RÉSZE A MUNKÁNAK
Heredia vallomása sokkolta a sportvilágot. Előtte soha senki nem beszélt ilyen nyíltan arról, hogy mi folyik a világsztárokat kiszolgáló boszorkánykonyhában. „44 másodperc 400 méteren? Elképzelhetetlen. 71 méter diszkosszal? Kizárt" - val-lotta Heredia, aki a nevekkel sem maradt adós. „A 100 méteres síkfutás olimpiai döntőjében nyolc futóból egyetlen résztvevő sem tiszta." Kliensei között könnyűatléták, bokszolók, labdarúgók és síkfutók egyaránt megtalálhatók voltak. Ő buktatta le Marion Jonest, akitől később minden olimpiai érmét visszavették, és börtönbüntetésre is ítélték. Jamaicai és amerikai sprinterek egész sorát mártotta be, többek között a mindent tagadó Maurice Greent vagy Jerome Youngot, aki „2002-ben a 400 méter világranglistáján mindössze a 38. volt, azután elkezdtünk együtt dolgozni, és 2003-ban már szinte minden nagy versenyt megnyert". Heredia speciális „koktélokat" kevert, úgynevezett dizájnerszereket, amelyeknek az összetételét mindig úgy változtatták, hogy azokat a doppingtesztek ne mutathassák ki: „egy-két évvel mindig előttük jártunk". Az amúgy is nagy teljesítménynövekedést eredményező EPO-t (erythropoietin - hatásáról lásd a keretest) tovább turbózta: „Az én szeremet EPO Boostnak, EPO-sokszorozónak nevezem, injekcióban adom be, rengeteg kis oxigénmolekulát szabadít fel, így megtízszerezhető az EPO hatása."
A csúcson tehát - egyes sportágakban - alapos okkal feltételezhetően doppingolnak. De vajon mi a helyzet a középmezőnyben? „Az első ötvenbe jutáshoz elég lehet a tehetség. Az első húszhoz iszonyatosan sok munka kell. Az olimpiai dön-tőhöz? Szükséges a tiltott anyag és módszer is" - mondja lapunknak egy hazai élsportoló, aki több világversenyen is a dobogóra állhatott.
„Egy nyolcszázas futó esetében a tiltott szerek segítségével egy másodperc lefaragható, és adott esetben ez adhatja a dobogós hely és a döntőből való kicsúszás különbségét" - nyilatkozta néhány éve Korányi Balázs egykori magyar csúcs-tartó középtávfutó, aki őszintén beszélt arról, hogy pályafutása alatt nyíltan és többször is megkeresték doppingdílerek. „A nyomás erős volt, de nem vehemens" - jellemezte az időszakot, majd megjegyezte, hogy elutasító válaszai után meg-szaporodtak nála a doppingellenőrzések. „Az egyik első dolog, amit megtanultam, amikor nemzetközi szinten kezdtem versenyezni, az volt, hogy nem nézünk bele a másik szemetesébe. Egyszer észrevettem egy kidobott használt EPO-s injek-ciós ampullát, és bajom is lett abból, hogy alaposabban megnéztem" - adott általános helyzetképet Korányi, aki szerint az üzenet egyértelmű volt: ez egy munka, és a dopping néha része ennek.
AZ ÉLSPORT HARMADA FERTŐZÖTT
De számos lebukás és jó néhány vallomás is azt mutatja, bizonyos sportágakban a tiltott módszerek használata nemhogy elterjedt, de egyenesen mindennapi. Nemrégiben még David Howman, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) általános igazgatója is így nyilatkozott: „Az élsport 30-40 százaléka minden bizonnyal fertőzött, 10 százaléka pedig egészen bizonyosan doppingol."
Ehhez képest a WADA utolsó, lezárt, összesítő jelentéséből az derül ki, hogy 2010-ben világszerte 258 267 vizsgálatot végeztek el, és ennek mindössze 1,87 százalékában mutatták ki tiltott szer jelenlétét. Tovább árnyalja a képet, hogy az ellenőrzött testépítők 18,09, az erőemelők 4,88 százalékát érték doppingoláson. Ez erősen felhúzza az összesített statisztikát, vagyis a hagyományos olimpiai sportágak között nagyon kis százalékban fordult elő pozitív eset, vagyis tettenérés. Márpedig, akit nem érnek tetten, az tisztának mondható.
