A tagállamok az elmúlt 30 hónapban reformok sorát dolgozták ki, melyek önmagukban hasznosak voltak ugyan, de összességében csak elodázták a probléma megoldását. Sutherland szerint ez is alátámasztja, hogy az eurózóna alapvető gondjai nem pénzügyi vagy gazdasági alapokon nyugszanak, hanem politikai, pszichológiai és intézményi jellegűek.
Az euróválság kitörése óta „a bizalom jó, de a kontroll még jobb" politikája határozta meg a gazdaságpolitikai lépéseket. Időközben azonban világossá vált, hogy az eurózóna országai között a bizalom nem garantált, azt ki kell érdemelni és fenn kell tartani. Bár a tehetősebb tagállamok valóban sok segítséget nyújtottak bajba jutott szomszédaiknak, azonban ezt átmeneti jelleggel tették, és olyan feltételekhez kötötték, melyek saját gyarapodásukat is szolgálták. A kockázatok minimalizálására fordított erőfeszítések azt a félelmet kelthetik, hogy Németország és partnerei akár elégtelennek is ítélhetik a bajba jutottak biztosítékait, ami az euró végét jelentheti.
A folyamatos ellenőrzést és a nemzetközi politikai-gazdasági lépések állandó összevetését a szolidaritásnak kell felváltania. Ehhez kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitikára, erősebb EKB-ra, valódi banki és pénzügyi unióra, valamint az adósságkezeléshez kidolgozott részletes akciótervre van szükség.
Európa pénzügyi problémái jóval kisebbek lennének, ha már két évvel ezelőtt eloszlatták volna az eurózóna jövőjét illető kételyeket. A szolidaritás hosszú távon mindenki számára olcsóbb, míg hiánya rendkívüli költségeket okozhat a jövőben.
Peter Denis Sutherland (1946) üzletember, a Goldman Sachs International, valamint a London School of Ecomomics elnöke, az ENSZ migrációval és fejlődéssel foglalkozó különmegbízottja, a WTO volt főigazgatója.