Hatvanhárom kilométeres sebességnél vérzett el a Mercedes A típus, még 1998-ban, a Jávorszarvas-teszten. A hirtelen kormánymozdulat következtében ugyanis felborult az autó – hasonló hiba akkortájt még egy Lada esetében sem fordult volna elő. Az ok egyszerű: mivel a virtuális, számítógépeken futtatott dinamikus tesztek nem mutatták ki a kanyarodáskor fellépő stabilitásvesztést, ezért az fel sem merült megoldandó problémaként. Ezzel szemben a régebbi iskola mérnökei az autó súlypontjának meghatározásakor, betartva régi ökölszabályokat, sosem követték volna el ezt a hibát.

KÜLSŐSÉGEK
A klasszikus autóipari baki plasztikusan mutatja a régi és új idők mérnöki munkája közti különbséget. Az autógyártásban a kilencvenes évek közepére tehető paradigmaváltás mögött a tervezés és a konstrukció területén a számítástechnika fejlődése áll. A mérnökök tervezőasztal helyett monitorokon megjeleníthető háromdimenziós test- és felületmodellekkel (CAD) kezdtek dolgozni, emellett a számítógépes szimuláció, a numerikus eljárások (FEM, CFD) is gyorsították a szerkezetek kialakítását. Míg korábban éveket vett igénybe egy-egy szerszám vagy alkatrész megtervezése, legyártása, tesztelése, addig mára a folyamat pár hónapra rövidült. A feszes tempó, valamint a virtuális tervezés és próba miatt ugyanakkor már nincs lehetőség a korábbi nagyszámú, menet közben felszínre került hiba korrigálására. Másképpen fogalmazva: egy sor hiba nem derülhet ki időben, ezért azok elhárítása sem lehetséges. A mérnökök a kézi tervezés idején ráadásul mindig felülről becsülték a biztonsággal kapcsolatos tényezőket, azaz igyekeztek a minimálisra csökkenteni a kockázatokat. Ez azonban meglehetősen költséges megközelítés, ezért ma már elmennek a tűréshatár közelébe. A hibrid Toyota Priusok két évvel ezelőtti, fékhiba miatti visszahívásai hátterében is egy a fenti gyakorlatból fakadó szoftverhiba állt.

A másik gyakori probléma, a légzsákok indokolatlan kinyílása mögött is hasonló okok húzódnak meg. „Az autóenergetika szabályozása rendkívül bonyolult, így sok esetben akkor is benne hagynak szoftverhibákat, ha észlelik azokat, mert komplikált és drága lenne mindet kiiktatni” – mondta lapunknak egy autóipari fejlesztőmérnök.

A költségcsökkentés indokával olykor luxusautókba is gond nélkül beépítenek alsó kategóriás – például rezgéscsillapító – alkatrészeket. A fejlesztések a prémiumkategóriában amúgy is inkább a külsőségekre és a kényelemre irányulnak. Dollármilliókat költenek például arra, hogy az utastérben a rezgés- és a zajszintet minimálisra csökkentsék, vagy hogy az autó egészét behálózó elektromos vezetékek elhelyezését esztétikusan, üzembiztosan és biztonságosan oldják meg. A luxusautók így sokszor – a külsőségek mellett – csak a több hibalehetőségben különböznek egyszerűbb társaiktól. 

MINDENNAPI CSODA
A bosszantó és tetemes károkat okozó típushibák száma vélhetően a jövőben sem csökken. „A tervezés gyakorlatilag teljesen elrugaszkodott a gyártástól s így a valóságtól. A mérnökök számára ritkán van gyors visszacsatolás” – mutat rá iparági forrásunk. A munkafolyamat ma már olyan apró fázisokra osztott, hogy olykor csak a sokadik beszállítónál derül ki, ha valami nem stimmel. „Megfigyelhető egy olyan szándék, hogy csökkenjen az autók életciklusa. A terhelési mutatókat a gyártók határozzák meg, ez alapján dolgoznak a beszállítók, akiknek arra nincs rálátásuk, miképpen számolják ki az új mutatókat, mi a mögöttes cél” – mondja a fejlesztőmérnök. Jellemzően a piacra lépést követő második évben elindul a face lift, azaz a ráncfelvarrás kisebb korrekciók, finomítások formájában. (A vásárlóknak így fontos, hogy inkább olyan új modellt vegyenek, amely 1-2 éve már a piacon van, így kevesebb gyermekbetegség fordul elő.)

A most gyártott nagyobb kocsik dízelmotorjainak teljesítménye mindeközben már akkora, mint húsz éve egy kamioné volt. Az, hogy az autók összességében mégsem tökéletesebbek, azért van, mert sokkal többet tudnak, mint elődeik. Egy számítástechnikai hasonlattal élve: egyre jobb a hardver, ám a gépek mégsem működnek érzékelhetően gyorsabban, hiszen időközben a szoftverek is nagyságrendekkel komplikáltabbá, fejlettebbé váltak.