Akit viszont rajtakapnak, azt megbélyegzik. Még akkor is, ha a sportoló szervezetébe esetleg önhibáján kívül kerül be tiltott szer. Mindez nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is előfordulhat. Azon országokban például, amelyekben a haszonállatokat (baromfi, disznó, marha) szteroidokat és egyéb hozamnövelő szereket tartalmazó táppal etetik, akár a húsételek fogyasztásával is bekerülhet tiltott anyag a Távol-Keleten vagy éppen Mexikóban edzőtáborozó, versenyző szervezetébe. Egy kölni kutatócsoport 28, Kínából Németországba visszatérő utas vizeletmintáját elemezte, és ezek közül 22 esetben kis mennyiségben kimutatták a doppingszerként ismert clenbuterol jelenlétét. De akár a mákos tészta fogyasztása is problémás lehet a benne található opiátok miatt (az ifjúsági olimpia előtt az egyik magyar versenyző emiatt produkált pozitív mintát), mint ahogyan adott esetben a vadhúsok gyógyszerezés nélkül is előidézhetnek pozitív doppingeredményt. A Magyar Antidopping Csoport (MACS) által kiadott tájékoztató füzet felhívja a sportolók figyelmét arra, hogy a gyártás során még a korábban megbízhatónak bizonyuló táplálékkiegészítőkbe is kerülhetnek szennyező anyagok. „A teljes biztonsághoz a cégek által már bevizsgáltatott étrend-kiegészítők esetében is minden dobozt újra be kellene vizsgáltatnia minden egyes sportolónak, és ez megoldhatatlan anyagilag" - szögezi le Tihanyi András dietetikus szakember. Szerinte „az államnak kellene az igazoltan legális és hatásos teljesítményfokozó anyagok és módszerek doppingmentességét garantálnia, és ezeket élsportolóink számára a kereskedelmi haszonkulcs kizárásával, sportorvosi és dietetikusi irányítással hozzáférhetővé tennie."
Egyébként is óriási dilemma, hogy mit és milyen mennyiségben nevezzünk doppingszernek. Különös, de a WADA meghatározása szerint doppingnak számít az „orvosi vagy más tudományos bizonyíték, orvosi hatás vagy más tapasztalat alapján minden olyan anyag vagy módszer, ami növelheti vagy növeli a sportteljesítményt".
De hisz akkor a fejlett edzésmódszereket is doppingnak kellene tekinteni? Vagy a futballisták által előszeretettel használt módszert, miszerint a nagy erősségű edzések vagy mérkőzések után jó néhány percre jeges vízbe ülnek? Ha a teljesít-ményfokozó vegyületeket doppinglistára teszi a WADA, akkor miért nem tiltott az úgynevezett krioterápia, ahol -110 fokos hűtés segíti a regenerálódást? És mi a helyzet a távol-keleti orvoslással, ezen belül is az akupunktúrával?
Az általunk megkérdezett sportolók és szakemberek egybehangzóan állítják, élversenyzők nem azért doppingolnak, mert kevesebb munkával akarnak nagyobb sikereket elérni. Éppen ellenkezőleg. Ahhoz, hogy nap nap után bírják a terhelést, fel kell gyorsítani a test regenerálódóképességét. Labdázni a strandon, az lehet, hogy egészséges - de az élsport nem az. Az élsportoló szétrombolja a testét. Kifacsarja a legvégső erőtartalékait is. Ha nem így tenne, nem juthatna a csúcsra. „Szükségünk van arra, hogy amikor másnap megint odaállunk, és lehúzzuk a napi adagot, akkor ne a fájdalmakat, hanem a sikert érezzük, hogy többet bírtunk, hogy erősebbek lettünk. Ha nem segítenénk a szervezetünket, akkor az a terhelés, amit az alapozáskor naponta kapunk, normális esetben két hétre kiütne" - mondja titoktartást kérve egy magyar nehézatléta. Heredia inzulinkészítményekkel injekciózta klienseit edzés után, ezek a fehérjeitalokkal együtt gyorsabban szállítják a fehérjét és az ásványi anyagokat a sejtekhez, így lerövidíthető a pihenőidő.
