A dolgok nagyon rosszul állnak. A kár egyre csak halmozódik, s minél tovább folytatódik a válság, annál rosszabbak lesznek a kilátások. A Federal Reserve nagyon sokat tud tenni a gazdaság segítése érdekében. Ennek persze megvan az ára, ám ez jóval csekélyebb, mint a beavatkozás nyomán várható gazdasági haszon. – Így mi a Fednél továbbra is kivárunk, és nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy talán egy napon majd csinálunk is valamit. Így foglalta össze meglehetős iróniával Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogjában Ben Bernankének, a Fed kormányzójának pénteki beszédét. Bernanke az amerikai Jackson Hole-ban évente szokásosan megtartott, monetáris politikával foglalkozó nagy konferencián szólalt fel.

Nem túlzás azt állítani, hogy a beszédet a fél világ várta. A gazdaságpolitikusok, jegybankárok, vállalatvezetők, befektetők arra nézve vártak iránymutatást, vajon beindítja-e harmadszor is a pénzpumpát a Fed. Segíti-e további pénznyomtatással a megroggyanó gazdasági növekedést. A beszédet követően a tőzsdék szárnyalni kezdtek, miután Bernanke nem zárta ki a további unortodox lépéseket. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a Fed kötvények vásárlásával áramoltatna pénzt a gazdaságba, hisz kamatot csökkentenie már nincs hova.

Bernanke a múlt pénteken olyan volt, mint a magyar népmesében a szegény juhász lánya, aki vitt is ajándékot a királynak, meg nem is. Nem zárta ki a további monetáris élénkítés lehetőségét, de nem is jelentett be semmi konkrétumot. Annyi mindenesetre kiderült a kormányzói beszédből, hogy a Fed nagyon nem elégedett a gazdasági helyzettel. Bernanke elmondta, hogy az előző két jegybanki élénkítő akció nélkül lényegesen alacsonyabb lett volna a növekedés üteme. A két beavatkozássorozat nyomán a Fed becslései szerint az amerikai GDP csaknem 3 százalékkal nőtt, a foglalkoztatottak száma pedig
2 millióval emelkedett.

NYOMÁS ALATT
A kormányzó nincs könnyű helyzetben. Az amerikai Jackson Hole Wyoming államban, a hegyek között található. A konferencia-központ fölé fenyegetően magasodnak a Sziklás-hegység komor csúcsai. Bernanke azonban más szempontból is nyomasztóan érezhette magát pénteki beszédekor. Egyrészt a fél világ tőle várja a mentőövet, másrészt az amerikai gazdasági helyzet a hamarosan kezdődő elnökválasztások egyik legfontosabb témája. Obama elnök republikánus ellenzéke pedig osztja rendesen a gazdaságpolitika egyik legfontosabb irányítójának számító, bár pártfüggetlen jegybankárt. Könnyen lehet, hogy a republikánusok kritikái óvatosságra kényszerítik Bernankét. Ha ez így lenne, végzetesek lennének a következmények. Mitt Romney, a republikánusok elnökjelöltje közölte, hogy megválasztása esetén szorosabb kormányzati ellenőrzés alá vonná a Fedet, és nem javasolná Bernanke újraválasztását. A kormányzó mandátuma 2014 januárjában jár le. Ron Paul, a republikánusokat is megosztó honatya egy törvényjavaslata a jegybank monetáris politikáját is bevonná a már eddig is létező auditálási folyamatba. Bernanke szerint egy ilyen törvény lidércnyomás lenne a Fed függetlenségére nézve.

Elemzői vélemények szerint a republikánusok támadásai már most sem peregnek le hatástalanul a Fedről. Az intézmény 2010-ben még agresszív kötvényvásárlásokba kezdett. Ma hasonló a helyzet, mégis halogatja a beavatkozást. A jegybankot azzal is vádolják, hogy túl közel van a Wall Streethez. Támogatta a pénzügyi válság után a bankmentő csomagokat, elherdálva az adófizetők pénzét. Lehetővé tette, hogy a válságért felelős nagykutyák továbbra is a helyükön maradjanak. E nézet szerint a Fed politikai céltáblává vált, ezt maga is érzi, és fennáll a veszélye annak, hogy béna kacsaként vergődik majd a politika hálójában.

Meglehetősen felemás dolog persze a Fedet vádolni az amerikai gazdasági növekedés lanyhaságáért. Elég csak arra gondolni, hogy éppen a hagyományosan a kisebb állam ideológiáját képviselő republikánusok nyomására szavazott meg százmilliárd dolláros nagyságrendű költségvetési megszorításokat a törvényhozás. Márpedig ez törékeny helyzetbe hozhatja a gazdaságot, csökkentheti a növekedést.

