Egészen 2011-ig a hat legjelentősebb szakszervezeti konföderáció külön költségvetési támogatásban részesült, tavaly a munkáltatói és a munkavállalói oldal együttesen 1,75 milliárd forinton osztozhatott volna. Év közben azonban módosították a költségvetést, megszűnt az Országos Érdekegyeztető Tanács, helyébe a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács lépett, s a kormány erre tekintettel jelentősen átszabta a szociális párbeszéd címén juttatott költségvetési támogatást. Ez először 800 millió forintra apadt, majd ezt az összeget egy határozattal átcsoportosították a miniszterelnök által folytatott nemzeti konzultációra. Azaz a munkaadói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek költségvetési pénze a nemzeti konzultáció levelezésére ment el. A szakszervezetek hoppon maradtak. Igaz, még mindig maradtak pályázati pénzek számukra, például a versenyszféra állandó konzultációs fórumának tagjai évi 600 millió forinton osztozhatnak. Ez az összeg fele-fele arányban illeti meg a munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselőit. Ágazati párbeszédre, szociális konzultációra 260 millió forint jut.
FORDULÓPONTON
A munkavállalói érdekvédelmi szervezetek közben már évekkel ezelőtt fordulóponthoz érkeztek. Nemigen tudják elérni és megszólítani a hazai foglalkoztatás 70 százalékát adó kkv-szektor dolgozóit, miközben a meglévő nagyvállalati és köz-szférában dolgozó tagság folyamatosan morzsolódik. Magyarországon a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal megrendelésére 2010 őszén készült Szakszervezeti stratégia és megújulás című, a hazai munkavállalói érdekképviseleteket elemző tanulmány szerint a szervezettség 2001-ről 2009-re 19,7 százalékról átlagosan 12-re csökkent, a versenyszférában 15-17 százalékos. Összehasonlításképpen: a skandináv államokban, így például Dániában ez 60 százalék feletti, s a szom-szédos Ausztriában is magasabb mint 30 százalék. Pataky Péter, az évi 400 millió forintból gazdálkodó MSZOSZ elnöke szerint a 2000-es évekre az érdekvédelmi szerkezet nagyjából stabilizálódott, de egyes ágazatok válsága azután is mun-kahelyek ezreit szüntette meg. Az MSZOSZ tagsága 2000-ben még negyedmillió volt, mára 200 ezer alá csökkent. Kusza a szakszervezetek hálózata, ágazati és vállalati érdekvédők egymás mellett működnek, fókuszuk sokszor átfedi egy-mást. Heterogén a tagság is, azonos ágazathoz tartozó szervezetek más-más konföderációk tagjai.
Németországban, Ausztriában s általában Nyugat-Európában a munkahelyi érdekvédők már rájöttek arra, hogy nincs értelme külön utakon járni, felesleges párhuzamos szervezeteket fenntartani. „A sokkal gazdagabb németek és osztrákok már meglépték a maguk fúzióit. Nálunk még nem tartunk ott, bár mindenki belátja, hogy ez a túlélés és megújulás záloga" - ismeri be az egyik szakszervezeti vezető. Valami azért elkezdődött. A Figyelő úgy értesült, várható az MSZOSZ kilenc szakszervezetének fúziója. Az egyesülést előkészítő Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, Balogh Béla elmondása szerint az érintett ágazati szervezetek testületeinek szeptember 18-ig kell eldönteniük, hogy részt kívánnak-e venni az egyesülésben. Az építő-, a bánya-, a textil- és bőripar már szándéknyilatkozatot tett a fúzió mellett. A cél az - hangsúlyozta Balogh Béla -, hogy 2014-re létrejöjjön egy új, egységes tömörülés, amely professzionális szakembergárdával a jelen-leginél hatékonyabban képviseli az ipari szakmákban dolgozó munkavállalók érdekeit, másrészt kikényszerítheti az ipar egészét érintő érdekegyeztetési fórum működését. A Vasas elnöke elmondta, a hazai fúziónak az ad lökést, hogy egyrészt az idén Európában példaértékkel jött létre egy munkavállalói érdek-képviseleti tömörülés, az Európai Ipari Szakszervezet (EIWF - Industri-ALL), amely több mint 22 millió munkavállalót képvisel, s 197 szervezet a tagja. Másrészt az új munka törvénykönyve kedvezőtlenül hatott a szakszervezetekre. „A miniszterelnök rázta egybe a szakszervezeteket, köszönet érte neki" - mondják többen is ironikusan. „Ahhoz, hogy igazán erősek legyünk, nekünk is egyesíteni kell anyagi és szellemi forrásainkat, ami szervezettségben és szakmaiságban is megmutatkozik majd" - teszi hozzá a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke.
