 |
| Velencei színek. |
Valójában nem az adósságállomány abszolút értéke, hanem a GDP-hez viszonyított aránya számít, ami csak megfelelő növekedési ütem mellett tud tartósan csökkenni. A szerzőpáros óva int azoktól, akik csodareceptekkel állnak elő, kiváltképp, ha a vagyonadó bevezetését sürgetik, mert az adófizetőktől már így is túl sokat von el az állam.
A vagyonadó néhány évig csökkentheti a GDP-hez viszonyított adósság arányát, ez viszont nem tart örökké. A kilencvenes években végrehajtott privatizáció körülbelül 10 százalékponttal csökkentette az olasz államadósságot, ez az előny azonban néhány év után elszállt, köszönhetően legfőképpen az állami kiadások drasztikus növekedésének.
Az adósságállomány csökkentése ezért csak az állami kiadások visszafogásával érhető el, ami alapvetően a keynesi gazdaságpolitika (a gazdasági növekedés kulcsa az állami kiadások fokozása) negatívja. Ennek hiányában mindenképpen maradnak a már-már elviselhetetlenül magas adóterhek.
Annak ellenére, hogy a Monti kormány 9 hónap alatt többet tett a növekedésért, mint az elődje 9 év alatt, további sürgős feladatok várnak rá. Meg kell szüntetni a munkaerőpiaci torzulásokat és azokat a magas adóterheket, amelyek éppen a foglalkoztatottakat sújtják.
Olaszország válaszút előtt van, mert a fokozatos kompromisszumok helyett immár bátor reformokra van szüksége.
Alberto Alesina olasz politikai közgazdász, PhD fokozatot a Harvardon szerzett. Jelenleg a Harvardon oktat politikai közgazdaságtant. Korábban dolgozott többek között a Nemzetközi Valutaalapnál, az Európai Bizottságban és a Világbankban.
Francesco Giavazzi a Bocconi Egyetem közgazdász professzora, az Európai Bizottság elnökének gazdasági tanácsadócsoportjának tagja.