Ausztrál tengeri erőmű
A megújuló energiaforrásoknál a legnagyobb probléma az, hogy nem állnak állandóan rendelkezésre, csak ha fúj a szél vagy süt a nap, és ezt nem lehet pontosan előre jelezni. Ezzel ellentétben a tengervíz mozgása folyamatos, ezért már régóta törekednek ennek kihasználására. Az első hullámerőművet 2008-ban adták át Portugáliában, de máris újabb innovációk jelentek meg. Az ausztrál Carnegie Wave Energy rendszerében a tengerek mélyére óriási lufikat telepítenének, ezek mozgásukkal pumpákat működtetnek, nagy sűrűségű vizet juttatva a szárazföldre, ami ott generátorokat meghajtva termeli meg az áramot. A zárt rendszerű vizes megoldás előnye, hogy a nehéz és komplex, karbantartás-igényes generátorokat nem kell a tenger mélyére telepíteni. Júliusban aláírták az első megállapodást a technológia alkalmazására: az ország legnagyobb, stirlingi haditengerészeti bázisát jövőre már a hullámok energiájával látják el elektromos árammal. Ausztráliában az áramtermelés tizedét szeretnék ezzel a technológiával biztosítani.

Mindenhol hallható telefon
Nagy zajban, például vonaton, koncerten vagy metróban szinte semmit sem lehet hallani a telefon aprócska hangszórójából érkező beszédből. Ennek kiküszöbölésére már készítettek olyan Bluetooth headseteket, amelyek a felhasználó csontjainak segítségével vezetik a hangot. Ezekkel az a probléma, hogy az állkapcson és a koponyán keresztül jutnak el a hullámok a fülbe, s elkerülik a dobhártyát, így tompa marad a hang. A japán Kyocera egyik modellje viszont a lágy részeken keresztül juttatja el a hanghullámokat egyenesen a dobhártyába, és így nagy zajban is érthetővé teszi a beszélgetést. Mivel a bőr- és kötőszöveteknek nagyobb a víztartalmuk, hamarabb elakadnak a hullámok, így egy nagyobb, kerámiaalapú rezgéserősítőt építettek a készülékbe. Japánban már kereskedelmi forgalomban is kapható a készülék, és olyan jól sikerült, hogy a hagyományos hangszórót ki is hagyták belőle.

High-tech a viharkárok ellen
Az amerikai Electric Power Research Institute olyan technológiai megoldásokat keresett, amelyekkel felgyorsítható a viharkárok után az elektromos hálózat hibáinak javítása. A helyszínre érkező szakemberek tabletjük kameráját a vezetékre irányítva egy kiterjesztett valóság alapú szoftver segítségével a kijelzőn az adatbázisban szereplő terveket is látják, ahol pedig felfedezik a hibát, csak kattintani kell. Ez alapján a központban a szerelőcsapat azonnal tudja, hol a hiba, és milyen alkatrészre van szükség. A szakemberek már pilóta nélküli gépeket is tesztelnek Új-Mexikóban, hogy még a helyszínre se kelljen menni a hibák feltárására. Egyelőre az Aeryon Scout kamerával felszerelt, igen mozgékony négyrotoros gép tűnik a legmegfelelőbb eszköznek erre.

Háló az erdő felett
Érdekes, figyelemfelkeltő ötlettel nyert meg egy neves nemzetközi pályázatot Yi Yvonne Weng, a londoni AA School of Architecture hallgatója. Arra a problémára adna megoldást, hogy az esőerdők lombkoronájának élővilágát jobban megismerjük, anélkül, hogy a megfigyelés közben a természetet zavarjuk. Weng pályaműve olyan megfigyelőállásokat vázol, amelyek pókhálóhoz hasonló, jókora területet lefedő, nagy szakítószilárdságú fonalakra épülnének. Ezen a madarak át tudnának repülni, és a lombkoronákat sem viselné meg a megfigyelő emberek súlya, mivel azt a háló nagy területen osztaná meg.

Mesterséges fotoszintézis
Hasonló hatékonysággal készít szerves vegyületeket szén-dioxidból a Panasonic által fejlesztett rendszer, mint a növények. Ez egyben a mesterséges napfényhasznosító eszközök új világrekordja is. Bár eddig is sokan próbálkoztak mesterséges fotoszintézissel, ezek igen összetettek voltak, ami rontotta a hatékonyságukat, és növelte az előállítási költségeket. A japán mérnökök ellenben igen egyszerű eszközt készítettek. Ennél a legfontosabb újítás, hogy olyan nitridalapú félvezetőt alkalmaztak, amely a szén-dioxid-redukcióhoz szükséges mennyiségű elektront tud összegyűjteni a nap-
energiát hasznosítva. A félvezető másik oldalán egy fémkatalizátoron zajlik le a szén-dioxid redukciója, ennek eredményeként hangyasav keletkezik. Ezt a vegyiparban tartósítószerként és antibakteriális anyagként használják, de más szerves vegyületek is előállíthatók belőle. A japán szakemberek szerint fejlesztésüknek köszönhetően a gyárkémények üvegházhatású gáza költséghatékonyan felhasználható más ipari alapanyagok előállítására.