Amerikaiak az Éhesországról
Az amerikaiak többségének fogalma nincs arról, hol található Magyarország. A földrajzi ismereteikről egyébként annyit, hogy Európát sokan egységes egésznek tekintik, Mexikóról pedig annyit tudnak, hogy onnan érkeznek azok, akik kimossák a szennyest a gazdag családoknál. A Hungary, are you hungry? viccet is sokat elsütik. Britney Spears legendás elszólásán – Ausztrália tényleg egy sziget, ez komoly? És egy kontinens is? Ráadásul angolul beszélnek? – jómagam egy picit sem csodálkoztam, hiszen forgattam már filmet az amerikai oktatási rendszerről. Célirányos, önbizalmat növelő iskolákban tanulnak a helyiek, de az Egyesült Államokon kívüli országokkal kapcsolatos ismeretek átadása többnyire teljesen hiányos. Cserébe viszont tényleg tudják hasznosítani az egyetemen tanultakat.

Érdekes elképzeléseket ismertem meg a magyarokról az Egyesült Államok középső vidékén. Texasban például egy kedves úriember hallott már „Hungary”-ről. Úgy képzelte, hogy ott hatalmas síkságok vannak, ahol csillogó szőrű, bársonyos bőrű lovakon közlekedünk. Azt azért biztosra vette, hogy a bankkártyákat nálunk is elfogadják. 

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az Egyesült Államokban senki nem ismeri Magyarországot. Nagyon sok egykori honfitársunk él ott, az ő környezetük sokat hallott rólunk. A legtöbben azt tudják, hogy Magyarország fővárosa gyönyörű.

A Magyarországon élő amerikaiak többsége sokkal jobbnak és szebbnek látja az országot, mint ahogy korábban képzelte. Sokak szerint a magyarok szorgalmasak, sokat dolgoznak, de nincs elég önbizalmuk, és túl gyakran búslakodnak. Gyakran elégedetlenek, és imádnak panaszkodni.




Jó kórházak – oroszok a magyarokról
Abban minden orosz egyetért, hogy a magyar nők szépek lennének, a férfiak meg közepesek, ha tudnának öltözködni. Egy évek óta Budapesten dolgozó orosz nő még ma sem jött rá, hol veszik sokan a magyarok közül azokat az undorító ruhákat, amilyeneket szerinte már a kínai piacon sem árulnak, mert az ottani árusok is gagyinak tartják őket. Az itt dolgozó oroszok szerint a magyar annak örül, ha nem történik semmi, mert legalább nincs gond. Egy orosz a legrosszabb helyzetben is táncol egy jót este, és iszik a barátai egészségére. A magyar meg kedvetlenül sopánkodik. Az egyik orosz ismerősöm egy nagyvállalatnál harminc magyar férfival dolgozott együtt. Szerinte csak egyszer örült valaki igazán a hosszú évek során, amikor meghalt a nagyapja, és nem kellett visszaadnia a kölcsönkért pénzt.

Három, Budapesten élő orosz vállalkozó a legfurcsábbnak azt tartja, hogy a magyarok dicsekszenek a betegségükkel. Több alkalommal is meghallgatták, amint üzleti partnereik a betegségeikről beszéltek. Az oroszok ezeket inkább titkolják. Meglepő volt, hogy egy magyar férfi még a prosztataproblémáiról is beszámolt nekik. Az itt élő orosz barátom szerint a magyarok a széltől is betegek lesznek, nem kemények. Idegesíti őket, hogy a magyarok gyakran fújják az orrukat. Sokszor előveszik a zsebkendőt, akár még színházban is. Pedig ez egy orosznak igen illetlen viselkedésnek tűnik.

Egy Magyarországon dolgozó orosz házaspár szerint jók a budapesti kórházak, mert sokat foglalkoznak az ápolók a betegekkel. Szerintük az átlagos orosz kórházakhoz képest örülni kell az ilyen remek ellátásnak.

Amikor megérkezik egy orosz turista, és elmegy a Széchenyi fürdőbe, alig akarja otthagyni a gyógyvizet – meséli egy orosz idegenvezető. Szerinte az oroszok nem tudják, milyen gyógyvizei vannak Magyarországnak, pedig ezeket kellene reklámozni.




