdaságért felelős tárcához, s a két állami tulajdonú intézmény irányítását egy emberre, önre bízta a kormány. Mit érzékelnek mindebből azok, akikért a bank és a hitelbiztosító működik, az exportőrök?

– A lépés legfontosabb célja az volt, hogy egy olyan termékpalettát alakítsunk ki, amely lefedi az exportőrök minden igényét a finanszírozástól egészen a kockázatkezelésig. Ehhez a két intézmény működését is koherenssé kell tenni. Hogy ezt egy példával világítsam meg: jelenleg az Eximbanknál és a Mehibnél az általános szerződési feltételeknek még a szelleme sem teljesen egyforma, pedig erre szükség lenne ahhoz, hogy az ügyfelek komplex szolgáltatást kapjanak. Vagy egy másik példa: a magyar hányad kiszámításának a módszere nem egyforma a két intézménynél.

– Ez azt jelenti, hogy a következő lépés az Eximbank és a Mehib teljes egybeolvadása lesz?

– Cégjogilag nem feltétlenül, de sokkal szorosabb együttműködést kell kialakítani, néhány szervezeti egység össze is olvadhat.

– A kormányzati külgazdasági intézményrendszer ebben a politikai ciklusban is sokat változik. Az egyes háttérintézmények hol itt, hol ott bukkannak fel. Mi az oka az újabb átszervezésnek?

– Magában a kormányzati struktúrában történt változás: a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül az Eximbank és a Mehib közvetett állami tulajdonban volt. Azzal, hogy visszakerültek az NGM-hez, közvetlen lett az állami tulajdonlás. Az MFB a fejlesztési tárca intézménye, feladata a fejlesztéspolitika szolgálata, illetve a vagyonkezelés. Ugyanakkor az Eximbank és a Mehib nem vagyon- s nem is fejlesztéspolitikai eszköz, sokkal inkább gazdaságpolitikai, s mint ilyenek, helyük az NGM-nél van. Eredményességüket elsősorban a finanszírozott exportügyletek mértékében, a partnerek számában kell mérni, nem várható el tőlük, hogy nyereségesek legyenek.

– Ez azt jelenti, hogy megszűnik a nyereségkényszer?

– Ezt a kérdést az után lehet megválaszolni, hogy megszületik a bank és a hitelbiztosító aktualizált stratégiája s annak nyomán az üzleti terve. Tény, hogy sok országban veszteségesen működnek az ilyen állami szervezetek. Szerintem ez csak akkor elfogadható, ha valóban hatékonyan ösztönzik a kivitelt.

– Jelenleg az exportügyletek hány százalékában vállal szerepet a két intézmény?

– Az állomány jelenleg a magyar GDP mintegy 1,3 százalékára tehető, melynek jelentős növelése, akár megtöbbszörözése a cél.

– Van persze egy másik fontos hatékonyságmutató is: a nem teljesítő hitelek aránya.

– Nincs szégyenkeznivalónk ezen a téren. Ez a ráta nálunk jelenleg 5 százalék alatt van. Normális időkben a kereskedelmi bankoknál a mutató 4–6 százalék közötti, ám jelenleg meghaladja a 15-öt is. Ez azt mutatja, hogy a portfóliónk jó minőségű hitelekből áll.

– Mikorra várható az új stratégia és üzleti terv? És mit lehet róla jelen pillanatban tudni?

– Terveim szerint szeptemberben a tulajdonos elé terjesztjük elfogadásra az általunk előkészített stratégiát és üzleti tervet. Ha egy magyar vállalkozásnak, elsősorban kis- és középvállalatnak van exportképes áruja vagy szolgáltatása, van exportpiaca, akkor az ügylet megvalósításának az útjában nem állhat finanszírozási vagy kockázatvállalási akadály. 

– Eddig is ezt hirdette a két intézmény. A kkv-k részéről azonban gyakran elhangzó kritika, hogy pont azok a cégek nem jutnak államilag támogatott finanszírozáshoz, amelyek a leginkább rászorulnának. A nagyvállalatok viszont igen. Mi változik ehhez képest?

– Prioritás a kkv-k helyzetbe hozása, s nem csak a szlogenek szintjén. Olyan termékeket és programokat fogunk meghirdetni, amelyek segítik a kkv-szektort. Első lépésként persze alaposan meg kell ismernünk a cégek igényeit, ugyanis sajnálatos módon ma még kevéssé tudjuk, hogy pontosan mire van szüksége a reálszférának.

– A kkv-kat a leginkább az érdekli, hogy milyen új termékek várhatók. Erről tud már valamit mondani?

– Például lesz egyfajta konstrukció a nagy exportőrök beszállítói számára. Egy másik termékkel az exportcélú befektetések mögé állunk, illetve a már megnyert exportpiacokon való bővülést lehetővé tevő beruházásokat is finanszírozzuk.

