A YouGov közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a német lakosság 54 százaléka úgy véli, hogy az alkotmánybíróságnak szerdán el kellene fogadni az ESM és a fiskális paktum ratifikációjának megtiltását indítványozó kérelmeket, és tovább kell vizsgálnia, hogy a két szerződés összeegyeztethető-e a német alaptörvénnyel. Azt csupán 25 százalék gondolja, hogy az alkotmánybíróságnak el kell utasítani az indítványokat.

A karlsruhei bírósághoz csaknem 37 ezren nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, amelyben azt kérik, hogy a testület állapítsa meg az ESM és a fiskális paktum ratifikációjáról szóló törvények alkotmányellenességét, addig pedig, amíg befejezi a jogszabályok vizsgálatát, ideiglenes rendelkezéssel tiltsa meg az államfőnek a törvények hatályba léptetését. A bíróság rendszerint néhány hét alatt dönt az ideiglenes rendelkezésre vonatkozó kérelmekről, ezt követően pedig akár fél-háromnegyed évig is eltarthat, mire lezárja a vizsgálat érdemi részét. Ezúttal a bíróság hosszabb időt - több mint két hónapot - fordított az első szakaszra, de jelezte, hogy szerdáig nem csupán arról hoz döntést, aláírhatja-e az államfő a törvényeket, hanem állást foglal abban a kérdésben is, hogy be lehet-e illeszteni a német jogrendbe az ESM-et létrehozó szerződést és a fiskális paktumot.

A vezető német alkotmányjogászok egyöntetűen úgy vélik, hogy Karlsruhéban zöld jelzést adnak a ratifikációhoz - ismertette a német sajtó a Reuters hírügynökség felmérését, amely szerint a megkérdezett húsz tekintélyes alkotmányjogász közül kivétel nélkül mindenki arra számít, hogy a bíróság engedélyezi Németország részvételét az új válságkezelő rendszerben és a fiskális paktumban.

Ebben az esetben Joachim Gauck államfő akár már szerdán aláírhatja a két kormányközi szerződést a német jogba illesztő törvényeket, amelyek így hatályba lépnek. Ugyanakkor a megkérdezett szakértők azt is gondolják, hogy az alkotmánybíróság feltételekhez köti a részvételt. Tizenketten arra számítanak, hogy a bíróság messzemenő változtatásokat ír elő, míg nyolcan kevésbé jelentős változtatások előírását jósolják. A leggyakrabban azt említették, hogy a bíróság valószínűleg akkor engedélyezi a ratifikációt, ha erősítik a törvényhozás ellenőrzési jogát az ESM felett.

Leginkább tehát valamilyen "igen, de" típusú döntésre lehet számítani a szakértők szerint. Egynegyedük úgy véli, hogy az alkotmánybíróság egyúttal jelzi: a két szerződéssel Németország elérte az európai integrációnak a jelenlegi alaptörvény által meghatározott határát, és az egységfolyamatot csak akkor lehet folytatni, ha kidolgoznak és népszavazással elfogadnak egy új alkotmányt, amely jobban illeszkedik az uniós integráció intézményeihez. Az ESM-ről szóló szerződés értelmében a rendszer elindulásához arra van szükség, hogy a mechanizmus tőkealapjának összesen legalább 90 százalékát adó államokban befejeződjék a dokumentum ratifikációs folyamata. Ennek alapján Németország részvétele feltétlenül szükséges, hiszen Berlin az 500 milliárd eurót megmozgatni képes rendszerhez 168 milliárd euró értékű garanciavállalással és további 22 milliárd euró közvetlen befizetéssel járul hozzá.

A szerződést az euróövezeti tagországok Németország kivételével mind ratifikálták. A fiskális paktum legfontosabb előírása az, hogy a konjunkturális változások hatásától megtisztított deficitet a bruttó hazai termék (GDP) 0,5 százalékára, a GDP-arányos államadósságot pedig 60 százalék alá kell szorítani. Az Európai Bizottság ellenőrizheti a kötelezettségek teljesítését és akár pénzbüntetést is kiszabhat, ha a kormányok nem hajtják végre az előírásokat. A kormányközi szerződést az idén márciusban írta alá 25 uniós tagország, Nagy-Britannia és Svédország nem csatlakozott. A szerződés előírásai az euróövezeti tagországokra vonatkoznak.

A ratifikáció ellenzői szerint a két szerződés révén Németország részvétele az európai integrációban szétfeszíti az alaptörvény által meghatározott kereteket, és kiüresedik az államháztartás törvényhozási ellenőrzésének joga. Az eljárás központi kérdése így végeredményben az, hogy össze lehet-e egyeztetni a német alkotmánnyal a Merkel-kormány válságkezelő stratégiáját, amely szerint az uniós integráció mélyítésével lehet legyőzni az euróövezeti államadósság-válságot.