Sarcolásnak tartják az intézményvezetők azt a készülő kormányrendeletet, amely új díjszabást s új finanszírozási rendet ír elő a hazai felsőoktatás szakmai színvonala felett őrködő Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) eljárásaira. Eddig, ha egy egyetem vagy főiskola új szakot kívánt indítani, szakmai feltételeit a MAB ellenőrizte, s a díja 198 ezer forint volt. Az új tervezet ezt felemelné 622 ezerre, mert a MAB számítása szerint ennyibe kerülnek a minősítést végző szakértők. A MAB-nak eddig sem volt túlzottan magas az éves költségvetése: 2010 előtt közel 300 millió forint, amely 200 millióra apadt. Most forrásaink szerint már nem is szerepel külön költségvetési tételként, az Oktatási Hivatal szakmai tanácsadó szervezeteként van feltüntetve, s éves működési költsége nem éri el a 70 millió forintot.

RADÍRGUMI
Ebből nyilvánvalóan nem tudja fizetni a szakértőit, ám az Oktatási Hivatal sem tud számára pluszforrásokat biztosítani. „Méltatlan, hogy egy ilyen magas szakmai presztízsű szervezet költségvetését úgy állapították meg, hogy még egy radírgumi megvásárlását is meg kell fontolnia” – mondta egy az akkreditációs testület belső szervezetét jól ismerő intézményvezető lapunknak.

Kormányközeli forrásaink megerősítették, az akkreditációs eljárások, szakmai felülvizsgálatok s az ötévenkénti intézmény-ellenőrzések díjainak egyetemekre, főiskolákra történő áthárítása azt a célt szolgálja, hogy meglegyen a MAB eljárásainak anyagi fedezete. Több, névtelenséget kérő intézményvezető nonszensznek nevezte azt, hogy a szakmai felülvizsgálatokat s a szakcsoportonkénti ellenőrzést az Oktatási Hivatal rendeli el, ám annak költségeit az intézményeknek kell állniuk. „Egy-egy ilyen vizsgálat, ha az az intézmény egészére vonatkozik, mondjuk 16 szakra, az 100 millió forint kiadást jelent.

Ezzel azonnal padlóra küldhetnek egy kisebb főiskolát, de a nagy egyetemeknek is lehetetlen kigazdálkodniuk” – hívta fel a figyelmet egyik informátorunk. Az oktatási kabinethez közel álló forrásból viszont úgy tájékoztatták lapunkat, más országokban is az intézmények viselik az akkreditációs költségeket, mivel nekik áll érdekükben, hogy az állam hitelesítse minőségbiztosítási rendszerüket. Azaz a piac felé is igazolni tudják, megfelelő szakmai nívón végzik tevékenységüket. A Figyelő úgy értesült, az akkreditációs és minőség-ellenőrzési eljárások új rendszeréről folyik az egyeztetés, nem lefutott ügy, hogy azok költségét teljes egészében az egyetemekre, főiskolákra hárítják.

Az intézményvezetőknek nem is elsősorban a MAB akkreditációs díjainak emelése miatt fáj a fejük. A kormány jogalkotási tervéből egyértelmű, hogy a kabinet nem húzza-halasztja a szektor átalakítását, s jövőre még tovább csökken az állami támogatás (157 milliárd forintról 134 milliárdra). Tovább vágnak az állami képzés keretszámain, s amely intézmény talpon akar maradni, annak csatlakoznia kell valamelyik életképesnek ítélt nagy egyetemhez.

ÖNKÉNTES SZÖVETSÉG
Forrásaink szerint legkésőbb december elejéig lezajlik a felsőoktatási intézmények integrációja. A jelenleg működő 28 állami egyetem és főiskola helyett hosszú távon mintegy 9-10 egyetemi konglomerátum működésével számol a kabinet. A legújabb szakmai anyag a fejlesztési pólusokról az egyetemek, főiskolák önkéntes szövetségére helyezi a hangsúlyt, ám a tavasszal megjelölt 12 pólus, azaz egyetemi központ helyett már néhánnyal kevesebbel számol. A nemzeti felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányai című tervezet 5.3 verziója 2012. áprilisban az ELTE, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem szerepét hangsúlyozta, ez nagyjából változatlan. A többi intézménynek ezek köré kell csoportosulnia, s megállapodnia az együttműködésről. Az átalakításnál a rendező elv, hogy olyan képzéseket támogasson az állam, amely a nemzetgazdasági célokkal összhangban a foglalkoztathatóságot javítja. „Kiiktatják a párhuzamosságokat, egy-egy képzési profil az országban legfeljebb 3-6 helyen lehet” – hallottuk.

Csökkennek az állami képzés keretszámai, a legnagyobb vágás a közgazdász- és jogászképzésre vár. Míg 2009-ben az államilag finanszírozott helyek 41,4 százalékát a jogász-közgazdász helyek vitték el, ez az arány 2015-re 4,1 százalékra, azaz tizedére csökken. (Az állami finanszírozású helyek tudományterületenkénti elosztásáról lásd a keretes írást.)

