Ám arról, hogy milyen tehetetlen és eszköztelen is lehet az újságíró, álljon itt egy egészen elképesztő történet, amely a példaérték miatt érdemel nyilvánosságot. Egy új pénzügyi csodamódszerről, a carbon creditek MLM-rendszerű értékesítéséről írtunk címlapsztorit (Carbon credit: aranyat rejt a szén? – Figyelő, 2012/10. szám). A cikket átvették online portálok, a szerzőt, vagyis engem behívtak különböző tévécsatornák reggeli műsoraiba is. Az MLM-szisztéma mögött álló érintett cég, a dán CC Denmark sajtó-helyreigazítási pereket kezdeményezett. Természetesen előre tudtam, hogy ha egy a magyar lakosságtól hatalmas összegeket begyűjtő hálózat kockázataira figyelmeztetek, akkor az írásnak lesz jogi kockázata, ezért minden megállapításommal igyekeztem nagyon pontos és óvatos lenni, szinte csak a cég hivatalos honlapján, a botanoo.com oldalon elérhető anyagokból indultam ki. Sőt, a biztonság kedvéért ezeket lementettem, kinyomtattam. A cikk és egyben a tévészerepléseim legfőbb megállapítása az volt, hogy ezúttal sincs ingyenebéd, a tagok akkor kereshetnek jól, ha maguk alá újabb és újabb belépőket szerveznek be, és az ő befizetéseik jutalékából részesülnek.

A CC Denmark a cikk megjelenése után pár nappal megváltoztatta honlapját, a korábbi magyar segédanyagokat, prezentációkat letörölte, és az addig kizárólag angol és magyar nyelven elérhető portált előbb román, majd újabb napok elteltével lengyel nyelvű verzióval is ellátta. Ami ezután következett, az nagyon rosszhiszemű volt, azóta sem jöttem rá, hogy mit tehet az ilyen eljárás ellen a körültekintő újságíró. A sajtó-helyreigazítási eljárásban a cég ugyanis elkezdett a saját korábbi prezentációival vitatkozni, azok állításait kérdőjelezte meg. Ez már önmagában is elképesztő volt, de talán a részletekbe bonyolódás nélkül a legkönnyebben a következő pontból érthető meg a gyakorlat. A CC Denmark azért is perelt, hogy a cég honlapja nem pusztán angol és magyar, hanem e mellett román és lengyel is, amely nyelveket ugye a cikk megjelenése után tették az oldalra.

A CC Denmark természetesen a lényegi megállapításokat is támadta, hosszú, többoldalas helyreigazításokat kért, de az eddigi elsőfokú ítéletek nem adtak neki igazat. A tanúvallomásaimat megtehettem, a bíróság az általam átadott prezentációs anyagokat figyelembe vette, így végül a bíróság és a perelt portálok költségeit is teljes egészében a CC Denmarknak kellett fizetnie. Akár pezsgőt is bonthatnék az eddigi döntések nyomán, de az igazságérzetem mégsem hagy nekem nyugalmat. Hiszen a bíróságok azért bizonyos mondatokat megítéltek, például egy ilyet: „Valótlanul állítottuk, hogy a cég honlapja csak angol és magyar nyelven lenne elérhető, mert lengyel és román változata is van.”

Természetesen fogalmam sem lehetett arról előre, hogy a lényegi megállapítások mellett az oldal nyelveinek jelentősége lesz. Igen, ha tudom, hogy ez fontos, akkor van megoldás, közjegyzővel hitelesíthetem a honlapot, kijön a közjegyző, feljegyzi, hogy mi a dátum, ő kattintgat, kinyomtat tartalmakat, aláír. A tisztességesen eljáró újságírónak nem könnyű a helyzete, próbál mindenben korrekt lenni, de ez nehéz, ha ilyen lépések ellen kell perre mennie.