Ám a vizsgálati módszerek egyre kifinomultabbak. „Ha a londoni olimpia uszodájának vizébe egyetlen kávéskanálnyi szteroidot öntenénk bele, és azt egyenletesen eloszlatnánk, majd pedig a vizet ötmillió kis pohárba kiöntenénk, ugyanennyi emberrel megitatnánk, akkor mind az ötmilliójuk vizeletmintájában ki tudnánk mutatni a tiltott szer jelenlétét" - mutat rá a laboratóriumi lehetőségekre Tiszeker Ágnes, a MACS ügyvezető igazgatója. A londoni olimpia előtt Fazekas Róbert ma-gyar diszkoszvető vizeletmintájában 1 nanogramm (a gramm egymilliárdod része) stanozololt is képes volt kimutatni a bécsi labor. És bár ez a mennyiség önmagában nem alkalmas teljesítményfokozásra, egyrészt nem tudni, a lebontás mely szakaszában találtak rá a szerre, másrészt a szteroidok tekintetében nulla tolerancia van érvényben. De miközben a műszerek képesek kimutatni az elenyésző mennyiségű tiltott szert is, az esetek többségében nem alkalmasak a komoly la-borháttérrel és szervezetten végrehajtott vértranszfúzió, az EPO, a különféle növekedési hormonok, a génmanipuláció leleplezésére, amelyek jelenléte a legnagyobb erőkifejtést igénylő sportokban a napnál is világosabb. Éppen ebből adódik a megnyugtató statisztika és a nyugtalanító valóság közötti éles ellentét.
A WADA éves költségvetése kissé meghaladja a 26 millió dollárt, ehhez képest csak Amerikában a táplálékkiegészítők éves forgalma több tízmilliárd dollár. A legjobban kereső sportolók listáján pedig nem lehet a top 10-be kerülni 40 millió dolláros jövedelem alatt.
Nagy sláger a doppingpiacon az izomrostokat vastagító IGF, amely inzulinszerű növekedési faktor, és amelyet bőr alá injek¬ciózva vagy nyelv alatti spray formájában forgalmaznak. „Menj fel az internetre, két kattintás után hozzájutsz bármilyen szerhez" - biztat bennünket informátorunk, és valóban: az IGF, az ugyancsak tiltólistás HGH (emberi növekedési hormon) tetszőleges kiszerelésben beszerezhető, „még vattapamacsot, fecskendőt és fertőtlenítőt is kapsz hozzá, meg útmutatót, hogyan használd".
A szteroidok a legklasszikusabb doppingszerek. Gond nélkül beszerezhetők. „Úgy kapkodják a gyerekek, mint a cukrot, és fogalmuk sincs, milyen veszélyeknek teszik ki magukat" - int Tiszeker, és itt most elsősorban az amatőr, tizenéves testépítőkre leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet.
A biológiai útlevél bevezetésétől - amikor is a vérből követhető a sportoló szervezetében beálló minden lényeges változás - sokat remélnek a szakemberek, ám a dopping csaknem teljes kizárásához hetente kétszer le kellene csapolni a ver-senyzőket. Minden versenyzőt, a világ minden táján. Ez nyilvánvaló képtelenség. „Addig olyan ez az egész, mint amikor a dzsungelben lepkehálóval kapkodnak a lepkék után. Begyűjtenek persze néhányat, ám ezerszer annyi repked tovább szabadon" - mondja keserűen informátorunk, aki a befogott lepkék közül való.
A vizsgálat számokban
1100: ennyi doppingellenőrzésre kapott a MACS az idén megbízást a magyar államtól az évi átlagos 900-zal szemben.
492 900 000: ennyi forintot költött a magyar állam az elmúlt négy évben a doppingvizsgálatokra. Ez idő alatt 36 pozitív esetet (0,77 százalék) regisztráltak.
13 750: összesen ennyi vizsgálatot végzett a MACS 2007-2011 között, ebből 7300-at külföldön.
9381: ennyi volt az előre nem bejelentett vizsgálatok száma.
106 000: ennyi forint volt egy doppingvizsgálat átlagos ára.
