– Miért vették meg a BNP Paribas privát banki ügyfélállományát?

– Az Erste hat éve indult el a private banking üzletágban, és áprilisban bevezettük a prémiumszegmenst is. Ez utóbbi, illetve a mostani akvizíció is része az intézet új lakossági stratégiájának. A tranzakció előtt 9 százalékos piaci részesedésünk volt a privát banki piacon, 1800 ügyféllel, összesen 150 milliárd forintos portfólióval. Nagy lehetőséget láttunk abban, hogy elinduljunk a tenderen. Egyrészt volt is már ilyen tapasztalatunk, korábban az ING ügyfeleit is sikerrel vettük át, és ezzel a lépéssel rögtön
12 százalékra tudtuk növelni a részesedésünket. És ez nem is akármilyen 12 százaléka a piacnak, hiszen a Euromoney angol szaklap 2012-es választásán az Erste lett a legjobb, a BNP Paribas pedig a második legjobb magyar privát bank.

– Jól értem, ez egy nyílt versenyeljárás volt?

– Igen, a tenderen a BNP Paribas most csak a magyar private banking üzletágát értékesítette. Felfogadott egy tanácsadó céget, ő kereste meg a potenciális érdeklődőket, éles verseny volt, hiszen a legjobb bankok indultak. Három körben döntött az eladó, és végül nagy elismerésként éltük meg, hogy a BNP Paribas minket választott. Egy ilyen ügyletnél ugyanis nemcsak a megajánlott ár számít, hiszen a hitelintézet sok private banking ügyfelével együtt dolgozik más üzletágaiban, így neki is fontos, hogy ügyfelei továbbra is elégedettek legyenek.

– Ilyenkor kit keres meg a tanácsadó, személy szerint önt, vagy Bécsbe kellett elmennie?

– Engem kerestek meg, és én természetesen minderről egyeztettem a bécsiekkel, és megkaptam a felhatalmazást. Egyes bankárok ugyan ma kritikusabbak a magyar történésekkel, de azt tudják, hogy a politikát el kell különíteni az üzlettől, ha hosszabb távban gondolkodunk, egyszerűen muszáj bizniszt csinálni. Nagyon fontos jelzésnek tartom, hogy egy ilyen borús időszakban is volt olyan hitelintézet, amely hajlandó volt költeni akvizícióra is. Az is izgalmas, hogy mi lesz a piaci hatás, hiszen tudomásom szerint más bank is van, amely ki szeretne vonulni a piac-
ról vagy legalábbis annak valamely szegmenséről. Eladók lennének, csak a vevők hiányoznak.

– Könnyű volt meggyőzni a központot, hogy Magyarországon újabb összeget fektessen be? Hiszen ha valakinél indokolt az ön által említett kritikusság, az éppen azok az osztrák és német hátterű hitelintézetek, ahol tavaly óriási veszteség keletkezett, önöknél több mint 150 milliárd forint, és ahol emiatt komoly tulajdonosi tőkeemelés is szükségessé vált.

– A bank opportunista, ahol lát érdemi növekedést, kihasználja. Külön öröm volt számomra, hogy a központban mindvégig mennyire pozitívan álltak a tranzakcióhoz. Most pedig az a legfontosabb, hogy az ügyfelek nálunk is maradjanak, ebben a BNP is érdekelt.

– Amikor az ING-től akviráltak, az ügyfelek döntő többsége önöknél maradt. Volt valami titok, vagy csak a tehetetlenségük miatt nem mozdultak?

– Minden BNP-ügyfélnek át kell szerződnie hozzánk, vagyis szó sincs tehetetlenségről. Ráadásul komoly vagyont kezelő ügyfelekről van szó, nekik már bizony vannak elvárásaik, nem olyan ügyfelek, akik észre sem veszik, ha változik a szolgáltatójuk. Biztos, hogy meg kell értük dolgozni, de valóban, az ING esetében jó tapasztalataink voltak, ráadásul néhány korábbi BNP-s munkatárs már nálunk dolgozik, ismertük a portfóliót.

– Egy ilyen tranzakciónál, ha nem is csak az árazás dönt, azért biztosan nagyon fontos. Mennyiért vették meg az üzletágat?

– Ez nem publikus adat.

