Afganisztáni katonai szerepvállalásunk jelenleg öt fő elemből áll. Ezek legfontosabb összetevője a bagláni tartományi újjáépítési csoport (Provincial Reconstruction Team – PRT) vezetése. A csoport táborát és vezetését a hollandoktól vettük át, s a magyar kontingens létszáma a kezdeti 160-ról (ennyi volt a holland PRT létszáma is) 2010-re 230 főre emelkedett, majd napjainkra 180-ra csökkent. Az afganisztáni nemzetközi misszió Északi Katonai Körzetében Magyarország a négy vezető nemzet egyike (Németország, Norvégia és Svédország mellett), s ez komoly rangot és felelősséget jelentett az afgán válságot kezelő országok között.

VÁLTOZÓ FELADATOK
Amikor Magyarország ezt elvállalta, a nemzetközi koalíció vezetői még kulcsfontosságú elemnek tekintették a tartományi újjáépítési csoportokat a rendezésben. Ma már közel sincs így. A PRT-kkel kapcsolatos első szkeptikus hangok 2008-ban váltak hallhatóvá a szélesebb szakmai közvélemény előtt. A kritikusok alapvetően három szempontból bírálták a korábbiakban széles körben támogatott megoldást. Egyrészt, mert az afganisztáni biztonsági helyzet romlásával párhuzamosan egyre korlátozottabbak lettek a újjáépítési csoportok tevékenységének, egyáltalán a segélyezésnek a lehetőségei. A békefenntartásra kiképzett katonák egyre ritkábban indulhattak segélyezési és segélybiztosítási „körutakra” felelősségi körzetükben. 2009 őszétől ez lett jellemző Baglán tartományra is, ahol egyes járásokban háborús jellegűnek nevezhető helyzet alakult ki. Másrészt kiderült, hogy a PRT-k a gyakorlatban csak pótolják és helyettesítik az afgán képességeket, de nem teremtik meg ez utóbbiak létrejöttének valódi feltételeit.

Például helyi, afgán orvosok hiányában a PRT-k által felépített rendelők csak addig képesek működni, amíg a tartományi újjáépítési csoport – vagy szélesebb értelemben a nemzetközi koalíció –
biztosítani tudja azok személyzetét. Harmadrészt azért szaporodtak meg a kritikák, mert a PRT-k – bármennyire is hasznosak – maguk is hozzájárulnak az Afganisztánba irányuló segélyezés szétaprózódásához, így a támogatás hatékonyságának romlásához. Emellett tevékenységük többnyire rövid távú szemléletű, a donorországok hazai közvéleményének elvárásai határozzák azt meg. Ráadásul a PRT-tevékenység valójában csak néhány tartományra fókuszál.

Magyarországon a PRT elindításakor még évi 500 millió forint állt rendelkezésre a Baglán tartományban végrehajtandó fejlesztésekre, 2009-től azonban már jelentősen csökkent ez az összeg (276 millió). 2010-ben a Külügyminisztérium mindössze 141, 2011-ben 124 millió forintot tudott fordítani Afganisztánra, a 2012-es költségvetés pedig csupán 115 milliót irányzott elő a teljes nemzetközi fejlesztési együttműködésre. Vagyis az elmúlt két-három évben az afganisztáni fejlesztések a forrásokat tekintve az ellehetetlenülés szélére kerültek, s közben a misszió egésze kb. 10-12, a PRT pedig kb. 5-8 milliárdjába került évenként a honvédelmi tárcának.

Mindezek következtében napjainkra a PRT-k tevékenységéből kovácsolt politikai tőke erősen leértékelődött. A NATO szemében már évek óta nem a PRT-k segélybiztosítási és segélyezési tevékenysége a leghasznosabb missziós tevékenység. A biztonsági helyzet romlása ugyanis fontosabbá tette az afganisztáni biztonsági erők képzését, illetve a kormánnyal szemben álló fegyveres csoportok elleni katonai műveletek felvállalását.

A magyar vezetés idejében érzékelte a fent említett szemléletváltozást, így 2008 decemberében kormányhatározat engedélyezte, hogy a közös magyar–amerikai műveleti tanácsadó és összekötő csoportban (Operational Mentoring and Liaison Team – OMLT) egy legfeljebb 30 fős magyar katonai kontingens tevékenykedjen Kilagajban. Az OMLT-k feladata, hogy tanácsadó, kiképző és összekötő szerepkörben támogassák, képezzék és mentorálják az afgán hadsereg számukra kijelölt egységeit. Jelenleg az afganisztáni misszióban részt vevő 50 nemzet közül 23 tartja fenn az országban tevékenykedő 156 OMLT-t, köztük egyet hazánk is. A 2008-as kormányhatározat lehetővé tette azt is, hogy a Magyar Honvédség állományából egy legfeljebb 20 fős különleges műveleti csoport (Special Operational Forces – SOF) tevékenykedjen az ISAF műveleti területén.