A pénzügyi válságra és az azt követő mély, 2007–09-es recesszióra reagálva a Fed gyakorlatilag nullára vágta irányadó kamatát, és 2,3 ezer milliárd dollárért vett amerikai államkötvényeket és jelzálogleveleket Mindezt annak érdekében, hogy a hitel olcsó maradjon, fenntartható legyen a gazdasági növekedés záloga, a beruházás. Minden erőfeszítés ellenére azonban a második negyedévben az amerikai GDP csupán 1,7 százalékkal bővült. Ez szinte csigatempónak számít, s ahhoz bizonyosan nem lesz elegendő, hogy lejjebb szorítsa a 8,3 százalékos munkanélküliséget.

Jackson Hole-ban tartott beszédében Bernanke nagy súlyt helyezett arra, hogy a Fed gazdaságpolitikájának előnyeit ecsetelje. Ez talán válasz lehetett azokra a republikánus kritikákra, amelyek szerint a monetáris lazítás csak a jövőbeni inflációnak ágyaz meg. Ráadásul az alacsony kamat és a jegybank államkötvény-vásárlásai lehetővé teszik, hogy a kormány rövid távú kockázatok nélkül egyre jobban eladósodjon. A magas államháztartási hiány szintén a republikánusok egyik fő gazdaságpolitikai célpontja. Jelzésértékű lehet, hogy Mitt Romney elnökjelölt Paul Ryant választotta alelnökjelöltnek. Ryan híres arról, hogy hevesen kritizálja a Fedet, és szigorúbb felügyelet alá óhajtja vonni az intézményt. Az amerikai jegybank jelenleg egyaránt felelős az infláció kordában tartásáért és a gazdasági növekedés elősegítéséért. A jelek szerint a republikánusok inkább az infláció felé terelnék a Fedet.

Ugyanakkor Martin Feldstein, aki Romney gazdasági tanácsadója, s nevét Bernanke lehetséges utódjai között emlegetik, szelídebb hangvételt ütött meg. A harvardi professzor úgy véli, hogy a kettős mandátum nem akadályozza a Fedet az infláció leszorításában. Mondjuk hozzátette azt is, hogy a csak az infláció feletti őrködéssel megbízott jegybankok is nagy figyelemmel vannak a gazdasági növekedésre és a munkanélküliségre.

EKÖZBEN EURÓPÁBAN
Nincs könnyű helyzetben az Európai Központi Bank sem. A befektetők azt várnák az EKB-tól, hogy ismét szálljon be a másodpiacokon a kötvényvásárlásokba. A központi bank pedig a Fedhez hasonlóan próbál óvatosan egyensúlyozni a gazdasági kényszer és a politikai nyomásgyakorlás határán. Az EKB lapzártánk után, szeptember 6-án ismerteti kötvényvásárlási programjának részleteit. Az erre leginkább rászoruló két állam, Olasz- és Spanyolország azonban egyelőre kivár, nem kér segítséget az EU-tól. Márpedig az EKB piacra lépéséhez erre lenne szükség. A központi bank nem véletlenül keverte így a kártyákat. Ha egy eurózóna-tagállam pénzügyi segítséget kér az uniótól, akkor Brüsszel szigorú költségvetési politikát kér cserébe az apanázsért. Így az EKB nem kerülhet olyan helyzetbe, legalábbis elvben, hogy egy nyakló nélkül eladósodó állam egyre rosszabbul eladható papírjait kénytelen felszívni a másodpiacokon.

A spanyol és az olasz hezitálás bizonyos fokig érthető. Angela Merkel német kancellár többször is figyelmeztette a két államot, hogy először saját erejükből próbáljanak meg úrrá lenni pénzügyi nehézségeiken, s csak akkor forduljanak az EU-hoz, ha már nincs más lehetőség. Meg lehet érteni a kancellár asszonyt. Nála is az üléspont határozza meg az álláspontot. Jövő ősszel általános választások lesznek Németországban, s az időközi tartományi választásokon a Merkel vezette kereszténydemokraták (CDU) súlyos vereségeket szenvedtek el a szociáldemokratáktól (SPD). Ezek közül is a legfájóbb a legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna–Vesztfália májusi elvesztése volt. A CDU elbukta a szokásos, a költségvetési hiány fékezhetetlenné duzzadásával riogató kampányát. Merkel tisztában van azzal, hogy immár a hagyományosan jó megtakarító német választók torkán sem lehet lenyomni a költségvetési szigort, nemhogy kifizettetni velük az eurózóna problémás országai-
nak megsegítését.

