A változás oka a wietpas, a "fűvásárlásra" feljogosító regisztrációs kötelezettség újkeletű jogintézménye. Ezt egyelőre csak Hollandia déli, Limburg nevű tartományában vezették be, de az egész országra ki fogják terjeszteni - hacsak a szeptember 12-i választásokon nem lendül balra az inga. Külföldiek nem, csak a helyi lakosok jogosultak wietpasra, ám a nyilvántartás - egy bizonyos mennyiség fölött - ez utóbbiak nagy részét is visszatartja a marihuána szabályozott keretek között történő vásárlásától.

Zavarták a nyugalmukat
A Hollandiába látogató turisták közül sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy legalább egyszer be ne ugorjanak egy koffieshopba, ahol valóban kaphatnak ugyan kávét és üdítőt is, de a lényeg a könnyűdrog-árusítás. A holland drogpolitika 1976-ban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a drogárusítás ugyan elvben jogellenes, ám mégsem büntetik, ha az árus nem reklámozza a termékét, és egy személynek egy alkalommal nem szolgáltat ki 5 grammnál nagyobb mennyiséget. A "holland kávéház" a feketepiactól hivatott távol tartani azokat, akik nem tudnak ellenállni egy jointnak (füves cigarettának). Az illegális - utcai vagy nem utcai - dealernél azonban már a keményebb kábítószerekkel, köztük a kokainnal is szembe találkozhat a mámort kereső.

A nemzetközi mércével mérve nagyon liberálisnak számító országban azok a maastrichti polgárok voltak a szigorítás első kezdeményezői, akik panaszkodni kezdtek az önkormányzatnál, hogy nyugalmukat zavarja a koffieshopok környékén zajongó sok külföldi. A városvezetés ennek nyomán be is tiltotta a külföldiek számára a könnyűdrogok vásárlását. Amikor az egyik kávéház-tulajdonos nem tartotta be a tilalmat, az üzletet bezáratták. A jogvita eljutott az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságáig, amely a városvezetésnek adott igazat.

A maastrichti polgárok drogszigorító kezdeményezését a jobbközép irányzatú holland kormány is felkarolta: kidolgozta, részben pedig be is vezette a wietpas rendszert. Pénzben (is) kifejezett érvek Az általánosabb értelemben vett konzervatív szemléletbeli fordulat az elmúlt években egész Hollandiában érlelődött. Ennek hátterében részben a harmadik világbeli bevándorlók - jelentős számban muszlimok - számának növekedése, részben pedig az áll, hogy az EU délkeleti irányú nyitása nyomán szintén sok olyan személy jelent meg az országban, akik nem erősítik a jólétükért általában szorgosan megdolgozó hollandok vendégszeretetét.

E talajon tenyészik a szélsőségesen idegengyűlölő Geert Wilders pártjának viszonylagos népszerűsége is, ráadásul az eddigi kormánykoalíció rá volt utalva a szerezet külső támogatására. Mivel azonban a politikában minden népszerűség viszonylagos valamennyire - válság idején pedig a bármilyen pártszínű, mindenkori kormányok népszerűsége törékenyebb, mint a híres delfti porcelán - a mostani választási kampányban az előrejelzések Wildersék visszaszorulását, a baloldali ellenzék súlyának növekedését jósolják.

A koffieshopok ügye is a kampány részévé vált
"Ha továbbra is akarsz marihuánát szívni, szavazz Roemerre" - szónokolt a minap Amszterdam vöröslámpás negyedének szomszédságában Nol van Schaik könnyűdrog-árusító. Több tucat kereskedőtársával összeadtak némi pénzt, és szert tettek egy buszra, amelyet Cannabusnak neveztek el, és ezzel járják kampánykörútjukat. Nem tudni, hogy Emile Roemer szocialista pártvezető mennyire örül ennek a kéretlen - és meglehetősen ellenmondásos érvelésű - támogatásnak.

Hollandiában 660 koffieshopot tartanak nyilván, és bizonyára sokan számos okból örülnének, ha ezek száma csökkenne a forgalom visszaesése miatt. Ám a holland egyben kereskedőnép is - ezt maga a miniszterelnök hangsúlyozta egyébként egy tévévitában -, így tehát a pénzben kifejezett érvekre is fogékony. És a "kávéházi érvek" szerint a wietpas miatt évente több száz millió euró adóbevételtől esik el a holland állam.