Aki nem követi nap mint nap a részvényárfolyamokat, az a globális gazdasággal, a tőkepiacokkal foglalkozó szalagcímeket olvasva úgy érezheti, hogy az idén a piacok jelentős mínuszban állnak. Pedig 2012 eddig eltelt részében a legtöbb börzét és a tőzsdei kapitalizáció jelentős részét lefedő Dow Jones Global Stock Index a cikk írásakor közel 8 százalékos pluszt mutat.

Az amerikai részvénypiac ráadásul a csökkenő szakasz idején is a világ indexeinél kisebb mértékben esett, így egy kicsi, 4 százalékos előnyt tudott kiépíteni. A felülteljesítés azonban nem az idén kezdődött, hanem tavaly augusztusban, amikor az adósságproblémák miatti félelmek szép lassan Európára koncentrálódtak. Így egy év alatt az amerikai papírokba fektetők 14 százalékos többlethozamra tettek szert. Az Egyesült Államok vezető szerepe tehát kritikus fontosságú a globális részvénypiac törékeny helyzetének relatív stabilitása szempontjából. Ezért is érdemes annak a mélyére nézni, hogy a tengerentúli piac szerkezete miként néz ki. Kezdjük rögtön egy meglepetéssel!

Arra biztosan kevesen tippeltek volna, hogy az amerikai tőzsdéken jegyzett házépítők új, 2008 áprilisa óta nem látott szintre emelkedve több mint négyéves csúcsra érnek idén júliusban. Persze ez még mindig nem a mindenkori rekord, az ágazat 7 éve, 2005-ben volt a csúcsán; ettől a jelenlegi szintek még mindig beláthatatlan távolságban vannak, főleg, ha a továbbra is nyomott lakásépítési adatokra tekintünk.

A NAGY TÚLÉLŐ
Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy akik túlélték az elmúlt év viharait az ágazatban, azok ismét emelkedő pályára állhatnak. Márpedig az amerikai házépítők bizonyosan a legnagyobb túlélők közé tartoznak. A három vezető vállalat statisztikái a válság lefelé tartó, majd a még be nem fejezett kikászálódó időszakában megdöbbentően erős párhuzamokat mutatnak, jelezve, hogy az ágazati teljesítmény és az azonos célpiac viselkedése mennyire erős befolyásoló tényező egy-egy cég sorsa szempontjából. A D.R. Horton, a Lennar és a PulteGroup 2007-ig megduplázta a bevételét, s mindegyik 15 milliárd dollár forgalmat bonyolított le négy negyedév alatt. Ez az érték mindössze két év leforgása alatt közel ötödére, 3 és 4 milliárd dollár közé zuhant, s azóta is csak egy kicsit emelkedett. A cégek ennyire gyorsan nem tudták lefaragni a kiadásaikat, így nem meglepő, hogy a saját tőkéjük drasztikusan csökkenni kezdett, és a szakadék szélére sodródva már csak pár hónap választotta volna el őket a fizetésképtelenségtől.

A 2 milliárd dollár körüli saját tőkét végül a D.R. Horton és a Lennar a 2009-es mélypont óta
3 milliárd fölé tornászta. A PulteGroup esetében viszont a 2 milliárd megtartása sem sikerült, bár neki egy versenytárs akvizíciója után annak szervezeti integrálásával is meg kellett küzdeni. Ennek ellenére egyre több jel utal arra, hogy a mélyponton túl vannak, és óvatos emelkedés vette kezdetét, így a kiugró ágazati teljesítmény érthető. A legjobban a hármasból a D.R. Horton áll, amelynek névadója és máig elnöke, Donald Ray Horton az évtizedekkel korábban indult versenytársakat a hetvenes évek végéből indulva utasította maga mögé, és válságkezelésben amúgy is nagy tapasztalatai vannak. A Texasból indult vállalat éppen az államban a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején lefolyt ingatlanpiaci összeomlást is Horton üzleti filozófiájával vészelte át. Ez pedig így szólt: „Kezdj minden reggelt úgy, mintha a cég a csőd szélén állna, mert ha így lenne, akkor minden elköltött centet meg kell gondolni.”

Ez a konzervatív szemlélet tette lehetővé, hogy az elmúlt évek zuhanását is túlélje a cég, s még annak tükrében sem kényelmesedett el Horton és csapata, hogy a kilencvenes évek elején történt tőzsdei bevezetés és 2007 között egyetlen veszteséges negyedévük sem volt.

Szintén feltűnő az év elejéhez képest, hogy a befektetők a stabilabb, nagyobb kapitalizációjú vállalatok részvényeit keresik, és a közepes, illetve kicsi cégek jelentősen lemaradtak. Ez nem éppen egy felívelő szakasz megszokott jellemzője. Ahhoz, hogy az emelkedés meggyőző erővel keljen új életre, a befektetők bizalmának elsősorban az év elején még egyértelműen vezető szektorokba és azok kiemelt ágazataiba kell visszatérnie.

SZEKTOROK, ÁGAZATOK
Erre azonban van esély, mert Amerikában 2011 végéhez képest kivétel nélkül valamennyi részvénypiaci szektor pozitív tartományban van, de ezen belül számottevők az eltérések. Van olyan csoport, ahol közel 19 százalék az árfolyam-emelkedés mértéke, és van, ahol csak 4.