MEGTAKARÍTÁS
A fúzió révén szakértők szerint jelentős költségcsökkentés érhető el, ugyanis várhatóan közös székházba költöznek az egyesülés tagjai, kevesebb irányító testület működik majd, egyetlen pénzügyi szervezet kezében lesz a működtetés, és közös lesz például az oktatási-képzési tevékenység is. A hangsúly mégsem az anyagi megtakarításon van, hanem azon, hogy az új szervezet miként tud nyomást gyakorolni a munkaadói és a kormányoldalra, és milyen szolgáltatásokat tud biztosítani a tagjainak. Az új tömörülés a politikai egyeztetések során is markánsabb beleszólást követel magának a munkavállalókat érintő adózási, szociá¬lis, nyugdíj- és egészségbiztosítási, valamint munkavédelmi tárgyú törvények megalko-tásába. Erre Balogh Béla szerint meg is lesz a lehetőségük, mivel az egyesülés révén összeadódnak az erőik, például közös sztrájkalappal is rendelkeznek. Pataky Péter szerint vitathatatlan, hogy egy szélesebb tagsági bázissal rendelkező, az egyes gazdasági ágazatok munkahelyeinek többségét tömörítő szervezet nyomásgyakorló képessége nagyobb. Magyarázata szerint a munkajogi szabályok változása növeli az egyes munkavállaló kiszolgáltatottságát, ennek enyhítése nem politikusoktól, kormányoktól, hanem a kollektív fellépéstől várható csak. „Versenyképes gazdaság sem lehet az országban korrekt és konstruktív tárgyalások és megállapodások nélkül. Ezt elsősorban a vállalkozói szférának kell belátnia, mint ahogyan azt is, hogy tartós és valódi eredményt soha nem fog megfélemlített, kiszolgáltatott robotmunkással elérni egyetlen vállalkozás sem" - érvelt.
Működési dzsungel
Szakszervezeti dzsungel alakult ki mára Magyarországon. A bírósági nyilvántartások szerint mintegy 800 szakszervezetet jegyeztek be, de ebbe már a legkisebb munkahelyi szervezetek is beletartoznak. Hat nagy konföderáció működik, ezek meghatározó szereplői a hazai szakszervezeti mozgalomnak (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, MSZOSZ, Munkástanácsok Szövetsége, Szak-szervezetek Együttműködési Fóruma). A hat konföderációnak elképesztően sok, 170 tagszakszervezete van. Nemzetközi konferenciákon a magyar delegáció a legnépesebb. „Amikor néznek ránk furcsán, azt szoktam mondani, mi ilyen gazdag ország vagyunk, hogy ennyi szervezetet fenn tudunk tartani" - jegyezte meg önironikusan lapunknak az egyik konföderáció vezetője.
A rendszerváltás óta nincs nyilvános összesítés a magyarországi szakszervezetek anyagi bázisáról. Az egykori SZOT-vagyon 1992-es felosztása után autonóm módon működnek a munkahelyi érdekvédők, sokszor még a konföderációk sem tudják, hogy tagszervezeteik milyen for¬-rásokkal rendelkeznek. Körkérdésünkre a szakszervezetek elmondták, ingatlanvagyonuk értéke több százmillió, némelyeknek milliárdos nagyságrendű.
Mivel a szakszervezetekre az egyesületi törvény vonatkozott mostanáig, költségvetési beszámolót és mérleget sem kellett a bírósághoz benyújtaniuk. Az idén elfogadott civil törvény azonban civilszervezetekké minősítette őket, így szigorúbb gazdálkodási és elszámolási rend vonatkozik rájuk, s 2013-tól már évente kell a gazdálkodásukról bevallást készíteniük.
Korlátozott lehetőségek
A közszférában is megkezdődött a gondolkodás a szakszervezetek együttes fellépéséről, ám a tényleges fúzió még távolabb van ¬- jelentette ki lapunknak Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. A SZEF-nek 23 tagszakszervezete van, 120 ezer aktív taggal, ez feleannyi, mint a 2000-es évek elején volt. Az idén életbe lépett jogszabályi változások miatt 2012-ben további radikális fogyásnak néznek elébe, elsősorban az új rendvédelmi és új köztisztviselői törvény miatt, amelyek az érintettek véleménye szerint a munka törvénykönyvénél is durvábban korlátozzák a szakszervezetek lehetőségeit.
Például nem lehet munkaidő-kedvezményt igénybe venni, megszűnt a korábbi automa-tikus tagdíjlevonás, a szakszervezeteknek maguknak kell utánajárni, hogy a tagok befizessék azt, s bármely szakszervezeti tisztséget azonnal jelenteni kell a munkáltatónak. A SZEF elnöke szerint a közszférában jóval szűkebb keretek között mozoghatnak a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek, mint a versenyszektorban, még az új munka törvénykönyve is nagyobb szabadságot biztosít számukra, mint a közszolgálat egyes területeire vonatkozó jogszabályok. A SZEF elnöke nem említett neveket, településeket, de jelezte, egyértelmű nyomásgyakorlás folyik a szakszervezeti vezetők ellen, sokakat állítottak választás elé, döntsenek: szakszervezet vagy szakmai munka. Varga László úgy véli, az egyesülésnek nyil-vánvalóan vannak gazdasági okai, de ennél is jelentősebb érv az, hogy hatékonyabbá, szakszerűbbé válhat az érdekvédelem.