– A BNP a belépési limitben és az egy főre jutó kezelt vagyonban is a legmagasabb ügyfél-kategóriában szolgáltatott. Az Erste talán inkább vidéken volt erős. Kiegészíti egymást a két ügyfélkör?

– Igen, most valóban a jobb módú kliensek felé mozdul a portfóliónk. A BNP-nél ráadásul egy kicsit a szolgáltatás is más volt, volt egy szofisztikáltabb réteg, amely megbízta a BNP-t, hogy a bank saját döntéseivel kezelje a pénzét, ez a szolgáltatás nálunk még nem volt annyira fókuszban, vagyis lesz know-how transzfer is.

– A munkatársakat is átveszik?

– Igen, átvesszük, ebben az üzletben különlegesen fontos a személyes kapcsolat.

– Említette, időről időre felröppennek hírek, hogy valamelyik hitelintézet valamit eladna Magyarországon…

– Ha megnézi, hogy milyen mértékben csökken a fiókok, az alkalmazottak száma, illetve a mérlegfőösszeg a szektorban, akkor ebben az évben is egy közepes bank eltűnik a piacról. Ez is egyfajta távozás, még ha inkább aktivitáscsökkentést látunk csak és nem törülközőbedobást. Az jó kérdés, hogy mennyien mennének el, ha lenne több vevő is. A tőkemegfelelési mutatók nagyon lényegesek ebben a szektorban, és mindig szigorodnak a szabályok. A mutató egy számlálóból és egy nevezőből áll, mekkora saját tőkével mekkora mérlegfőösszegű bankot lehet működtetni. Eddig, ha nem volt megfelelő a tőkemegfelelés, az anyaintézet gyorsan idedobott némi tőkét. Ezeknek az időknek viszont már vége. A bankokat sokan kárhoztatják, hogy nem hiteleznek eleget. De vajon meddig lehet elvárni tőlük, hogy állandóan tőkét emeljenek, ahelyett, hogy a mutatónak való megfelelést a hitelezés visszafogásán keresztül javítsák? Előbb-utóbb egy-két bank biztosan az eladást választja.

– Miután megvették a BNP-t, nem érkeztek ilyen ajánlatokkal további telefonok?

– Eddig nem, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne érkeznének. Igaz, van olyan eladó üzletág, amelybe nagyon nem szeretnénk beszállni, például nem szívesen vennénk rossz hiteleket.

– Az elmúlt időszakban sok banknál a veszteség is rontotta a tőkemegfelelést, önöknél például 2011 rekordmértékű mínuszt hozott. Túl vannak már a nehezén, kitisztultak a könyvek, vagy az idén is marad a veszteség?

– Ha az első fél évet nézem, jó vonalon vagyunk, a céltartalék elég lesz, nem számolunk több negatív meglepetéssel. Igaz, a legnagyobb kihívás továbbra is a bizonytalanság. A nagyobb inflációval, a vártnál magasabb kamattal lehet tervezni, de a bizonytalansággal nem. Az új hitelezés a csúcsidőkhöz képest, ami, elismerem, túlpörgött állapot volt, 60-70 százalékkal visszaesett, a költségeket nem lehet 60-70 százalékkal csökkenteni. Hogy tudja a bankszektor hosszabb távon ezt túlélni? Nagyon jó lenne, ha végre felpörögne kicsit a gazdasági növekedés.

– Apropó, bizonytalanság, hogyan élték meg a tranzakciós illeték bevezetését?

– Amikor a Magyar Bankszövetség aláírta a kormánnyal az egyezményt, még senki nem beszélt tranzakciós adóról. Csak arról volt szó, hogy a bankadó a felére csökken, és a bankrendszer és az állam együtt vállalja a devizahitelesek második gyűjtőszámlájának a kötelezettségeit, amire mi konkrétan 23,5 milliárd forintos céltartalékot képeztünk. Derült égből villámcsapásként érkezett a tranzakciós illeték. Most van négy és fél hónapunk arra, hogy kidolgozzuk a részleteket, illetve meg kell hoznunk az üzleti döntést arról, hogy kire mennyit lehet átterhelni az illetékből. Sajnos a bankrendszer egésze veszteséges volt tavaly, arról nem is beszélve, hogy a befektetett tőkére a tulajdonosok nyereséget is elvárnak.

