Egészen eltérően élnek meg az érintett felek egy hatalmas értékű jogvitába torkolló történetet. Hidvéghy Melinda, aki 1989 és 2009 között alapította, majd piacvezetővé tette a cégcsoportot a magyar köztéri reklámozás piacán, úgy érzi, három éve nem jut hozzá egy szabályos részvény-adásvételi szerződésének jogos ellenértékéhez. A másik szerződő fél, az osztrák hátterű, a Raiffeisen-csoporthoz köthető Epamedia-csoport pedig kétségbeesetten küzdött azért, hogy a fizetés alapjául szolgáló szerződést semmissé nyilvánítsa és Hidvéghy Melinda követelésének alapját megvonja. A cél, hogy ezáltal Hidvéghy Melinda ne kaphassa meg az egykoron másfél milliárd forintos, de ma már a kamatokkal növelt összeget a társaságtól.

Lapzártánk idején már folyik az Epamedia magyarországi üzletrészei ellen a végrehajtási eljárás. A magyar fél úgy éli meg a történteket, hogy egy végső soron – a Raiffeisen miatt – állami hátterű osztrák cég bármeddig elhúzhatja a jogerős ítélet teljesítését, s eközben folyamatosan hangoztat egy már a magyar hatóságok által kivizsgált, bűncselekmény hiányában lezárt vizsgálatnak ellentmondó állítást. Ezzel szemben az osztrák cég képviselői úgy érzik, hogy a magyar hatóságok nem veszik figyelembe a nyilvánvaló bizonyítékaikat, és minden lépésükkel közrejátszanak abban, hogy a követelés végrehajthatóvá váljon.

ELŐZMÉNYEK
A két üzletember, Heinrich Schuster – kiválásáig az Epamedia egyszemélyes képviselője – és Hidvéghy Melinda több mint húsz éve ismerik egymást, együtt dolgoztak a hazai hirdetési világban. Heinrich Schuster korábban az Epamedia piacvezető köztéri reklámcég tulajdonosa volt. 2003-ig egyedül birtokolta az ausztriai anyavállalatot, ekkor a felét eladta egy Raiffeisen-érdekeltségnek. 2009 elején a bank leányvállalata megvásárolta tőle a fennmaradó 50 százalékot is. A viszony ezt követően elmérgesedett. A 100 százalékos tulajdonos májusban eltávolította a cégből Schustert – aki 2009 végén amúgy is visszavonult volna –, majd hat hónappal később visszaélésekkel vádolta meg, és polgári s büntetőeljárást kezdeményezett ellene.

Hidvéghy Melinda 2009. november 16-ig a magyarországi Epamedia összes cégét vezette, és a csoport zászlóshajójában, az 1989-ben alapított Outdoor Zrt.-ben 15 százalékos részvényes is volt. Az egymással egy másik vállalkozásban – a cégcsoportnak egy budapesti, Illatos úti irodát 1995 óta bérbe adó Büroinvestben – is üzleti kapcsolatban álló felek 2008. június 6-i dátummal kötöttek egy részvény-adásvételi szerződést, amely szerint az anyacég Epamedia GmbH 4,9 millió euróért (mai áron mintegy 1,4 milliárd forintért) megveszi Hidvéghy 15 százalékos Outdoor-pakettjét, amennyiben az Outdoor beolvad az Epamediába, vagy Hidvéghy munkaviszonya megszűnik a társaságnál.

A felek a szerződésben pontosan kikötötték, hogy milyen törzsrészvények képezik az adásvétel tárgyát, és a vételáron kívül kötbéreket, illetve a hatálybalépés és a tényleges kifizetés között EUR-LIBOR + 2 százalékos mértékű kamatot is kikötöttek. Az adásvételi szerződés értelmében az értékelés alapja a 2007 végi piaci érték volt. Ezt azért rögzítették, mert 2008 januárjában a cégcsoport az Epamedia központi magyarországi cégébe vonta össze a csoport teljes értékesítését és nyereségtermelését, a leányvállalatok már csak költségtérítést kaptak. Így Hidvéghy szerint akkor reális volt az ár, az más kérdés, hogy 2009 óta veszteségessé vált a cég.

A SZERZŐDÉS
A szerződést Hidvéghy Melinda, vagyis az eladó, illetve Heinrich Schuster mint az Epamedia egyszemélyes képviselője és a vevő mellett két tanú is aláírta. Egyikük az Epamedia korábbi könyvvizsgálója, a másik pedig Tolvaly Ferenc írónak, a TV2-t alapító milliárdos vállalkozónak az asszisztense.

