Akárcsak a gyarmatosítások korában, Európa perifériájáról napjainkban is lelkes fiatalok tízezrei hagyják el a kontinenst jobb lehetőségek reményében. A folyamatot a történelmi környezet változása teszi még drámaibbá, ugyanis a modern termelési viszonyok közepette a humántőke kiáramlása nem kompenzálható természeti erőforrásokkal, nemesfémekkel. Az európai emigránsok régen hozzájárultak hazájuk felemelkedéséhez, ma azonban tömeges kiáramlásuk egész Európa bukását okozhatja

A kontinens gazdaságának visszaesése, az euró gyengélkedése, valamint a balul sikerült megszorító intézkedések mind csak fokozzák ezt a kiáramlást - tavaly például, 1990 óta először, Spanyolország nettó munkaerő exportőrnek bizonyult. De a fő „elhajtó erő" a kultúra, és nem a gazdaság. Európa magas fokú nyelvi tagoltsága megakadályozza, hogy az eurózóna megoldhassa belső válságát, a lakosság pedig inkább emigrál a valutaövezetből.

Európában bábeli zűrzavar uralkodik. Csak az eurózónán belül 13 hivatalos nyelvet használnak, nem is beszélve a rengeteg helyi dialektusról és nyelvváltozatról. Ennek a nyelvi sokszínűségnek pedig súlyos következményei vannak. Egy nyelv nem pusztán a kommunikáció egy szisztematikus rendszere, hanem az identitás, a kultúra és a nemzeti büszkeség megnyilvánulása is. A használt nyelv befolyásolja, hogyan látjuk a minket körülvevő világot, hogyan éljük mindennapjainkat és végső soron a világképünket is meghatározza.

Ugyanaz a fogalom különböző nyelveken, eltérő szavakkal kifejezve más érzelmeket kelt. Például a görög válság kezelése kapcsán látható, mennyire eltérő politikát követ Anglia és Németország. Míg angolul (sok más európai nyelvhez hasonlóan) a megszorítás (austerity) kifejezés a görög austeros szóból (jelentése szigor, keménység) ered, addig német megfelelője (Sparprogramme) egy egyszerű megtakarítási tervezetet takar.

Campanella szerint az Unió országait csak egy közös hivatalos nyelv hozhatja össze. Az EU megalapítói hiába hitték, hogy egy lingua franca magától kialakulhat a gazdasági és szociális kölcsönhatások során. Ahhoz, hogy megerősítsék az eurót és megalapozzák a politikai uniót, Európa vezetőinek el kellene indítania egy gyors és nyílt nyelvi integrációs folyamatot. A szerző az unió szemére veti, hogy bár 60 év gazdasági integrációja áll már mögöttünk, de az európai ember, amelynek saját identitása van, még nem lépett porondra.

Az európai nyelvi egység az olasz közgazdász álláspontja szerint nem igényli az egyes nemzeti nyelvek megszűnését. Azoknak továbbra is főszerepet kell játszaniuk a tagországok belügyeinek intézésében. Védelmük elsődleges szempont, hisz minden nyelv felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség és az identitás forrása globalizálódó világunkban.

Edoardo Campanella olasz közgazdász, az olasz parlament felsőházának gazdasági tanácsadója, a brüsszeli Global Governance Institute tagja, korábban a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) munkatársa volt.