– Az említett 23,5 milliárd az egyéves potenciális veszteségük?

– Nem, ezt öt évre kalkuláltuk. A végtörlesztés előtti adósok 60-70 százalékát érintheti a csomag. Ez a veszteség pedig körülbelül harmadakkora, mint amennyibe a végtörlesztés került, habár háromszor nagyobb ügyfélbázisról beszélünk.

– Ahogy hallgatom, hogy mi mindenből keletkezik veszteségük, felmerül, egyáltalán mi az, ami még az eredményt adhatja?

– Még mindig vannak jelentős lakossági hiteleink, és természetesen új utakat is kell keresnünk. A fedezetlen hitelezést szeretnénk felfuttatni, valamint a kártyaüzletágat, és ami talán a legfontosabb, jelentősen, legalább 500 ezer főre szeretnénk növelni azok számát, akiknek az Erste az elsődleges bankkapcsolatuk, vagyis akik hozzánk utalják a munkabérüket. Ha megint kihúzzák egy lábunkat, akkor is meg tudjunk élni.

– Mi lehet az eszköz? A szokásos akciózás, jobb kamatot kap, aki az Erstéhez utalja a fizetését?

– Magyarországon minden évben az ügyfelek 15-16 százaléka bankot vált. Ebből a mozgásból nekünk összességében pozitívan kell kijönni, ez akkor sikerülhet, ha minőségben, gyorsaságban és hatékonyságban jobbak leszünk, mint mások. Az Erstének van ezentúl egy nagy ügyfélköre, amelynek van valamilyen banki terméke, de nem ide jön a munkabére, ők is célcsoport. Mindez persze nagyon nehéz, amikor fiókokat zárunk be, embereket engedünk el, csökkentjük a marketingbüdzsét. De ha szól a zene, muszáj táncolni. Gyorsított tempóban dolgozunk a biznisz felpörgetésén, nem csak a költségeink csökkentésén.

– A hitelintézet vezetése is több ponton kicserélődött, a stratégiájukban sok elem a lakossági üzletágra vonatkozik. Továbbra is egy személyben kívánja ellátni a bank és a lakossági üzletág vezetését?

– Nem vagyok a saját magam ellensége. Egy retailfókuszú bankban enyhén szólva is túl sok a két poszt egyben, bízom abban, hogy év végéig ezt megoldjuk.

– A tavalyi nagy veszteségükben volt egy-két sűrűsödési pont, például a lízingcég, illetve úgy tudom, néhány nagy projektfinanszírozási ügy is komoly gondot okozott. Ezeket hogyan kezelik?

– Varázspálcák nincsenek, de az év vé-
géig visszahozzuk a bankba az összes leányvállalatot, jelentősen megerősítjük a workoutot, vagyis a problémás ügyfelek kezelését, illetve javítjuk a behajtás hatékonyságát. Ami a nagy ingatlanfejlesztési projektjeinket illeti, több kontrollt szeretnénk, muszáj olykor átvenni, befejezni, majd egyszer eladni is ezeket az ingatlanokat.

– Ilyenkor a bécsi központból, ahol azért viszonylag jól megy a szekér, nagyobb figyelmet kap a magyar, illetve a szintén problémás román ügyek kezelése?

– Érdekes módon a központi profit több mint 50 százalékát az év első felében a csehek hozták. De ami a kérdés lényegi részét illeti, különálló leányvállalat és felnőtt emberek vagyunk. Nem megyünk ki naponta Bécsbe a kérdéssel, hogy mit csináljunk. Igenis elvárják tőlünk, hogy önállóan vigyük a bankot. Sok más bankcsoporthoz képest az Ersténél nagyobb az önállóság, különösen a lakossági üzletág helyi vezetésű, ez persze azt is jelenti, hogy a felelősségünk is nagyobb.

– Nem is csak arra gondolok, hogy naponta ki kell járni, de lehet például a központból vezetőket is delegálni.

– Ismétlem, az általam ismert bankok közül itt a legkevésbé erős a központi kontroll, nem tudunk arról, hogy jönnének a központból új vezetők.

– Az év elején a hódmezővásárhelyi önkormányzat levele nyomán nagyobb érdeklődés övezte az önkormányzati hitelek problémáit is, tudomása szerint készülődik már valami általánosabb megoldás?