Fényképpel érkeznek
■ A Magyar Antidopping Csoport Kft. 2007. március 20-án jött létre, és augusztusban elnyerte a jogot arra, hogy az idevágó kormányrendelet szerint ellássa a nemzeti doppingellenes szervezet feladatait. A nonprofit kft.-ként működő cég köz-beszerzési pályázaton jutott hozzá ahhoz, hogy 2015-ig a WADA hivatalos magyarországi szervezete legyen. Érdekesség, hogy elvben ezt a tisztet bárki (akár szlovák, román vagy éppen svájci cég is) elnyerheti. A versenykiírásban a szakmai kritériumokon túl ennyi kikötés volt: a pályázó munkatársai beszéljenek az adott ország nyelvén. A Magyar Antidopping Csoport 2012-es költségvetése 183,5 millió forint.
A doppingellenőrök egy nagyon szigorú nemzetközi protokoll szerint járnak el, mindig ketten szállnak ki, a budapesti irodából indulnak, majd az utat a minták hűtőbe helyezésével ugyanitt fejezik be, éppen azért, hogy a mintavétel során sem-miféle eljárási hiba ne történjen. A magyar sportolóktól levett mintákat általában a bécsi vagy a kölni doppinglaborban vetik alá vizsgálatnak. A Figyelő információi szerint egy WADA által akkreditált laboratórium létrehozása kb. egymilliárd forintba kerülne, és fenntartásához állami garancia szükséges, mivel évente 3000 minta analízise kötelező.
A magyar doppingellenőrök nem csak idehaza vizsgálódhatnak. A MACS állandó megbízói között - mások mellett - szerepel a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF), a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF), de ahogyan Tiszeker Ágnes mondja, „vizsgálódunk mi a Forma-1-ben is". Az IWF megbízásából a föld szinte valamennyi részén megfordultak a magyar doppingellenőrök, elsősorban előre be nem jelentett kontrollok során. A kiérkező ellenőrök megbízólevéllel, az ellen-őrzés alá vont sportolók fényképével a kezükben érkeznek. Ez utóbbira mindenképpen szükség van, hiszen enélkül - különösen a távol-keleti országokban - könnyen kibújhatna egy-egy sportoló a kontroll alól, ahogyan erre voltak is kísérletek. Mivel a versenyzőknek az interneten elérhető módon előre jelezniük kell a hollétüket, a doppingellenőrök tudják, hová kell menniük. Ha egy sportoló 18 hónapon belül három esetben nincs az előre megadott helyen, doppingvétséget követ el, és automatikus eltiltás vár rá.
Észak-Koreába egészen ez év nyaráig nem engedtek be doppingellenőröket. Ám a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei egyértelművé tették, hogy enélkül a kommunista ország versenyzői nem léphetnek a súlyemelő-pódiumra Londonban. Így aztán a kapu - ha csak résnyire is - kinyílt, és az IWF felkérésére két magyar doppingellenőr lehetett az első, aki átlépte a népi Korea határát.
„A máskor és másutt alapkövetelménynek számító titkosság és inkognitó ezúttal lehetetlenné vált - meséli a Figyelőnek Tiszeker Ágnes. - A koreaiak megkövetelték, hogy fedjük fel, kik és mikor kívánnak beutazni. Az általunk megadott idő-pontot azonban nem fogadták el, amit ők javasoltak, azt pedig megbízónk, az IWF dobta vissza. Végül a koreaiak¬ engedtek." Az előírások szerint kötelező eszközökkel, hűtőtáskával felszerelve június 26-án indult útnak a két magyar doppingellenőr, akiktől Észak-Koreába lépve elvették a telefonjukat, ott-tartózkodásuk alatt egyszer engedélyezték számukra, hogy hazatelefonálhassanak. Ám a helyszínen végül sikerrel jártak, és a 18 mintával együtt július 4-én hazaértek.●
Amerika hőse feladta
■ Sűrű mocsárba került Armstrong; A sárga trikót lehúzták a vécén; Boszorkányüldözés; Leomlott az érinthetetlenség mítosza. Ilyen és ehhez hasonló szalagcímek alatt számolnak be világszerte a lapok a doppingellenes harc legújabb szenzá-ciójáról: Lance Armstrongtól az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) visszamenőleg elvette az összes Tour de France-győzelmet, és örökre eltiltotta a versenyzéstől.