Kormányzati forrásaink szerint a miniszterelnök komolyan gondolta, hogy egy-két egyetemet valóban segítenek abban, hogy nemzetközileg is a kiemelkedő intézmények közé kerüljenek, s tíz éven belül a világ 200, Európában pedig a legjobb 100 egyetem közé küzdjék fel magukat. Erre vonatkozóan elemzések is készültek. Budapesten az ELTE, vidéken pedig a Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem az, amely már most is jelentős eredményeket mondhat magáénak a nemzetközi rangsorokban. Hogy végül melyik lesz az a két hazai intézmény, amelyikbe öntik a pénzt, s kiemelt támogatást kap, különösen k+f területen, arról egyelőre nincs döntés.

A Figyelő által látott szakmai anyagok egyike sem számol a hazai közgazdászképzés fellegvárának tartott Corvinus Egyetem kiemelt fejlesztésével. Sőt, még az önállóságával sem. Az egyik koncepció azt írja: „Az egyes nemzetközi rangsorokban szereplő Budapesti Corvinus Egyetem mutatói alapján sem a kiemelt minősítéshez, sem a kutatóegyetemmé váláshoz szükséges képzési-kutatási volumennel nem rendelkezik, ugyanakkor hatékony menedzsmentstruktúrája és nemzetközi beágyazottsága révén egy kiemelt felsőoktatási intézmény alapját jelentő együttműködés, integráció vagy egy kutatóegyetemi integráció erős komponense lehet.” Az egyetem jövőjéről szerettük volna kérdezni a Corvinus rektorát, Rostoványi Zsolt azonban elfoglaltságai miatt későbbre ígért tájékoztatást.

TÚLÉLÉS
Megkerestünk más rektorokat is, hogy mi a véleményük Orbán Viktornak a kőszegi Tranzit fesztiválon tett kijelentéséről, amely szerint hosszabb távon önműködővé kell válnia a felsőoktatásnak. „Bár az állami ösztöndíjakat nem tudjuk teljesen kiiktatni, a számukat minimálisra kell csökkenteni” – hangsúlyozta a kormányfő. Vass László, a BKF rektora szerint a miniszterelnöki vízió nyilvánvalóan nem arról szól, hogy változatlan feltételek mellett a felsőoktatás keresse meg a kenyérrevalót a piacon, mert vannak területek, például a tanárképzés és néhány humán szakterület, amely nem tud piaci alapon működni, képtelen saját magát finanszírozni. A nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségű képzéseket az államnak továbbra is támogatnia kell. S azzal is egyet lehet érteni, hogy ne fűnyíróelv-szerűen vágjanak az ágazaton, hanem állítsanak fel hosszú távra szóló prioritásrendszert, olyan feltételeket és ösztönzőket, amelyek hatékonyabbá, versenyképesebbé teszik a hazai felsőoktatást. Csak ilyen keretek között tud megmaradni az ágazat, s egy-két egyetem a világ legjobbjai közé bekerülni. „Kulcskérdés, hogy milyen lesz az állam szerepvállalása a finanszírozásban. Ha kevesebbet is költ a felsőoktatásra, azt tegye racionálisan, legyenek világosak a prioritásai közép- és hosszú távon, és az, hogy milyen szakmai struktúrát finanszíroz” – húzta alá Vass László.

Más forrásaink megjegyezték, hogy Nyugaton oktatóra lebontva ismerik a költségeket, amelyben a legapróbb tételek is külön szerepelnek. Például az, hogy mennyi az adott oktató éves utazási kerete, amelyből finanszírozhatja a konferenciákon való részvételét. Az összeg felhasználásának szigorú követelményei vannak, amelyeket teljesíteniük kell, különben nem jutnak hozzá. „Hol vagyunk mi ettől a rendszertől?” – tette fel a kérdést egyik forrásunk. Az intézmények túlélésre rendezkedtek be, s várják, hogy a felvett hallgatók közül ténylegesen hányan kezdik meg tanulmányaikat. Évente a felvettek 15-20 százaléka nem iratkozik be, jobbára azért, mert egzisztenciálisan nem tudja vállalni a tanulás költségeit, és ez a rektorok várakozása szerint az idén sem lesz másként.

Állami keretszámok 2015-re
1. Műszaki tudományok: a 2009-es 14,2 százalékról  25,2-re emelkedik
2 Természettudományok: 3,7 százalékról 13,1-re emelkedik
3 Informatika: 3,6 százalékról 10,5-re emelkedik
4 Bölcsészeti-művészeti ismeretek: 8,9 százalékról 12,8-re emelkedik
5 Tanárképzés, pedagógia: 3,8 százalékról 5,2-re emelkedik
6 Társadalomtudomány, gazdaság, jogi ismeretek: 41,4 százalékról 4,1-re csökken
7 Egészségügyi és szociális ismeretek: 9,2 százalékról 13,9-re emelkedik
8 Mezőgazdaság: 2,2 százalékról 4,8-re emelkedik
9 Egyéb szolgáltatások: 13,8 százalékról 4,8-re csökken Forrás: A nemzeti felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányai, tervezet, 2012. IV. 16.