A szakértők számára egyre tisztábban látszik, hogy Bashar Al-Asszad szír elnök rezsimje fordulóponthoz ért. Megegyezés hiányában egyre gyengül a nemzetközi támogatásba vetett hit, amitől a népfelkelés egyre radikálisabb kereteket ölt. Mindez végleg megnehezíti, hogy a konfliktust tárgyalással zárják le.





Bár az alaviták csak a lakosság 12 százalékát adják, ők felügyelik a kormányzatot, a katonaságot és a gazdaságot. A radikalizálódó légkörben a szunnita megtorlás esélye egyre növekszik. Az alavita kisebbség tagjai immár úgy vélik, túlélésük a rezsim fennmaradásához kötődik. Az esetleges polgárháború súlyosabbnak ígérkezik, mint Libanon esetében volt 1975 és 1990 között.

A régióban máris érzékelhető a lázadók és a kormány közti harc. A menekültáradat elérte már Törökországot, Libanont és Jordániát is, így egyre valószínűbb, hogy ezek az országok is a szír konfliktus szereplői lesznek. A szíriai konfliktus kimenetele hatással lesz a Közel-Kelet hatalmi egyensúlyára. A zavargások már eddig is rontották Irán pozícióját, a szíriai szunnita hatalomátvétel pedig nagymértékben átalakítaná az ország stratégiáját Irán és síita szövetségese, a Hezbollah felé.

Szaúd-Arábia számára - amely Katarral együtt a szír felkelőket támogatja - az Asszad utáni éra a szír-iráni szövetség megbontását jelentheti. Bár Egyiptommal kapcsolatban azt hihettük, hogy a politikusok sokáig a belpolitikával lesznek elfoglalva, az ország elnöke, Mohamed Morsi első külföldi útján Szaúd-Arábiába látogatott, ami politikailag és vallási szempontból is szimbolikus jelentőséggel bír. Az Irán-Szíria-Hezbollah tengely gyengüléséből Izrael is profitálhat és Teheránt is nemzetközi pozíciójának módosítására kényszerítheti atomprogramjával kapcsolatban, figyelmeztet Havier Solana.

Az Oroszországgal (és ezzel együtt Kínával) való esetleges megállapodás a szíriai konfliktus kezelésével kapcsolatban azt is meghatározza majd, hogy mekkora tere lesz az EU-nak és az USA-nak a diplomáciai manőverezéshez Iránnal szemben. A Biztonsági Tanács tagjai között egyetértés van az iráni nukleáris program kezelésére, de a szíriai konfliktussal kapcsolatban még nem született konszenzus. Mivel e két folyamat szorosan összefügg, így várhatóan egyszerre alakul majd ki a BT álláspontja mind a két kérdésben.

A béke eléréséhez Törökországnak, az Öböl-országoknak és az Arab Ligának közös álláspontra kell jutnia, hogy elnyerjék a szír ellenzék támogatását, ezáltal közelebb kerülve a helyi kisebbségekhez, akiket nem hagyhatnak ki a folyamatból. Ez növekvő nyomást helyezne a Biztonsági Tanácsra, és beindítaná az átalakuláshoz vezető folyamatokat. Nehéz lesz megállapodásra jutni a jelen helyzetben, de ez a legtöbbet ígérő alternatíva úgy Szíria, mint az egész régió számára.

Javier Solana Spanyolország volt külügyminisztere, a NATO és az Európai Unió Tanácsának korábbi főtitkára, és az EU közös kül- és biztonságpolitikájának egykori főképviselője. Ma az Esade Geo elnöke, valamint a Brookings Intézet főmunkatársa.