Abszurdnak tűnik, hogy a lavinát egy sok évvel ezelőtti minta újravizsgálása indította el, pedig így történt. Armstrong vizeletében a mai módszerekkel már ki tudták mutatni az EPO nyomait - igaz, ez a teljesítményfokozó annak idején még nem volt fent a tiltólistán. Pályafutása során legalább ötszázszor ellenőrizték, egyetlen pozitív eredmény nélkül. „I have never doped" (Soha nem doppingoltam!) - adott választ az amerikaiak hétszeres Tour de France-győztes nemzeti büszkesége a vádakra. Ám az USADA (amely, ha indított, még soha nem veszített pert sportoló ellen) ezúttal kíméletlenül folytatta a hajtóvadászatot, és Armstrong három egykori csapattársa a sztár ellen vallott. Floyd Landis - akitől korábban dopping miatt¬ szintén elvettek egy Tour-győzelmet -¬ a következőket közölte: „Lance adta nekem az első testre ragasztható tesztoszterontapaszokat, és többször láttam, hogy vérátömlesztést kapott a szobájában, gyakran a saját pihent véréből. EPO-t is kapott a Tour de France-ok alatt, több helyszínen is. Az orvosai mindig tudták, mikor kell neki beadni, hogy a következő ellenőrzésre minden rendben legyen. EPO-t nem csak neki, nekem is többször adtak."
Az USADA másfél évig tartó nyomozás után a bíróságon kívánta folytatni, ám az eddig mindent tagadó Armstrong a múlt héten feladta az általa igazságtalannak tartott hadjárat elleni küzdelmet, és lemondott a védekezés jogáról. Hívei szerint elege lett, és meg akarja őrizni méltóságát. Valószínűbb azonban, hogy minden idők legnagyobb kerékpárosa így akarja elkerülni a hosszas bírósági procedúrát, amelyben a bizonyítási eljárás során rendkívül piszkos ügyek kerülhettek volna terítékre.
1996. október 2-án az akkor huszonöt éves Armstrongnál harmadik fázisú hererákot diagnosztizáltak, amely áttétet okozott a tüdejében, az agyában és a hasüregében. Negyven százalék esélyt adtak az orvosok arra, hogy életben marad. In-nen, ebből a mélységből kapaszkodott vissza az életbe, aztán a versenyzésbe. Ha valaki, hát ő tényleg képes küzdeni. Most mégsem teszi.
Sokak szerint nem Armstrongot, hanem a komplett profi kerékpársportot száműzni kellene a színtérről. Mások pedig úgy vélik, Armstrong eltiltásával vége az érinthetetlenségnek, s az USADA ezzel azt üzente: senki sincs biztonságban!●
Oxigénéhség
Leegyszerűsítve a doppingszereket négy nagy csoportba oszthatjuk.
Az elsőbe az izomerő- és izomtömeg-növelő anyagok tartoznak, amelyeket elsősorban a felkészülési, alapozási időszakban adnak a versenyzőknek. Erre nyilvánvalóan azért van szükség, hogy a sportoló erősebb, gyorsabb legyen. Mint arra később fény derült, az 1970-es években sikeres Kornelia Endert és az egykori NDK-s úszókat kislánykoruk óta injekciózták különféle szteroidokkal.
A következő csoportba azok a szerek tartoznak, amelyek a regenerálódást, illetve a kisebb-nagyobb sérülések mihamarabbi gyógyulását segítik elő.
A közvetlenül a verseny előtt adott vértranszfúzió, illetve az azt kiváltó EPO - a kerékpárosoknál, hosszútávfutóknál gyakran alkalmazott trükk - drámai állóképesség-növekedést eredményez. A téli, alapozó időszakban magaslaton eltöltött három hét alatt a vér oxigénszállító képessége természetes módon megnő, ezt a vért közvetlenül a verseny előtt a versenyző szervezetébe juttatva akár 10-15 százalékos teljesítményjavulás is elérhető. Csakis orvosi felügyelettel végezhető, mert bizonyos határértékek felborulása akár halált is okozhat. Tihanyi András dietetikus szerint „az élsportban, ha már doppingolnak, akkor az orvosi és laborháttér általában biztosított. Ezt a korábbi nagy lebukások igazolták több esetben is. Bizonyos országoknál pedig elképzelhető, hogy az állami támogatás is adott a doppingoláshoz."
Végül következnek azok a szerek és eljárások, amelyekkel a dopping jelenlé¬tét akarják elfedni, vagy oly módon, hogy meggyorsítják annak kiürülését (ilyenek például a vízhajtók), vagy kimutathatatlanná teszik a doppinganyag-származékokat.