Hidvéghy Melinda szerint a vételárról éppen az a két ember – tehát Hidvéghy és Schuster – állapodott meg, akik a legjobban tudták, mennyit ér a részesedés, hiszen közösen alapították 1989-ben, de azért, hogy elkerüljék az ártárgyalásokat, megbíztak egy szakértőt is, akinek mindketten elfogadták az értékelését. A BRFK megállapította, hogy a szerződés szövegét – előzetes tárgyalásokat követően, bel- és külföldi konzultációk eredményeként – 2008. április 16. és 2008. június 2. között Tolvaly Ferenc készítette el a használatában lévő számítógépén. A kérdésre, hogy egy nagy értékű szerződés esetében a vevő miért engedi, hogy azt az eladó férje fogalmazza meg, Tolvaly Ferenc hangsúlyozta lapunknak, Hidvéghy Melindával csak később kötött házasságot, azt megelőzően öt évig Heinrich Schuster tanácsadója volt, és közreműködött az Epamedia magyarországi cégfelvásárlásaiban is.

Az Epamedia, miután elindult a választott bíróságon az eljárás, magánokirat-hamisítás vétsége miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentésével megtámadta a szerződést. A BRFK gazdaságvédelmi főosztálya 2010. októberi határozatában megszüntette a nyomozást, írásszakértő és számítástechnikai szakértő bevonásával megállapította, hogy a szerződés szövegét 2008. április 16. és 2008. június 2. között készítették el. A BRFK a jogerős (mivel később a pótmagánvádat elutasították) határozatát azzal indokolta, hogy a részvény-adásvételi szerződés sem alakilag, sem tartalmilag, így az iraton feltüntetett dátum vonatkozásában sem tekinthető hamisnak, az a felek egyező akaratán alapult.

OSZTRÁK GYANÚ
Az Epamedia jelenlegi vezetése azonban mindvégig azt hangoztatta és a nyomozás lezárulta után is azzal érvel a jogi eljárásokban, hogy az Epamedia számára feltűnően hátrányos volt a szerződés, amelyet ráadásul – szerinte – valójában később kötöttek. Az Epamedia így minden fórumon azért küzdött, hogy nyilvánítsák semmissé a megállapodást. Hidvéghy Melinda ügyvédei szerint ennek hangoztatása kimeríti a hamis vád bűncselekményét, mert a jogerős ítéletek, a hűtlen kezeléssel kapcsolatos, illetve az okirat-hamisítási nyomozások megszüntetése, a pótmagánvád jogerős elutasítása is jelzi: Magyarországon már teljes egészében kivizsgálták és jogerősen lezárták az ügyet.

Az Epamedia nem fogadja el a magyar ítéleteket, és úgy érzi, perdöntő bizonyítékai vannak, hiszen korábban felkérte a számítógépes merevlemezek adatmentésének szakértőjét, a Kürt Zrt.-t, hogy véleményezze Hidvéghy Melinda hivatali számítógépét. A kinyert adatok és levélváltások pedig arra utaltak, hogy 2009 elején a felek még csak tervezgették a szerződés megkötését. A Kürt által visszaállított levélváltások alapján – véli az Epamedia a nyomozó hatóság megállapításaival szemben – az is kiderül, hogy 2009 elején még csak feljegyzések voltak a szerződésről, márciusban készült el az első verzió, és a szakértő is csak 2009 elején kapta meg a felkérést az árképzés alapjául szolgáló értékbecslésre.

Hidvéghy Melinda szerint ez egy óriási csúsztatás, hiszen ezekben a levelekben nem az eredeti részvényadásvételről, hanem egy lehetséges másik verzióról, részvénycseréről volt szó. A felek tudniillik nem zárták ki, hogy amennyiben az Epamedia magyar cégeit összevonják, Hidvéghy Melinda elcseréli üzletrészeit a majdan összevont Epamedia Hungary azonos értékű részvénycsomagjára. Az pedig már csak egy technikai elem, hogy Magyarországon a részvénycsere megvalósítása is két, ellentétes irányú adásvételi és egy opciós szerződés hármasából állt volna össze. A hivatkozott szerződés- és értékeléstervezetek is ezt igazolják. Végül a részvénycsere nem valósult meg, mert jogilag az Epamedia máig nem vonta össze cégeit. A nyomozó hatóság pontosan kitért az Epamedia hamis vádjára is. A BRFK a nyomozást megszüntető határozatában kitért az Epamedia által felkért Kürt Zrt. szakvéleményére is, amely szerinte kizárólag végkövetkeztetéseket tartalmaz, a pontos vizsgálati módszerek és a vizsgált adatok definiálása nélkül.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság közel három évig tartó eljárás után immár jogerősen arra kötelezte az Epamediát, hogy fizesse meg a szerződésben rögzített 4,9 millió eurós vételárat és kamatait. Mivel az Epamedia a megadott határidőre nem teljesített, a Fővárosi Törvényszék elrendelte a végrehajtást. Ezt követően a felek már csak a Kúriához fordulhatnak, de ennek nincs halasztó hatálya az ítélet végrehajtására nézve. A bíróság már továbbította az ügyet a végrehajtónak, aki már kiküldte a feleknek a végrehajtási jegyzőkönyvet. Az Epamedia ügyvédi irodája közreműködésével eddig azzal érvelt, hogy csatolta a Bécsi Államügyészségtől kapott dokumentumokat, amely szerint Schuster és Hidvéghy gyanúsított egy másik vizsgálatban, és az ügyvédi iroda elmondta, hogy erre hivatkozva kérte az eljárás felfüggesztését, amelyet a Fővárosi Törvényszék elutasított. Hidvéghy Melinda ügyvédei szerint a gyanúsítás nem nyomozati munkán alapul, a német fogalom megfelelő fordítása előgyanúsítás, és abban pontosan az Epamedia álláspontja van csak leírva. Az osztrák hatóság jogsegély keretében már szintén meghallgatta Hidvéghy Melindát, és a gyanúsítás ebben az ügyben is csak az irodabérleti szerződés vizsgálatára korlátozódott.