Éles eltérést látunk az első és a második negyedév között. Az energia- és az alapanyaggyártó szektor a legjobbak között volt az év első negyedében, azóta azonban a globális lassulástól való félelmek és az egyre gyakrabban felbukkanó negatív jelek miatt a legrosszabbul teljesítők közé esett vissza. A klasszikus, széles körű, kellő erővel megáldott emelkedő trend idején a technológiai szektor tipikusan élenjáró szokott lenni. Bár még összességében ez a szegmens mutatja fel a legjobb idei teljesítményt, az első negyedév után érezhetően kisebb a lendület, az árszint egyelőre nem éri el a márciusit, így nemigen tudja a többi részvényt magával húzni. A legerősebb szektorok közé a fogyasztói termékek előállítói tartoznak, ráadásul mind a ciklikus, mind a nem ciklikus szegmenseik. Bár az átlag amerikai most egyáltalán nem érzi erősnek jövedelmi helyzetét, és a fogyasztói bizalmi indexek sem szárnyalnak, de a vállalati profitok ezeknél a cégeknél mégis ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak. Hozzájuk csatlakozott az egészségügy a második negyedévet követően.

Külön érdemes kiemelni a sokat szenvedett pénzügyi szektort, amely tartósan a legjobban teljesítők között van. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a korábbi időszakok árfolyamesései miatt kedvezőnek ható értékeltségi szintek alakultak ki, és ezt sokan vásárlásra használják fel. Igaz, a meglévő viharfelhőkre is éppen ők reagálnak a legérzékenyebben. Ezért a pénzügyi szektor nem lehet képes kijelölni az utat a többiek számára, legalábbis nem az emelkedés irányában.

Az ágazatok szintjére leásva még inkább érzékelhető gyengülés tapasztalható azoknál a szegmenseknél, amelyek tipikusan elöl szoktak járni. Messze tartanak idei csúcsaiktól a csip- és a hardvergyártók, valamint az internetrészvények, ahol a közösségi oldalak buborékának kipattanása is nagy esést okozott. Az egészségügyi szektor ágazatai, a biotechnológia, a gyógyszergyártók, a szolgáltató intézmények is új éves rekordok környékén vannak, ez nem meglepő, hiszen az ezekre fordított kiadások folyamatosan nőnek. Míg a vállalati profitok a mostani, a második negyedév adataira vonatkozó gyorsjelentési szezon tanúsága szerint is újabb rekordszintre emelkedtek, és az eredmények már-már menetrendszerű nagyságban múlták felül az elemzői várakozásokat, addig az árbevétel-előrejelzésekről ez kevésbé mondható el.

Amíg a profitközlések 60 százaléka múlta felül az elemzők jóslatait – ez átlagos értéknek tekinthető –, addig az árbevételek csak 47 százalékban. A különbség nem tűnik nagynak, de érdemes tudni, hogy a forgalmi adatokat az utóbbi években szintén 60 százalékban becsülték alá a szakértők, így a mostani számok átlaga egyértelműen relatív csalódásként élhető meg. Márpedig a nyereségnövekedésnek éppen ez a motorja közép- és hosszú távon, hiszen a hatékonyságjavulás csak kevés ágazatban hozhat drasztikus eredményeket a részvényesek számára.

VÁLTOZÓ SORREND
Magukra a friss negyedéves adatokra adott reakciók ugyanakkor nem biztos, hogy a lendület kifulladásáról és belső gyengeségről árulkodnak. Éppen azon szektorok papírjai tudtak a gyorsjelentést követő napon a legjobban teljesíteni, amelyeknél az idén lemaradás tapasztalható, jelezvén, hogy a várakozások eddig talán túl óvatosak voltak. Az energia- és alapanyagszektorok vezetnek, míg a technológiai hozta el ezen a táblázaton a képzeletbeli bronzérmet, mögötte szorosan az ipari cégekkel. A legrosszabbul, több mint 7 százalékos átlagos negatív piaci eredményreakcióval éppen az egyik fogyasztói termékeket gyártó szektor áll, amely eddig kiválóan teljesített. Persze az egynapos reakciók még nem jelentik a piaci szereplők végső ítéletét. Látványos példa erre a világ legértékesebb vállalata, az Apple, amely bő 4 százalékos eséssel reagált, amikor hosszú idő után először negyedéves eredménye alulmúlta az elemzői várakozások mediánját. Azóta azonban ezt ledolgozta, és egy kicsivel az eredményközlés napját megelőző kereskedési nap szintje felett tartózkodik, nem mellesleg alig több mint 5 százalékra mindenkori maximumától.

Ha a világnak sikerül megúsznia a következő hónapokban az adósságválság újabb pánikhullámát, akkor egyes szektorokban és ágazatokban továbbra is jelentős emelkedési potenciál van, különösen az Egyesült Államok piacán. Az azonban már most biztosnak látszik: a befektetők kevésbé bízhatnak abban, hogy a cégek bevételei tovább nőnek, mint abban, hogy sikeresek lesznek az úgynevezett bargain huntingban, vagyis az óvatos értékeltség miatt a kiárusítások során.