Merkelt meglehetősen szilárdan támogatja ebben a német jegybank. Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke hevesen ellenzi az EKB kötvényvásárlási elképzeléseit. A jegybankár még a lemondást is fontolóra vette emiatt. Egy vele készült lapinterjú szerint azonban egyelőre jegeli a döntést, és az EKB szeptember 6-i ülésén megpróbálja lebeszélni kollégáit a tervről. Ha Weidmann lemond, megismétlődik a múlt. A német jegybank korábbi elnöke, Axel Weber tavaly hasonló indokkal távozott, s nem sokkal utána leköszönt Jürgen Stark, az EKB vezető közgazdásza is. Nem tudták megakadályozni a központi bank kötvényvásárlási akcióját.

A németek érvelése elég világos. Ha az EKB rossz minőségű állampapírokat vásárol fel, akkor azok megterhelik a mérlegét, az pedig az egyes tagállamok jegybankjainak könyvelését. Ezek veszteségét az adott államok konszolidálni kénytelenek. Így végső soron az eurózóna adófizetői állják a cechet. Ilyen kérdésekről azonban nem a jegybanknak, hanem a kormányzatnak kell döntenie.

Mario Draghi, az EKB elnöke viszont, úgy tűnik, eltökélt a kérdésben, s szűk teret óhajt szabni a vitának. Hírügynökségeknek kiszivárogtatott információk szerint az EKB döntéshozói, a 17 tagország jegybankelnöke csak 24 órával az ülés előtt kapja meg Draghi javaslatait. Ez persze rosszul is elsülhet, hisz ha a testület nem látja elég kidolgozottnak és határozottnak a javaslatot, el is kaszálhatja azt – legalábbis így vélik a Commerzbank és a JPMorgan befektetési bank közgazdászai. Ha csúszik a Draghi-akció, az elmúlt évben a dollárhoz képest 12 százalékkal gyengülő euró tovább eshet, így még inkább mérséklődhet a bizalom az eurózóna iránt. A németek bekavarhatnak egy másik úton is: elképzelhető, hogy az EKB megvárja a német alkotmánybíróság szeptember 12-én nyilvánosságra hozandó döntését. A taláros testület arról ítélkezik, hogy alkotmányos-e Németország részvétele az európai mentőalapban.

LEMINŐSÍTVE
Az UniCredit Bank egy londoni stratégiája szerint, ha a Draghi-akció nem nyugtatja meg a piacokat arról, hogy valóban készek mindent megtenni az euró érdekében, elkezdődhetnek a spekulációk az eurózóna szétesésére. Draghi korábban azt nyilatkozta, hogy az EKB minden rendelkezésére álló eszközzel a közös valutát védi. A befektetők most arra kíváncsiak, hogy a gyakorlatban mit is jelentenek ezek a szép szavak. Reakciójuk érthető, hisz a pénzügyi válság óta eltelt időszakban az bizonyosodott be, hogy Brüsszel és a tagállamok csak nagyon keservesen találnak politikai, gazdaságpolitikai összhangot és ezen keresztül kiutat a válságból. Így egyre inkább az EKB-tól várják a megváltást. A központi banknak meg persze igaza van abban, hogy ódzkodik átvállalni a politikusoktól azok feladatait. Valamit pedig tenni kéne, mert a Moody's negatívvá rontotta az EU hitelbesorolását.

Peking élénkítene
Bernanke Jackson Hole-i beszéde után, a pénzpumpa újbóli beindulását remélve ismét megélénkült az érdeklődés a részvénypiacok és az arany iránt. A vásárlói kedv főleg a feltörekvő piacok papírjainak szól. Ebben szerepe van annak is, hogy egyelőre hivatalosan meg nem erősített hírek szerint Kína is nagy gazdaságélénkítő akcióra készül. A Kínai Kommunista Párt hivatalos lapjában, a Zsenmin Zsipaóban ugyanis egy név nélkül, a címlapon megjelenő szerkesztőségi cikk szerint Kínának kell lennie tartalék stratégiáinak pénzügyi, adózási, költségvetési, ipari és külkereskedelmi területeken, amelyekkel ellensúlyozhatják a nehéz helyzeteket. A kínai sorok között is olvasni tudók ebből azt a következtetést vonták le, hogy az ázsiai óriás megpróbál újabb lökést adni az immár tartósan 10 százalék alatti gazdasági növekedésnek. Peking az idei évre 7,5 százalékos GDP-vel számol, s a jelek szerint újabb stimulus nélkül ez nem jönne össze.