Peche volt Raskó Györgynek és befektetőtársainak a sárvári baromfi-feldolgozó tervezett megvásárlásával. A társaság felügyelőbizottságában is tag agrár-nagyvállalkozó régen szemet vetett a nagy múltú üzemre, de a skót tulajdonosnak, Bernard Matthewsnak esze ágában sem volt túladni szeme fényén, az első és egyetlen kelet-európai érdekeltségén. A sors azonban úgy hozta, hogy két éve meghalt a cégcsoport feje és szakmai irányítója, az örökösöknek pedig nem volt ilyen erős az érzelmi kötődésük a távoli és éppen nem túl jól muzsikáló magyarországi üzemhez.

Raskó úgy gondolta, itt az alkalom, és ajánlatot tett a tulajdonosoknak, akik hónapokig tartó tárgyalássorozat után mondták ki a boldogító igent. A befektető ezután kezdett lóhalálában a bankoknál hitelért házalni, de a válságban bizalmatlanná vált pénzintézetek nehezen álltak kötélnek. Végül az egyik bank bécsi igazgatójával állapodott meg a reménybeli befektető, aki boldogan mutatta be az eurómilliókról szóló hitellevelet, de későn érkezett. Időközben az eladók meggondolták magukat, pontosabban feljebb srófolták a vételárat, amit már a Raskót és befektetőtársait tömörítő Ragalli Kft. nem akart megadni.

MAGYARÁZZÁK A BIZONYÍTVÁNYT
Raskó fiaskója után a dunántúli élelmiszer-gazdasági birodalmát rendületlenül építő Csányi Sándort hozták hírbe a lapok a Ságával. E szerint a bankár befektető kívánja megvásárolni az üzemet, de ezt a Bonafarm-csoportnál nem erősítették meg.

A múlt év egyéb téren sem hozott áttörést a 2008 óta erősen veszteséges (lásd a grafikont) sárvári cég életében. Az előző évivel szinte megegyező, 25,3 milliárd forintos árbevétel mellett a Sága továbbra is veszteséget termelt, igaz, legalább kisebbet a korábbi évekénél, adózás után 387 millió forintot. A válság éveiben folyamatosan csökkenő hazai élelmiszer-fogyasztás ugyan elég indokot kínált Keleti Zsoltnak, a tavaly kinevezett vezérigazgatónak, hogy a közgyűlésen a tulajdonosoknak megmagyarázza a bizonyítványt, de a többi pulykafeldolgozó nyereségét látva más is lehet a dologban. A piacvezető szarvasi Gallicoop Zrt. tavaly már 31 milliárd forint fölé tornázta árbevételét, üzemi szinten 1,3 milliárdos nyereséget ért el. Az évjárattól függően 70-80 milliárd forint termelési értékű hazai pulykaszektor Ságát követő harmadik számú cége, a kecskeméti Gallfood Kft. a 2009-es kevesebb mint 12 milliárd forintról 2011-ben csaknem 14,5 milliárd forintra tornázta fel árbevételét. Üzemi eredményét pedig ez idő alatt megduplázta, meghaladva a félmilliárd forintot.

Az élelmiszer-ipari vállalkozásokra is érvényes, hogy legalább négy feltétele van a sikeres üzemmenetnek. A legfontosabb a tudás, ezt követi a piac, a harmadik az egész céget átfogó tulajdonosi szemlélet, a negyedik pedig a kellő tőkeellátottság.

A Ságánál a vállalatot már három éve erősítő gazdasági igazgatóból lett új vezér és a felügyelőbizottságban ülő szaktekintélyek, köztük Raskó György személye ugyan elég garancia lehetne az élenjáró ismeretekre, de a konkurensek szerint a válságban ennél is többre lenne szükség. Amióta Bernard Matthews halálával az angliai menedzsment kivonult a cég operatív irányításából, gyengült a tulajdonosi szemlélet.

A Sága márkanév jól cseng a tovább feldolgozott baromfitermékek piacán, de az alapanyag-előállításon, azaz a pulykahizlalás eredményességén nyomokat hagyott a tőkehiány. Márpedig a termék-előállítási folyamatnak a termelői integráció a leginkább tőkeigényes része. A Sága termeltetési rendszere ugyan a második legnagyobb Magyarországon, de a gabona beszerzésében némileg rosszabb a pozíciója, mint az alföldi konkurenseké, és ennek kárát látja a jövedelmezőség.

