Euró-forgatókönyvek

A Figyelő heti elemzője Michael Heise, az Allianz Group vezető elemzője
Michael Heise
2012-09-13 06:36
Megfelelő politikai döntésekkel jelenlegi formájában is fenntartható az euróövezet. Ennek a szcenáriumnak nagyobb esélye van, mint a monetáris unió felbomlásának.
Igaz, meglepő módon a 10 éves német kötvények a várható további hozamesés és a jövőbeli német deviza felértékelődése miatt a rosszabb forgatókönyv esetén bizonyulnának jobb befektetésnek.

Miközben az elemzők zöme általában igen szkeptikus, magam már Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnökének múlt csütörtöki beszéde előtt is viszonylag optimista voltam az eurózóna jövőjét illetően. A gazdaságpolitikai döntéshozók ugyanis nagyon elkötelezettek, és jó döntéseikkel van is esély a közös fizetőeszköz megmentésére. Bizonyos gazdasági mutatók is a stabilizációra utalnak, a problémásabb dél-európai tagországok nettó exportja, folyó fizetési mérlege, államháztartási hiánya az erősen mínuszos tartományból visszaért a nulla körüli szintre. Természetesen ahhoz kristálygömbre lenne szükség, hogy megmondjuk, pontosan mi történik a közeljövőben, de talán valószínűségeket már hozzá lehet rendelni három, igen eltérő euró-forgatókönyv mellé.

Az eurózóna jövőjét illetően a legvalószínűbb a fejlődés szcenáriuma. Eszerint, ha nehézségek árán is, de a mai tagokkal sikerül egyben tartani az euróövezetet. A monetáris politika viszonylag laza lesz 2012-ben és 2013-ban, ez azonban egyáltalán nem jelent majd fiskális lazaságot. A tagországok összehangoltabban viselkednek majd, mind a kötelezettségek összevonása, mind a bankunió tekintetében. Ráadásul, mivel a reálgazdaság finanszírozása is tovább szűkül, a növekedés óhatatlanul mérsékelt marad, miképpen az infláció sem száll el, sőt a problémás periférián akár a defláció is jellemző lehet. Ezen országokra eközben erős nyomás nehezedik majd, hogy konszolidálják adósságukat. A reformok fájdalmasak lesznek, például a munkanélküliség emelkedésével is járnak, de összességében mégis ez a legkevésbé fájó forgatókönyv, ahol az országok az egyensúly irányába lépnek.

A legkevésbé valószínű és egyben a legrosszabb szcenárium a monetáris unió felbomlása. Ha több ország is fizetési késedelembe esik, és kilép a monetáris unióból, akkor a zónában csak a kemény mag marad, Németország, Franciaország, a Benelux államok, Ausztria, Finnország. Ebben a helyzetben a mageuró, vagy akárhogy is hívják majd a megmaradt közös devizát, nagyon felértékelődik, mindenki ide szeretné menekíteni a pénzét, a kamatok így még lejjebb eshetnének, a reálgazdaságban pedig hatalmas válság, recesszió és defláció tombolna.

Végül van egy köztes forgatókönyv, amelynek a valószínűsége is közepes. Ez a közös eurókötvény menetrendje, ahol a görög vagy a spanyol válság miatt nagy felfordulás és erős recesszió alakul ki, de az eurókötvények bevezetésével, a szorosabbra font fiskális és bankunióval, a mentőalapok és a központi bank fokozottabb szerepvállalásával mégis megúszható lenne a krízis, pusztán a görögök, esetleg a spanyolok elveszítésével. A német lakosság nagyon idegenkedik majd attól, hogy erősebb politikai beleszólás nélkül finanszírozza a dél-európai perifériaországokat. Azért azt is világosan látja, hogy a monetáris unió felbomlásának a német gazdaság is nagy kárvallottja lenne, hiszen leendő devizája felértékelődne, romlana a versenyképessége, és a külső piacok problémái miatt azok importképessége is csökkenne. Az Allianz becslése alapján az euróövezet felbomlása utáni években akár 20 százalékot is visszaeshetne a német gazdaság.

Mit jelent mindez Európa legismertebb kötvénypiaci termékének, a tízéves német államkötvényeknek a jövőjét illetően? A következő 3-4 évben a megvalósuló forgatókönyvtől függ a tízéves termék hozama. A fenntartható fejlődés esetén 2-3 százalékos éves kamat és stabil devizaárfolyam maradhatna, míg az eurókötvények szcenáriuma esetén magasabb, 3 százalék feletti kamatszint alakulhatna ki. A legjobban azonban akkor járnának a kötvénybefektetők a német hosszú papírral, ha felbomlana a zóna. Ekkor ugyanis felértékelődne a stabil német fizetőeszköz (akár német márkának, akár mageurónak is hívnák), és mivel minden egyéb befektetés kockázatosabbá válna, igen alacsony lenne a stabilitásával kitűnő német kötvény hozama. Különös ellentmondás, de a német kötvénybefektetők a német gazdaság számára legrosszabb forgatókönyvvel járnának a legjobban.