Rossz szokásom, hogy egy-egy könyv olvasása közben elkalandozom az idézett szerzők irányába, így volt ez most is. A vak szerencsének köszönhetően egy közeli könyvesboltban belebotlottam Cipolla eddig egyetlen magyarra lefordított és talán a legkedvesebb könyvecskéjébe, az Allegro ma non troppoba (zenei jelentése: gyorsan, de ne túlságosan), amely két pamfletjét tartalmazza.

Ha Wallerstein meghozza az ember étvágyát a gazdaságtörténet iránt, Cipolla rövid kötete még inkább felkelti az érdeklődésünket iránta. A mű, amely alig nyolcvan oldal, mosolyt fakasztva világít rá mély igazságokra, egyedülálló humorral és önirónival mutatja be a közgazdaságtan és azon belül is saját szakterületének, a gazdaságtörténetnek a szépségeit és furcsaságait. Szándékosan írtam öniróniát, hiszen Cipolla a legjelentősebb gazdaságtörténészek egyike, így az általa megfogalmazott iróniát nyugodtan tekinthetjük öniróniának is. A könyv a legfinomabb tokaji aszú, amit az érdeklődő olvasó a kezébe vehet.

Gyanítom, hogy szakmabelieken kívül kevesen ismerik Cipolla munkásságát, pedig a Berkeley egyetem 2000-ben elhunyt professzora - nem mellesleg az angol és az amerikai tudományos akadémia tagja - jelentős mértékben hozzájárult, hogy jobban átlássuk a középkori gazdasági folyamatok okait, demográfiai, pénzügyi valamint intézményi hátterét, így megérthessük, hogy a most éppen rogyadozó (?), vagy erőt gyűjtő (?) kapitalista világgazdaság hogyan is jött létre.

A könyvet a szerző eredetileg barátainak írta, de kiváló humora és olvasmányos stílusa miatt a kalózkiadásokat felváltotta egy szélesebb közönségnek szánt verzió, amelyet aztán az Európa kiadó 2009-ben magyarul is közkincsé tett. Már a könyv célja is tanulságos, Cipolla igazi példa arra, hogy a hétköznapi monoton munkánkat hogyan lehet izgalmas és érdekes oldalról megfogni, hogyan lehet komoly dolgokról vidáman és önfeledten gondolkodni.

Cipolla első spiritosa invenzioné-ja, azaz szellemi ötlete A bors, a bor (és a gyapjú) mint a középkori gazdasági fejlődésnek meghatározó tényezői címet kapta. A mű tudományos igényességgel mutatja be a középkori gazdasági élet kialakulását és fejlődését egészen a kapitalista világgazdaság létrejöttéig. Nos igen, tudományos igényességgel, de hogyan! Cipolla szerint a történelemi fejlődés hajtóereje elsősorban a vágyak hajhászása. Ezt különben már az ókori görögök is tudták, de szerzőnk hipotézisét könnyedén bizonyítja a gazdaságtörténeti események pontos bemutatásával.

Miért bukott el a Római Birodalom és adta át a helyét a sötét középkor barbár világának? E kérdésre sok tudós kereste a választ, de Cipolla egy meg nem nevezett amerikai szociológus igen meghökkentő verzióját preferálja: az ok a római nemesség túlzott ólomfogyasztása, azaz az arisztotanázia, amely terméketlenné tette őket, kiszolgáltatva Rómát a barbároknak. A középkor így valójában a rómaiak lassú öngyilkosságával kezdődött, amely a sötét középkorba vezetett, ahol az európaiakat keletről a magyarok, délről a muzulmánok, északról a skandinávok szorongatták. Azt, hogy a magyarok miért is csaptak le a vad nyilaikkal a nyugati társadalmakra, Cipolla nem elemzi, de a vikingek támadásának okaira egy neves norvég szerző tanulmánya alapján rávilágít: „a nők a harcias skandináv társadalomban nagyon fontos szerepet játszottak. A büszke és félelmetes viking nők alkalomadtán veszedelmesen hűtlenek tudtak lenni, és semmiképpen nem tűrték az alávetettséget". A viking férfiak egyszerűen egy kis nyugalomra és szerető lelésre vágyva indultak délre, ahol valóban ölelő asszonyok vártak az izmos északiakra.

Mindezen folyamatok azonban nem emelték volna ki a sötétségből Európát, ha demográfiai változások nem állnak be. A gazdaság motorjának beindításához Európa népességének is növekednie kellett, ehhez pedig - egyszerű biológiai okok miatt - fokozni kellett a szexuális teljesítményét az európai polgároknak, mivel a halálozási arány továbbra is igen magas maradt. Viagra nem lévén egy természetes ajzószer iránt nőtt meg a kereslet: a bors vált az európai kereskedelem legfontosabb árucikkévé.

Az ajzószer azonban nem elég, szükség volt még egy bódítószerre is, hogy az ajzószer használata iránti vágyak beinduljanak. E bódítószer nem más, mint a híres francia bor. Így aztán nem elég, hogy keresztes lovagok ezrei indultak hadba, hogy borsot szerezzenek a muzulmánoktól, illetve biztosítsák a bors útját nyugatra, kitört a százéves háború a francia borokért. A háborúk ugyan férfias játékok, de a nők életét is megváltoztatták, egyben a fémipar expanziójához vezettek. Miért is? Nos, Cipolla szerint nem a kardok és páncélok készítése növelte a keresletet a megmunkált fémek iránt, hanem a keresztes lovagok féltékenysége, amely abból a népi bölcsességből eredt, hogy „jó, ha bízunk a feleségünkben, de még jobb, ha nem". A fémipar így erényöveket gyártásával robbanásszerű fejlődésnek indult.

Nem akarom Cipolla összes puskaporát ellőni, így az első történetének ismertetését itt be is fejezem, de aki a preprotestáns protestánsokról akar hallani, vagy arról, hogy miért szaporodtak el a Smith, Schmidt, a Ferrari és a Favre nevek Európa szerte, aki tudni szeretné, hogy Aquitaniai Eleonóra miért is vágta férje, VII. Lajos francia király fejéhez, hogy „nem érsz többet egy rohadt körténél", az olvassa el a Cipolla írását.

Cipolla második történetéről, Az emberi butaság alapvető törvényeiről el sem kezdek mesélni, maradjuk annyiban, hogy aki nem olvassa el e két nagyszerű írást, az a szerző elmélete szerint vagy „buta", vagy „ügyefogyott". Az okosak tudniillik vesznek egy jó magyar bort, kiülnek egy árnyékos diófia alá és örömmel ízlelgetik Cipolla szellemének sziporkázását és a gyümölcsös nedűt.

Rosta Miklós tanársegéd a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Összehasonlító Gazdaságtan Tanszékén.