Az ENSZ bioetanol-iparáról is világhírű Brazíliában született José Graziano da Silva főigazgató által vezetett Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) fel is szólította az USA-t a kukoricából készülő bioetanol gyártásának a csökken-tésére.Világméretű aszály idején, amikor a korgó gyomrúak népharagja hamarabb eléri a szükséges gabonakészletekről idejekorán nem gondoskodó törzsi, tartományi és állami vezetőket, egyszerűbb is a bioetanolt felelőssé tenni az éhezésért.

Pedig lámpással is nehéz lesz olyan tehetős nyugati polgárt találni, aki a namíbiai éhezők érdekében végleg kiszáll a sportterepjárójából, hogy az így el nem használt bioüzemanyaghoz szükséges kukoricából élelmiszert készítsenek a nélkülözőknek. Ha van fizetőképes kereslet, akkor bioüzemanyag is lesz. A jóléti társadalmakban, amelyek képesek is áldozni a globális felmelegedés elleni nagyszabású gazdaságátalakító akciókra, a bioüzemanyag-ipar megfér az élelmiszer-termelés mellett, mert van elég ennivaló. Azokban a távoli, szegény fejlődő országokban viszont, ahol az éhezés ordító és mindennapi, ott félő, a népesség nagy részének akkor sem lenne annyi pénze, hogy bőségben megvásárolja az egyre drágább betevőt, ha egy csepp bioetanolt sem gyártanának Amerika- és Európa-szerte.

A felhívás gondolata mégis nemes, de a karaván halad, és nemcsak a dollár¬száz¬milliárdokat fialó amerikai bioetanol-biznisz előretörése tűnik feltartóztathatatlannak, hanem az európaié is. Kőbe vésetett, hogy a felhasználásában a megújuló energiának 2020-ra 20, 2050-re pedig 50 százalékos a megcélzott aránya az EU-ban. Ettől persze a nem bioüzemanyag-lobbik érvei előtt meghajolva a brüsszeli stratégák még törölhetnék a szántóföldön termett alapanyagú bioetanolt és bio-dízelt a kedvezményezett energiafajták listájáról. Elég érv lenne, hogy jószerivel több energiát emészt fel némelyik bioüzemanyag előállítása, mint amennyi keletkezik, de a tiltással már csak újabb bakot lőnének. A szakemberek 5-10 évre be-csülik, amíg kifejlesztik a piaci alapon is életképes új generációs bioetanol-üzem technológiáját, amely már nem a termésből, hanem cellulózból, kukorica¬szárból, szalmából, fűrészporból, sőt, akár a települési szemétből is képes lesz etanolt előállítani. A boszorkányüldözés helyett tehát az éhezők érdekében e jövőbe mutató, de méregdrága kutatások gyorsításáért, támogatásáért is síkraszállhatnának a kormányok és a nemzetközi szervezetek.