DISZKONTVEVŐK
A növekvő elvonással gyorsan romló magyarországi gazdálkodási környezet láttán a tulajdonosok a legutóbbi, 2011 végi injekció után egy hároméves finanszírozási terv alapján évente tesznek be annyi friss tőkét, amennyi a cég szerkezetátalakításához szükséges lesz. Az ezt szabályozó banki-tulajdonosi szerződés pénzintézeti oldalán már nem a korábbi finanszírozó, az OTP áll, mert az eladta Sága-követelését egy másik banknak.

Keleti Zsolt ilyen hozománnyal és azzal a határozott tulajdonosi utasítással vette át 2011 végén a Sága kormányrúdját, hogy záros határidőn belül számolja fel a veszteséget. Ezt a célt szolgálja az a költségcsökkentési program is, amely éves szinten milliárdos nagyságrendű megtakarítást irányoz elő. A vezérigazgató máris bizakodó, szerinte a mintegy 25 milliárdos forgalomhoz és a forgóeszköz-állományhoz optimális a 3 milliárdos hitelállomány, amely pár éve még 5 milliárd volt. „A tervek szerint az idén már nullás eredménnyel zárunk, 2014-re pedig a befektetők által is elfogadható nyereségszint a cél” – mondja a vezérigazgató.

A Keleti-féle koncepcióról annyit sikerült megtudni, hogy két oldalról erősíti a céget. 
A feldolgozó bevételtömegét a private label vonallal, azaz az áruházláncok tenderein elnyert kereskedelmi márkatermékek gyártásának bővítésével akarja megnövelni. A szintén angliai Tesco mellé a válságban is bővülő két nagy német diszkontlánc, az Aldi és a Lidl is bekerült a vevők sorába. A Sága presztízsét pedig egy új felső kategóriás prémiumtermékkörrel bővíti majd a vezetés, ami akár egy új márka létrehozásával is járhat.

Két tényező azonban erősen veszélyezteti a koncepció sikerét. Az egyik a pulykahús iránt Európa-szerte mutatkozó csömör. A pulykaboom után a nagy testű szárnyas az ínyencek számára már nem számít különlegességnek, extra gasztronómiai élménynek. Így ízben és árban a csirkével kell versenyeznie a pulykának, de nem áll nyerésre, mert egyesek szerint az utóbbi elkészítési módja nem olyan sokrétű, mint a csirkéé.

„Nem lehet például olyan jó levest főzni belőle, mint a csirkéből” – védi a mundér becsületét Bárány László, a csirkebizniszben érdekelt MasterGood cégcsoport vezetője (Csirkeszárnyalás – Figyelő, 2012/6. szám). A pulyka esélyeit szerinte rontja, hogy az előállítási költsége élősúlyra vetítve 5-10 százalékkal nagyobb, mint a csirkéé, miközben húsának bolti ára nem magasabb.

Más szakértők szerint viszont a pulykahús egészségesebb, az interneten a legtöbb recept szintén arra készült. „Van olyan étel, amit pulykából nem, csak csirkéből lehet elkészíteni, és fordítva” – vág vissza Keleti Zsolt.

FÁJDALMAS DRÁGULÁS
Az előbbinél sokkal akutabb a másik probléma, a takarmány árrobbanása, amely főként az észak-amerikai és a kelet-európai aszály miatt következett be (Szemesnek áll a világ – Figyelő, 2012/32. szám). A Ságát természetesen nem vigasztalja, hogy ez ugyanúgy sújtja a konkurenseket is.

„A kukoricánál 50, a szójánál 60 százalék az áremelkedés, de ezt a takarmányköltség-többletet a multik, a kereskedelmi láncok nem akarják elfogadni” – fájlalja Erdélyi István, a nagy rivális Gallicoop vezérigazgatója. Szerinte az állam piaci beavatkozása, az alapélelmiszerek forgalmi adójának 10 százalékra csökkentése nélkül kicsi az esélye, hogy az ágazat veszteség nélkül zárja az évet.

Pedig a szarvasi vállalat is kihasznál minden költségcsökkentő lehetőséget. A cég a helyben, egy német társaság beruházásában elkészült biogázüzemmel szerződve szabadult meg az évi 120 milliós hulladékmegsemmisítési díjtól, emellett a saját vízbázis és szennyvíztisztító is további megtakarítást hoz. Hazai és exportpiacát pedig olyan hozzáadott értéket növelő beruházásokkal bővíti a társaság, mint a tavaly átadott készre sütő üzem.