GYORS ÜGYINTÉZÉS
Az osztrákok ügyvédi irodájától tudjuk, azt is sérelmezik, hogy korábban a különböző magyar szervek mindig szokatlan gyorsasággal léptek fel, amikor Hidvéghy Melinda érdekében kellett biztosítékot bejegyezni. Ez a vád azonban a másik fél szerint egészen nonszensz, hiszen a biztosítási intézkedés lényege éppen a gyorsaság, és azt azért már ne lehessen a magyar hatóságoknak felróni, hogy a törvényes keretek között végzik a munkájukat. Az Epamedia magyarországi üzletrészeit azért vonta a Fővárosi Bíróság 2010-ben biztosítási eljárás alá, mert bizonyítottnak látta, hogy az Epamedia megpróbálja elvonni Hidvéghy Melinda jogos követelésének alapját.

Látható, az ellentétek teljesen kibékíthetetlenek, ezért érdemes még visszatérni néhány korábbi fázishoz és a továbbra is nyitva lévő jogi eljáráshoz. Az Epamedia ügyvédi irodája azt állítja, hogy a két üzletember az Epamedia vagyonával hűtlenül bánt, ezért mindkettőjüktől megvált, és miután Hidvéghy Melinda a választott bírósághoz fordult, feljelentéseket is megfogalmazott.

Hidvéghy Melinda szerint a tucatnyi ügy lényege, hogy az Epamedia mindenben feljelentést tett, amivel csak egy cég elnök-vezérigazgatóját meg lehet hamisan vádolni. Nem tartja azt sem életszerűtlennek, hogy a részvény-adásvételi szerződésről az Epamedia új vezetői – állításuknak megfelelően – csak 2009 májusában hallottak először, hiszen Heinrich Schuster alapítása óta az Epamedia egyszemélyes képviselője volt 2009. május végéig. Az új vezetőket pedig csak 2009 tavaszán helyezték a több mint tíz országban jelen lévő cégcsoport élére. Az Epamedia GmbH állítása szerint, szembesülve a szerződésben foglalt, szerinte szélsőségesen egyoldalú, Hidvéghy Melindának kedvező rendelkezésekkel, felkérte Werner Sobotka osztrák bírósági szakértőt okirat- és írásvizsgálat elkészítésére. A szakértő erős megállapításokat tett mind a dokumentum elkészültének időpontjáról, mind az azon szereplő aláírásokról.

Az Epamedia magánszakértőjének szakvéleményével kapcsolatban a BRFK határozata egy másik, az általa kirendelt írásszakértő véleményének kategorikus megállapítására alapoz, amely szerint a szerződésen szereplő aláírások, szignók valódiak. Értékaránytalanságról Hidvéghy Melinda szerint szó sincs, a rögzített piaci értéket a szerződésnek megfelelően a 2007-es gazdasági környezetben kell értelmezni. Az Epamedia például ekkor 75 millió euróért vette meg a Multireklám nevű céget, amely ugyan nagyobb társaság volt, de nem volt nyereségesebb, mint az Outdoor, így a szerződésben szereplő összeg már csak ezzel a viszonyítási alappal is korrekt, ahogy a választott bíróság által felkért igazságügyi szakértő is megállapította.