Ez gyakorlatilag a NATO-ban a legmagasabb értéken jegyzett harci feladatok végrehajtását jelenti. Végül feltétlenül meg kell említeni, hogy hazánk 2011-ben, nemzeti hozzájárulásként, egy magyar katonákból álló, legfeljebb 13 fős Mi–35-ös
szállítóhelikopter légikiképzés-támogató, illetve egy 8 fős Mi–17-es légi tanácsadó csoportot telepített Afganisztán területére, s hogy 2011 júliusától önálló kontingensként tevékenykedik egy 11 fős logisztikai mentorcsoportunk Kabulban.

Emellett Magyarország már két ízben is vállalta a vezető nemzet szerepét a kabuli nemzetközi repülőtér (KAIA) irányításában: először 2008 októbere és 2009 márciusa, másodszor pedig 2010 októbere és 2011 márciusa között. Ez az afganisztáni magyar misszió létszámát akkor 60-80 fővel növelte meg az említett hat hónapos időszakokban.

Ha mindezekhez hozzászámítjuk a törzseknél egyéni beosztásban szolgálatot teljesítőket a kabuli ISAF-parancsnokságon, az Északi Katonai Körzet parancsnoksága nemzeti támogató eleménél, a tábori kórházakban és egyéb helyeken, akkor az Afganisztánban állomásozó magyar katonák létszáma napjainkban mintegy 340 főre tehető.

POLITIKAI DÍJAZÁS
Az augusztus végi kormánydöntés nyomán a 2013. márciusi kivonásig a PRT létszáma 110 főre csökken, a kilagaji magyar–amerikai OMLT-csoport feladatköre átalakul, székhelyét átteszi Mazar-i-Sarifba, s 56 fős létszáma 2013 tavaszán szintén csökken. A kormány a két helikopteres légimentor-csoport mandátumát is meghosszabbította 2013. május 31-ig, illetve szeptember 1-jéig. A Magyar Honvédség a különleges műveleti csoportot is kiegészíti egy néhány fős törzzsel. Emellett hazánk 2012 októbere és 2013 márciusa között elvállalta a kabuli nemzetközi reptér védelmét, ez átmenetileg 230 katonával növeli meg az afganisztáni misszió létszámát, s az előzetes számítások szerint mintegy 3 milliárd forint költséggel jár.

Amennyiben ez nem lenne elegendő, úgy a Honvédelmi Minisztériumnak engedélye van arra a kormánytól, hogy a bürokráciacsökkentésből megmaradt 1,7 milliárdos megtakarítását is e feladatra költse. Mivel a kabuli nemzetközi repülőtér – különösen az ISAF-erők kivonásának időszakában – az egyik legjelentősebb stratégiai közlekedési csomópont Afganisztánban, védelme felvállalásának igen magas a politikai értéke.

Mi az a PRT?
A PRT-k általános értelemben olyan katonai és civil személyzetet magukban foglaló egységek, amelyeknek elsődleges feladata az afgán központi kormányzat befolyásának kiterjesztése, a biztonságos környezet megteremtése, és ezzel a humanitárius segítségnyújtás és az újjáépítés elősegítése. Ennek megfelelően a PRT-ben szolgálók katonai feladatainak ellátását a békefenntartó missziókra szabott nemzetközi és nemzeti korlátozások szabályozzák ma is (például tagjai csupán önvédelemre használhatnak fegyvert). Döntően a békefenntartó missziók jellegének megfelelő a kiképzettségük is. A Honvédelmi Minisztérium összesítése szerint az elmúlt hat évben a bagláni tartományi újjáépítési csoport 387 oktatási projektben vett részt. Nyolc általános iskolát épített, tizenkettőt pedig bővített vagy felújított. Kilenc kórházat hozott létre, 13 járóbeteg-ellátót fejlesztett vagy épített meg, 41 kutat fúrt, 16 kilométer vízvezetéket fektetett le, 54 kilométer utat épített és újított fel, 2,8 kilométer árvízvédelmi védvonalat emelt, 329 tonna élelmiszert és 20 ezer takarót, sátrat és kályhát osztott szét a rászorulóknak, továbbá 10 kilométernyi elektromos hálózat kiépítettségét javította.
Magyar katonák külföldön
A Honvédelmi Minisztérium adatai szerint napjainkban mintegy 850 magyar katona szolgál külföldi missziókban. Közülük az afganisztáni NATO-műveletekben 340 vesz részt. A honvédség második legnagyobb kontingense a koszovói, melyben közel 200 magyar katona vesz részt, míg Bosznia-Hercegovinában több mint 160-an teljesítenek szolgálatot. Kongóban, Ugandában és Grúziában is dolgoznak magyar katonák tanácsadóként, kiképzőként és megfigyelőként, de az ő összlétszámuk alig több mint 10 fő. Katonáink vannak még Nyugat-Szaharában (7 fő), Libanonban (4), Cipruson (80), továbbá a Sínai-félszigeten (26 katona és 16 rendőr).