A világ egyik legnagyobb labdarúgó-egyesületeként ismert Manchester United részvényei ismét tőzsdén, nem is akármelyik börzén, hanem a New York-i értéktőzsdén (NYSE) forognak. A futballklubnak a tervezett 16-20 dolláros célárfolyamról végül 14 dollárra kellett leszállítania részvénye kibocsátási árfolyamát, és a papír, ha minimálisan is, de azóta is esik a nyilvános kereskedelemben. A 233,2 millió dolláros kibocsátási bevétel így 100 millió dollárral maradt el a várttól. Azt hi-szem, nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a tőzsdén jegyzett labdarúgóklubok részvényei¬nek árfolyama néhány kivételtől eltekintve szörnyű teljesítményt mutatott. A Manchester United is ebbe a maroknyi körbe tartozik, mert ritka kivételként eddig nyereségesen gazdálkodott (és még most is nyereséges). Korábban a csapat részvényei egyszer már részt vettek a nyilvános tőzsdei forgalomban egészen 2005-ig, amikor is a Glazer család hitel segítségével kivásárolta a csapatot. Most a család a részvények egy részét ismét nyilvános forgalomba bocsátotta, a bevétel fele az övé, a másik fele az egyesületé lett. A legtöbb nyílt alapítású részvénytársaságtól eltérően a labdarúgókluboktól általában nem szoktak jelentős nyereséget várni. A legtöbb egyesület esetében függetlenül attól, hogy az alapítás nyílt vagy zártkörű, mindig van néhány jelentős tulajdonos, aki zsákszám önti a pénzt a klubba, sztárfocistákat vásárol, és olyan fizetésekkel rukkol elő, amelyekről mások csak álmodoznak. A szurkolók, akik a mérkőzéseik jegyeit és az egyesület kereskedelmi termékeit megvásárolva végül is eltartják a csapatot, a magát jól menedzselő labdarúgóklubtól elvárják, hogy a rendelkezésére álló bevételt teljes egészében fordítsa minőségi játékosok vásárlására.
A nyilvános tőzsdei forgalomba bevezetett labdarúgó-egyesületek részvényei jobbára leszerepeltek vagy épp most szerepelnek le (lásd a táblázatot). A legnagyobb focirészvények átlagos éves megtérülése -10 százalék, a pozitív végletet a Manchester United képviseli 27,3 százalékkal, a negatív oldalon pedig a Watford áll -44,7 százalékkal. A tőzsdéről már kivezetett labdarúgóklubokat a jelenlegi feneketlen zsebű tulajdonos rendszerint alacsony áron, hosszú távú befektetésként vagy kedvtelésből szerezte meg. Egyedül az ismét tőzsdei megmérettetést választó Manchester United lóg ki a sorból. Ebből arra lehet következtetni, hogy a történelem megismétli magát, és a részvény ismét méltányos méretű megtérüléssel kecsegtet? Nem valószínű! Az évek során a csapat nem kis sikerrel a saját nevelésű játékosokra épített, így nem kellett túl sok készpénzt kiadnia a játékosvásárlásra. Ezt az üzleti modellt azonban egyre nehezebb fenntartani a sport mai világában, mert a legfőbb vetélytársként fellépő klubok közül sok szinte végtelen forrásokból gazdálkodva épít sztárcsapatot, és a szurkolók évről évre jelentős leigazolásokat követelnek. Ha 2002-ig visszagörgetve áttekintjük a STOXX európai futballindexét, nagyon is ingadozó teljesítményekkel találkozunk. A folyó évben -11,5 százalékon és ennél gyengébben még soha nem teljesítő index kosarába 21 európai labdarúgóklub tartozik. A STOXX600 tárgyévi teljesítménye gyakorlatilag nulla volt.