EGYÉB VITÁK
A két fél között – már csak az érték miatt is – ennek az ügynek volt mindvégig a legnagyobb tétje, de voltak egyéb eljárások is. Hidvéghy Melinda az Epamedia szerint saját és rokonaihoz köthető cégekkel – 24 Ív Reklám Kft., Sight Reklámkivitelező Kft., Promotio Kreatív Kft., La Belle Kft., illetve a Büroinvest Beruházási és Szolgáltató Kft. – egészen 2009. november 16-ig üzleti kapcsolatokat épített. Emellett az Epamedia-csoport magyarországi társaságai közül az Epamedia Hungary Zrt., az Outdoor Zrt., az Akzent Media Kft., a Multireklám Zrt. és az Intermédia Kft. együttesen több mint félmilliárd forintot fizetett ki a 24 Ív Reklám Kft.-nek és a Sight Reklámkivitelező Kft.-nek úgy, hogy nem történtek megfelelő teljesítések – állítja az osztrák fél.

Hidvéghy Melinda a 90-es évek elejétől, közepétől működő üzleti kapcsolatokat nem cáfolja, de hozzáteszi, az említett cégek tulajdonosi hátterét ismerték az osztrákok, és az Epamedia felügyelőbizottsága egyetértett ezekkel a szerződésekkel. Az Epamedia azt is felrója Hidvéghy Melindának, hogy a 2007-es év után megszavazott Outdoor-osztalékot magának átutalta, de a fő tulajdonosnak nem, ami szerinte teljesen jogszerűtlen megkülönböztetés. Az utalás ténye igaz – állítja Hidvéghy, csak éppen 2008-ban a többségi tulajdonos határozata alapján átalakult a cégcsoport készpénzáramlása, és a nyereség már nem az Outdoornál képződött, vagyis éppen az osztrák fél vonta el az osztalékfizetés alapját.

KENYÉRTÖRÉS
Az Epamedia a cégalapító Heinrich Schustert, miután megvásárolta részesedéseit, 2009. május végén elbocsátotta. Hat hónappal később az Epamedia ajánlatot tett Hidvéghy Melindának a részvény-adásvételi szerződésben rögzített ár kevesebb mint felére. Miután Hidvéghy ezt nem fogadta el, az Epamedia valamennyi magyarországi társaságából visszahívta mint ügyvezetőt, vezérigazgatót, illetve igazgatósági elnököt, és a munkaviszonyát is megszüntette. Emiatt máig tartó munkaügyi per is kezdődött, illetve Hidvéghy Melinda pert indított a választott bíróság előtt a részvényadásvétel árának megfizetése iránt. Mint azt már említettük, az Epamedia az eljárás elejétől fogva indítványozta annak felfüggesztését, és a különböző beadványokkal sokáig elhúzta az eljárást. Ám azokat a beadványokat, amelyek szerint Ausztriában büntetőeljárás van folyamatban, melyekben Hidvéghy és Schuster gyanúsított, a választott bíróság nem vette figyelembe, mert nem a részvény-adásvételi szerződéssel kapcsolatban folyik a nyomozás, hanem egy a cég számára állítólag előnytelen irodabérleti szerződés a vizsgálat tárgya.

Úgy tudjuk, hogy az eljárások keretében biztosítékként lefoglalták a hatóságok Hidvéghy Melinda ingatlanát, illetve az Epamedia minden magyarországi leányvállalatának üzletrészét, illetőleg részvényeinek egészét. Mindezek miatt az osztrák fél azt gyanítja, hogy valamely nagyobb erő is irányítja az igazságszolgáltatás kezét, hiszen a köztéri reklámpiacon amúgy is igen aktív a politikaközeli üzleti világ. Ráadásul Hidvéghy oldalán sok neves ügyvéd felsorakozott. Ezzel szemben Hidvéghy megjegyezte, hogy több ügyvéd és szakértő is visszautasította a felkérését, mert nem akartak a Raiffeisen Bankhoz tartozó céggel pereskedni.

A végrehajtás keretében az Epamedia magyar vagyonelemeit néhány héten belül elárverezik, a befolyó pénzből Hidvéghy Melinda immár a bíróság által jogerősen is jogosnak mondott követelését kielégíthetik, aki így Magyarország leggazdagabb hölgyei közé kerülhet. A cégcsoport mint a magyar köztéri reklámpiac vezető vállalatcsoportja (közel 50 százalékos piaci részesedéssel) biztosan értékes, bár azt nehéz megítélni, hogy pontosan mennyire és kinek. A szakmában köztudott, hogy a Raiffeisen árulja a cégcsoportot. Bizonyára több nemzetközi közterületi reklámcég is megismerhette a társaság székhelyén berendezett adatszobában a magyar vállalatcsoport értékét, s közülük kerülhet ki az árverés nyertese. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínűleg ismét változnak a köztéri reklámpiac tulajdonosi viszonyai.