– Említette, hogy kevéssé tudják, mire van szüksége a reálszférának. Mit terveznek, hogy megismerjék a pontos igényeket?

– Az eddigieknél szorosabb együttműködést alakítunk ki az exportszektorral és a kereskedelmi bankokkal mint közvetítőkkel. Külföldön és idehaza is többféle új együttműködésben gondolkodunk. Közvetlen kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a hazai cégekkel, ezt például a hazai és külföldi hálózattal rendelkező Nemzeti Külgazdasági Hivatallal (HITA) folytatott együttműködés mélyítése révén képzeljük el. Napokon belül aláírjuk velük az együttműködési megállapodást. Bármilyen furcsa, eddig nem létezett az állam e két exportösztönző intézménye között ilyen. Így használhatjuk az infrastruktúrájukat, irodahálózatukat idehaza és külföl-dön is. De említhetném az MFB-t, az odatartozó Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.-t vagy éppen a regionális fejlesztési szervezeteket is.

– A külföldi együttműködések terén várható újdonság?

– Dolgozunk például a japán, a kínai, a német eximbankkal folytatott együttműködésen. A kínaival előkészület alatt van már a megállapodás. A japánnal szintén előkészületi fázisban vagyunk, és az orosz partnerrel is megvan már a kapcsolat.

– Elégedett a jelenlegi költségvetési háttér által biztosított keretekkel? Mi várható 2013-ban?

– Alapvetően a tőkepiacokról kell magunkat finanszírozni. Az állami háttér persze kiemelkedően fontos, hiszen a forrásbevonásunk mögött mindig állami kezesség áll. Az idén ennek felső határa 320 milliárd forint, a jövő évi költségvetési törvény tervezete ezt 1200 milliárdra állítja be. Meglesz a költségvetési háttér ahhoz, hogy megfelelően lássuk el a feladatainkat, részt tudjunk venni egyebek között a keleti nyitásban, a Wekerle-terv beindításában s egyéb, a külgazdasági stratégiában megfogalmazott célok megvalósításában. Hasonló bővülési számok szerepelnek a bankgaranciák, illetve az exporthitel-biztosítás háttereként.

– Mennyire megy flottul a forrásbevonás a mostani válságos időszakban?

– A piaci finanszírozást meg tudjuk szervezni, ám tény, ez függ az ország szuverén minősítésétől, amiben egy védőháló segítene, bár a helyzet jelenleg stabil. Nem annyira kereskedelmi banki forrásbevonást tartok egyébként célszerűnek, hanem inkább a partnerintézmények refinanszírozását, illetve a nemzetközi tőkepiaci – például a kínai, a japán, az orosz, esetleg a nyugat-európai – források bevonását. Ez utóbbit azonban szigorúan egyeztetve az ÁKK-val, illetve az MFB-vel, nehogy zavarjuk egymást.

– Elterjedt annak a híre, hogy ismét nagyobb volumenű, osztályvezetői szintig történő személyi változásokat eredményezett a vezérigazgató-csere.

– Valóban történtek személycserék az elmúlt hetekben, de ezek az új stratégiához és közvetlenül a vezérigazgató-váltáshoz köthető döntések. A szervezeti átalakulás következtében az ügyvezető igazgatói vezetői szint megszűnt, ez értelemszerűen az ezen pozíciókat betöltő kollégákat érintő döntés volt. Összesen öt munkavállalóval bontottunk közös megegyezéssel szerződést, közülük mindenki a bank vagy a biztosító felső vezetői közé tartozott. A két intézményben összesen 170-180 kolléga dolgozik, így nagy létszámú változásról nincs szó, mint ahogy nem jelez intézményi ellentétet sem.

– Vannak olyan vélemények, hogy a végrehajtott személyi változások a fejlesztési és a nemzetgazdasági tárca közötti birkózás eredményei.

– Mind az NFM-mel, mind az MFB-vel nagyon szoros továbbra is az együttműködés. Birkózásról szó sincs, tudatos építkezésről, szervezet- és termékfejlesztésről, az állami pénzügyi, külgazdasági és fejlesztéspolitikai intézményrendszerrel való szoros együttműködésről viszont annál inkább.

Névjegy
■ 
Nátrán Roland 32 éves. Várpalotán született, első diplomáját 2003-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerezte, okleveles közgazdász.  2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát is elvégezte.
■ 
2003-tól a Pénzügyminisztérium költségvetési és pénzügy-politikai főosztályán dolgozott, 2009-től mint annak vezetője.
■ 
2007-ben az OECD Közgazdasági Igazgatóságának munkatársaként a Magyarországról szóló 2007. évi országjelentés elkészítésén dolgozott Párizsban.
■ 
2010-től pénzügy-politikai helyettes államtitkár volt a Nemzetgazdasági Minisztériumban.
■ 
Ez év június közepétől az Eximbank Zrt. és a Mehib Zrt. vezérigazgatója.  Angolul és németül beszél.