– Nem tudok róla, minden bank egyik esetről a másikra halad. Tavaly júniusban érkeztem Magyarországra. A bankszövetségben azonnal beválasztottak egy munkacsoportba, amely majd leül a kormánnyal és az önkormányzatok vezetőivel a múlt rendezéséről és a jövő lehetőségeiről beszélni. Egy évvel később új emberekkel felfrissítették a csapatot, de valójában sohasem találkoztunk. Amúgy, ha valakinek ez fontos lenne, az éppen a bankok. A kormány nyitott ajtón kopog, ha tárgyalni szeretne.

– Vagyis csak a kabinet tudna olyat mondani ebben a kérdésben, ami megnyugtató? Garanciákra gondol, vagy valamilyen ígéretre arról, hogy nem lesz olyan drasztikus rendezése a kérdésnek, mint a lakossági végtörlesztés?

– Belementünk veszteségeink ellenére a második gyűjtőszámlába. Vagyis realisták vagyunk, de az idő ezeket a dolgokat nem oldja meg, pedig a megoldásból mindenkinek csak haszna lenne. A kormánynak is, amely minél kisebb mértékben szeretné finanszírozni az önkormányzatokat, az önkormányza-
toknak is, amelyeknek forrásra lenne szükségük és a bankoknak is, amelyek nemcsak a múltjukat tudnák megoldani, de bizonyosságuk is lenne a jövőről.

– Olyankor mit éreznek, amikor az állam a kereskedelmi banki szektorban is pozíció-
kat keres, vagy amikor a miniszterelnök
50 százalékban magyar hitelintézeti szektort tart kívánatosnak? Ebben nyilván az Erste mint külföldi hitelintézet nincs benne. Éreznek valamilyen kiszorítási szándékot?

– A politika minden országban ugyanúgy kommunikál, ha mi mindig ezzel foglalkoznánk, soha nem maradna időnk a bankra. Ketté kell osztani, hogy mi a kommunikáció és mi a tartalom. Megértő vagyok a politikával. Mondok egy példát, ha én ülnék a másik oldalon, én is több magyar lakossági finanszírozást szeretnék például az állampapírpiacon. Azonban az nagyon fontos lenne, hogy ahelyett, hogy párhuzamos pénzügyi rendszert építsünk, inkább a ma már működő rendszert pörgessük fel. Mitől működne másképpen egy többségi magyar tulajdonban levő bank, mint az Erste, amely ugyanúgy magyar, a különbség csak annyi, hogy a lánc végén van pár tízezer magánszemély tulajdonosa a világ több részén. A többségi állami tulajdon mindig sok pénzébe kerül az adófizetőknek.

Jelasity Radován
■ 
44 éves, magyar–szerb állampolgár, közgazdasági diplomáját Belgrádban, MBA-jét Chicagóban szerezte.
■ 
1995 óta tölt be vezető posztokat a nemzetközi pénzügyi szférában. Dolgozott a Deutsche Banknál, a McKinsey & Companynál, majd tíz évig a Szerb Nermzeti Banknál, ahol hat éven át elnök volt. Az Erste Bank élére egy éve a Bank Austria UniCredit Groupból érkezett.
■ 
Szerbül és magyarul anyanyelvi, angolul és németül folyékonyan, oroszul pedig tárgyalási szinten beszél.
■ 
Felesége görög származású amerikai állampolgár, három fiuk van, Jelasity Radován ezenkívül egy felnőtt leánygyermek édesapja is.


Erste
■ 
Az Erste Group Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb bankcsoportja, nyolc országban (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Ukrajna) van jelen, összesen 50 000 munkavállalóval, 17 millió ügyféllel és 3200 fiókkal.
■ 
A korábbi évek nyereséges működése után 2011 rekordméretű, 157 milliárd forintos adózott veszteséget hozott a banknál.
■ 
Az Erste Bank Hungary mérlegfőösszege (2011 végén 3253 milliárd forint) alapján az OTP után a második legnagyobb bank Magyarországon, 930 ezer ügyféllel és 143 bankfiókkal.
■ 
Az idei első fél évben a teljes Erste-csoport már jól teljesített, 453,6 millió euró nettó nyereséget ért el, a magyar banknál azonban az idén is veszteséges a működés, az első fél évben a nettó eredmény –20 milliárd forintot tett ki.