Kifejtette, ha csak a mag-régió - Németország, Franciaország, a Benelux államok, Ausztria és Finnország - tartaná meg a közös valutát, akkor az meredeken felértékelődne, a befektetők pedig - az alacsony hozam miatt - más piacokat keresnének. A professzor utalt német közgazdászok számítására: a felértékelődés miatt néhány év alatt elveszne a német GDP 20 százaléka.

A legvalószínűbb kimenetnek a szorosabb fiskális és gazdasági koordinációt nevezte, amellyel a közösségnek rálátása lesz az egyes tagállamok belső dolgaira. Ezzel megakadályozható, hogy utólag, tűzoltó jelleggel - drágán - kelljen megoldani az államok problémáit. Ennek a mechanizmusnak a része a közös bankfelügyelet is. A felhalmozott adósság finanszírozási eszköze lesz az euró-kötvény, a legjobban eladósodott államok pedig a létrehozott mentőalapokon, és az EKB-n keresztül kapják meg a szükséges forrásokat. A mai helyzetet jellemezve kiemelte: a német gazdaság annyira beindult, hogy már külső munkaerőre van szüksége. Az exportja ugyan még nem éri el a válság előttit, viszont ezt kompenzálja a belső kereslet megugrása - tette hozzá.