A romkocsmabiznisz - Alternatív energiahordozók

Kovács Ágnes Lilla, Mártonffy Zsuzsa
2012-09-06 06:02
Mindössze egy-két hónapra terveznek előre a romkocsmák üzemeltetői.
Két Suzuki ára – ennyiből nyitott meg tíz éve a főváros első romkocsmája a Kazinczy–Király utca sarkán egy kiürítés alatt álló bérház udvarán. Pad, pult, ÁNTSZ-kompatibilis vizesblokk egy földszinti helyiségben, ponyva eső esetére: ennél komolyabb infrastruktúrát nem igényelt az indulás. Pár év múlva a Hegedű, majd a Kazinczy utcába települt a négy bölcsészhallgató által gründolt fapados vendéglátóhely. A Szimpla Kert már az első hónap után behozta az árát, trendet teremtett, mára pedig már a bevétel 70 százalékát a külföldi vendégek fogyasztása hozza.

ZŰRZAVAR
A 2000-es évek elejétől kezdve mind több romkocsma nyílt a belvárosban. A budapesti modell nem volt bár egyedi – Berlinben és New Yorkban korábban is léteztek efféle mulatóhelyek –, a magyar egységek sajátossága azonban, hogy a nyugati elődökkel ellentétben nem ipari ingatlanokba, hanem bontás előtt álló bérházakba települtek be a vállalkozó kedvű fiatalok. Egy 800-1300 négyzetméteres udvart kezdetben havi negyedmillió forintból ki lehetett bérelni. Az akkor még jellemzően önkormányzati tulajdonban álló épületek bérbeadása elől sem zárkóztak el az illetékesek. Sőt: olyannyira divatos lett a romkocsmázás, hogy előfordult, a helyhatóság vagyongazdálkodási osztályának potentátja a fiának szerezte meg egy-egy sikeresen működő udvar bérleti jogát.

Az önkormányzati vagyon aztán pár év alatt zűrzavaros hátterű, jellemzően offshore cégekhez vándorolt, így jó néhány éve e vállalkozások illetékeseivel egyezkednek a fiatal vendéglátósok. Utóbbiak száma is gyarapodott, hiszen a támogatott ingatlanhitelek kifutásával és a külföldi vevők eltűnésével mind kevesebb a bátor ingatlanfejlesztő, a megszerzett telkeket, épületeket ellenben szívesen kiadják – ez pedig kedvez a romkocsmák szaporodásának.

Az elmúlt években 2-4 új szereplő lépett a piacra évente, jóllehet a működés feltételei aligha váltak kiszámíthatóbbá. „Van, hogy a nyitva tartást szabályozzák, van, hogy a zajterhelési határértéket. A teraszengedélyek kiadása körül is állandó a zűrzavar. Hol kell dobogó, hol nem, az egyik kerületben kell korlát, a másikban nem” – sorolja eddigi tapasztalatai alapján a Szimplacity Kft. ügyvezetője, Zsendovits Ábel. Mint mondja, a VII. kerületi önkormányzattal mindemellett viszonylag konszolidálódott a kapcsolatuk: a Szimplacity Kft. egy szobát ad bérbe, ebben tartja fenn ifjúsági irodáját a helyhatóság, Szimpláék pedig cserébe bérelnek egy helyiséget a szomszédos épület pincéjében, amelyben biciklit lehet bérelni, javíttatni, illetve télen biztonságosan tárolni.

ZARÁNDOKHELYEK
Zsendovits Ábelék üzleti tervet egyetlen évben sem készítettek, és máig nem terveznek egy-két hónapnál távolabbra. „Minden évben január–február táján derül ki, hogy nyáron ki tudunk-e nyitni” – mondja Elek Imola is, aki társával együtt két foghíjkocsmát üzemeltet: a Kőleves Kert és a Mika Tivadar Kert a Kazinczy utca egy-egy üres telkén foglal helyet. Emellett ők viszik a Kőleves vendéglőt és a Mika Tivadar mulatót is. Elek Imola angol–francia szakos tanárként, vendéglátós tapasztalatok nélkül kezdett az üzletbe, s tapasztalata szerint a környék népszerű romkocsmáit is az éjszakai életben sűrűn megforduló értelmiségiek és nem vendéglátó-ipari vállalkozók alapították.  Mint mondja, egy üres telket havi 3-500 ezer forintért ki lehet bérelni, ám állandó bizonytalanságban élnek: egy belvárosi üres telken drága szállodát vagy lakóházat lehetne építeni, ám előfordul, hogy a tulajdonos átmeneti pénzzavarba kerül, s addig is, amíg el tud indulni, jól jön neki a kiadásból származó összeg. Elekék a Kőleves Kertet – amelyben nyaranta a vendégek 40 százaléka külföldi – négy éve, 3-4 milliós beruházással indították el, a nagyobb Mika Tivadar Kertet 2010-ben kétszer ennyiből.

A Kazinczy utca a romkocsmák kedvelőinek zarándokhelyévé vált, s ezzel a környék is felfutásnak indult. Nincs már kiadatlan üzlethelyiség, expressz szupermarket nyílt, a lakásárak pedig mintegy tíz százalékkal magasabbak, mint a párhuzamos utcákban.

A műfaj mindemellett hidegfejű befektetőknek nem mindig ajánlott: a bizonytalanság és a rendszerben kódolt konfliktusok mellett fontos az is, hogy a tulajdonos heti öt nap jelen legyen a létesítményben – különben előbb-utóbb lehúzhatja a rolót.