Beképzelt magyarok – szlovák vélemény
A szlovákok nagy átlagban máshogy vélekednek rólunk, mint azt mi hisszük. Értékelik a magyarok tehetségét, bátorságát, ötletességét. A szlovákiai magyarok egyébként a Fórum Intézet felmérése szerint a magyarországi magyarok után a szlovákokat tartják a legszimpatikusabb nemzetnek. A legnagyobb eltérések a történelemszemléletben nyilvánulnak meg a két nemzet között. Szlovákiában még mindig gyakori és népszerű az a nézet, miszerint a szlovákokat ezer évig elnyomták a magyarok. A múzeumok tárlatismertető tablóin is lehet erre utalásokat találni. A szlovákok ugyanakkor a történelem folyamán és a jelenben is kiemelkedőnek tartják a magyarok bátorságát, közvetlenségét és hazafiasságát, ám ez utóbbi kapcsán úgy vélik, hogy nemzeti hovatartozásukat túlzottan hangsúlyozzák. Egyesek szerint a magyarok nacionalisták, túlságosan büszkék, lenézik más nemzetek képviselőit. A szlovák lapokban időről időre megjelennek olyan írások, melyek a magyar Nobel-díjasokkal foglalkoznak, és eléggé fáj nekik, hogy a magyaroknak több Nobel-díjas hírességük is van, nekik meg egy sincs. Az új magyar turisztikai koncepciót (Magyarország a föld alatti vizek országa) látszik igazolni az, hogy a szlovákok a legnagyobb kincsünknek a természetes gyógyvizeket tartják. Nem véletlen, hogy körükben egyre népszerűbb a győri, a sárvári termálfürdő. Ezen túl Magyarországot nem tekintik természeti szépségekben gazdag országnak.




Pontatlanság és lassúság – japán tükör
Azt majdnem minden japán tudja, hogy Magyarország Európában van, és Budapest a fővárosa, az viszont rendkívül furcsa számukra, hogy milyen sok szabad terület van itt, ellentétben Japánnal. A magyar nőket rendkívül szépnek tartják, titokzatos, misztikus arcúaknak, ám úgy gondolják, hogy a fogaikat sem szabadna elhanyagolniuk, nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük azok ápolására. Amit nem bírnak elviselni bennünk, az a pontatlanság és a lassúság. Japánban, ha 6 másodpercnél többet késik a vonat, válságtanácskozást hívnak össze.

Nem csoda, hogy japán ismerősöm csak így jellemezte magyarországi vasúti élményét: a horror vonatán ültem. Persze ő nem volt még Indiában. A magyarországi pályaudvarokat elképesztően piszkosnak, rondának tartják, a graffitik létét pedig nem tudják magukban feldolgozni. A metróban néhányan lefényképezték a rozsdás szerelvényeket, és felrakták a Facebookra mint életük érdekes élményét.

A Budapestre látogató japánok egy étteremben bármilyen magas számlát hajlandók kifizetni, amennyiben az árakról előre tájékoztatták őket. Amikor viszont átveréssel próbálkoznak a szolgáltatók, a japánok felháborodnak. A magyar taxisokról rémtörténetek keringenek körükben, hallani brutális számlákról, leszakadt kocsiajtóról. Viszont minden bosszúságukat elfelejtik, ha felviszik őket a Citadellára. A panorámát imádják, és elbűvöli őket a magyar főváros szépsége.




A precizitás hiánya – német jellemzés
A magyar puszta, a cigányzene és a Balaton jut eszébe a legtöbb németnek, ha azt mondjuk: Magyarország. Ezeket a sztereotípiákat csak erősítik a német filmek. A Gyakran gondolok Piroskára című alkotás szintén hozzájárult, hogy sokaknak a puszta jusson eszébe Magyarországról.

Egyes felmérések szerint a németek bátor, becsületes, összetartó, szorgalmas és kitartó embereknek tartják a magyarokat, akikre szép jövő vár. Nagyra értékelik a magyar gasztronómiát, sokan hallottak már a tudományos eredményeinkről. Ami nem tetszik a magyarokban, az a megbízhatatlanság, a lustaság és a lassúság. Más felmérések azt mutatják, hogy a németek szerint gyakori a bűnözés Magyarországon, és az ide látogatók közül sokan panaszkodnak a nem megfelelő higiéniás állapotokra. A német turistákat a zsebtolvajok és a koszos balatoni vendéglők idegesítik. Gyakran megjegyzik: a budapesti utcákon ritkábban látni mosolygó arcokat, mint más országokban. Szerintük vidámabban, derűsebben kellene látnunk a világot, és precízebbek is lehetnénk. 
Németország még mindig a legfontosabb turistaküldő ország, innen jön hozzánk a legtöbb vendég. Sajnos csökken a számuk, a fiataloknak már kevés az, ha meghajtjuk a ménest a Hortobágyon. Nem baj, talán Piroschka majd besegít.