Elbaltázták

Lambert Gábor
2012-09-06 06:27
Az azeriekről sok minden elmondható, csak az nem, hogy rövid távra terveznek. Nincsenek kiszolgáltatva a demokráciák választási rapszodikusságának, az Alijev család – apa és fia – rövid megszakítással a szovjet idők óta felügyeli az urnákat. Így nem csoda, hogy amikor Ramil Safarov nacionalista baltás gyilkost, aki a NATO Partnerség a Békéért program keretében érkezett Magyarországra örményeket ölni, 2004-ben letartóztatták, Baku néhány hónapra rá nagykövetséget nyitott Magyarországon. Állhatatosan kilincseltek életfogytiglanra ítélt honfitársukért. Ki kellett azonban várniuk, míg Magyarországra beköszönt a keleti nyitás politikája. Kivárták.
Akit tehát felelős magyar politikusként meglepett az, hogy amikor a kitartó lobbizás célhoz ért, az azeri elnök egyből learatta annak gyümölcsét, az vagy jóvátehetetlenül naiv és ezért alkalmatlan, vagy finoman szólva „nem fedi fel a valóság minden részletét”.

Tovább hitelteleníti a hivatalos magyar álláspontot az erőtlen reagálás. Szánalmas tiltakozáson túl lapzártánkig még arra sem futotta, hogy meghatározatlan időre hazarendeljék a kinti nagykövetet. Legalább megőrzendő a látszatot, hogy tényleg palira vették az elmúlt hónapokban Bakuban tárgyaló magyar politikusokat, s nem előre lejátszott színjátékot tálalunk a külvilágnak.

A legszomorúbb, hogy pillanatnyilag mégis a teljes dilettantizmus a legmegnyugtatóbb magyarázat arra, miért avatkoztunk be egy súlyos regionális konfliktusba. Felvállalva azt is, hogy évtizedek óta először egy állam megszakítsa Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat. Mert ha azeri kötvényvásárlás lenne a háttérben, aminek az előkészületeiről lapunk néhány hete számolt be, akkor lássuk: hol az a tál lencse, amiért az Orbán-kormány Moszkvától Washingtonig ismét ötpercnyi kétes hírnevet szerzett magának? Bakuban és Budapesten is egyelőre vehemensen cáfolják az árukapcsolást. Cinikusan szólva: talán tényleg, még csak ez sincs.

Csak egy újabb adalék a kormány nemzetközi megítéléséhez. Szerencsére, mint arról címlapsztorinkban is beszámolunk, Magyarországot egyre több külföldi fiatal nem elsősorban a nyugati médiában manapság rólunk közölt gazdasági és politikai hírek, hanem személyes élményei alapján ismeri. És tudják, hogy a nagy ugar mellett van egy az európai uniós sztenderdek szerint normális Magyarország is.

Ha legalább a történtek kijózanítanák azokat, akik hittel hirdetik, hogy a kemény IMF-kufárok helyett az önzetlen keleti partnerek bőségszaruiból fizetjük majd vissza adósságainkat, biztosítjuk az állam finanszírozását. Hogy Ázsiában tárt karokkal fogadják vissza a sztyeppék Nyugatra kalandozott fiait. Ez esetben lenne valami hozadéka az egész történetnek.

De illúziókat még e tekintetben sem érdemes táplálni. Mostantól szinte már nem is maradhat semmilyen illúziónk.