Nem a londoni lesz minden idők legdrágább olimpiája. Ezt a címet Peking valószínűleg nagyon sokáig birtokolhatja még. A kínaiak közel 30 milliárd fontnak megfelelő összeget öltek a játékok megrendezésébe, a londoni számla végösszege ennek közel harmada lesz. A befektetések minden olimpia esetében három jól elkülöníthető szakaszra és költségrészre bonthatók. A legnagyobb ráfordítást (akár a teljes összeg 60 százalékát) az infrastrukturális fejlesztések igénylik: a játékoknak köszönhetően teljes negyedek éledhetnek újjá, s a rendező város közlekedése. A sportlétesítmények építése és korszerűsítése, valamint a rendezéshez kapcsolódó közvetlen költségek teszik teljessé a kiadási oldalt.

Az előttünk álló olimpia esetében a létesítmények építésén túl a biztonsági költségek haladják meg leginkább az előzetesen eltervezett mértéket. A G4S nevű cég tavaly decemberben 284 millió font értékű szerződést kötött a szervezőbizottsággal, vállalva, hogy 13 700 fős különítményt képez ki és állít szolgálatba az olimpiára, ám alig néhány nappal ezelőtt Nick Buckles igazgató bejelentette: képtelenek teljesíteni a feladatot. „Túl nagy fába vágtuk a fejszénket, be kell látnunk, kudarcot vallottunk” – mondta, így a hadsereg még a korábban tervezettnél is nagyobb számban segít be.

A szervezők azt hangoztatják, hogy a játékok alatt a világnak nem lesz biztonságosabb helye az olimpiai központnál. A britek minden eshetőségre felkészültek. Ennek részeként a védelmi minisztérium egy 17 emeletes épület tetejére – a lakók tiltakozása ellenére – távirányítású föld-levegő rakétákat telepített. London légterét hat rakétaüteg felügyeli és védi, a királyi haditengerészet Sea King típusú helikopterei élesre állítva állnak őrt. Igaz, egy polgári repülő esetleges kilövésére csakis a miniszterelnök, David Cameron adhat utasítást. A véglegesnek tűnő adatok szerint a korábban megállapított 10 ezer helyett – az alvállalkozók munkatársaival együtt – összesen 23 700 ember felel majd az olimpia biztonságáért.

KÉNYELEM FELSŐFOKON
A fentiek is jól mutatják, mennyi minden változott a Pierre de Coubertin által életre hívott újkori olimpiák hőskora óta. Ha a báró feltámadna, nem hinne a szemének. 1896-ban Athénban 14 ország 241 férfi sportolója állt rajthoz, London pedig 204 ország csaknem 10 ezer versenyzőjét, továbbá 7000 kísérőjét látja vendégül július 27. és augusztus 12. között. Az olimpiai faluban a versenyzők ingyen telefonálhatnak a világ bármely pontjára, és a fodrásznál sem kell fizetniük. Mozik, szupermarketek, postahivatalok, bankok, internetkávézók sorakoznak, van kórház, ultramodern fitneszcentrum, és persze McDonald’s. A világ legjobb sportolóinak kényelméről 8000 önkéntes gondoskodik éjjel-nappal, és csak érdekességképpen: a játékok ideje alatt a látogatók között 150 ezer óvszert oszt szét a szervezőbizottság.

Amíg az 1896-os első játékokon nemcsak nemzeti csapatok, de akár arra tévedő „civilek” is nevezhettek, manapság már éveken át tartó selejtezősorozaton szűrik az egyes sportszövetségek az indulókat. Az 1904-es párizsi játékokat (amelyek az aktuális világkiállítás árnyékában hat hónapig tartottak) a káosz olimpiá-jaként tartják számon, az első világháború előtt olyan számokban is lehetett bajnoki címet szerezni, mint akadályúszás, kötélmászás és kötélhúzás. Utóbbiban az is előfordult, hogy egyetlen nevező sem akadt, így aztán az angol és a francia tűzoltók ugrottak be, hogy kétfordulós mérkőzésen döntsenek az olimpiai címről. A 21. században már minden előre eltervezett, a rendezőknek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) kötött szerződése minden apró részletre kiterjed. Igaz, még manapság is becsúszhatnak bakik. Csak most derült ki, hogy az olimpiai faluban az ágyak 173 centi hosszúak, vízilabdásaink felhúzott lábakkal sem férnek el rajtuk.

Az első két újkori olimpián a győztesek ezüst-, a másodikak pedig bronzérmet kaptak. A NOB szabályzata ma már szigorúan előírja, milyenek legyenek a medáliák. A mintegy félkilós londoni aranyérem az eddigi legsúlyosabb és legnagyobb medália lesz az olimpiák történetében. Túlnyomórészt ezüstből készül, 1,5 százalék aranyat tartalmaz, értéke – pusztán a nemesfémtartalmat figyelembe véve – 706 dollárra rúg. Persze az eszmei érték pénzben alig kifejezhető. Vagy mégis? Az 1980-as Lake Placid-i téli olimpián győztes amerikai jégkorong-válogatott egyik tagjának aranyérme egy jótékonysági árverésen 310 ezer dollárért kelt el, míg az 1996-ban győzedelmeskedő nehézsúlyú ukrán ökölvívó, Vladimir Klicsko atlantai aranymedáljáért egy gyűjtő kereken egymillió dollárt adott.

ELISMERÉS ÉLETFOGYTIG
Ami semmit sem változott: az ókorban és az újkorban egyaránt óriási megbecsülés vette/veszi körül a játékok bajnokait. A nagy országok hőseit az egész világon dicsfény övezi, míg a kis nemzeteknek elismerést szerző sportolók saját pátriájukban emelkednek bálvánnyá. Felix Diaz ökölvívó például 31,3 millió forintnak megfelelő összeget kapott a 9 milliós lakosságú Dominikai Köztársaság kormányától, miután országának egyetlen olimpiai bajnoka lett Pekingben. Igaz, az olaszok még ennél is busásabban, 140 ezer euróval (42 millió forint) jutalmazzák a győzteseiket, ám GDP-arányosan a dominikai prémium olyan nagyságú, mintha az olasz bajnokok 300 millió forintnak megfelelő összeget kapnának.

Európai viszonylatban a magyar sportolók anyagi elismerése is kiemelkedő (lásd a keretest). Hogy mindez mekkora változást jelentett olimpiai bajnokaink életében? Gyarmati Dezső szerint nem sokat. „Élsportolóként, különösen vízilabdásként sokkal jobban éltünk az átlagnál, és természetesen az a 10 ezer forint nagy pénznek számított, ám a prémium nem változtatta meg alapjaiban az életünket” – foglalja össze a Figyelő kérdésére e tárgyú emlékeit a játékosként három, szövetségi kapitányként egy olimpiai aranyérmet szerző egykori vízilabdás világklasszis.

Ma azért más a helyzet. Egy sikeres olimpiai szereplés egész életre szólóan megalapozhatja az érmesek anyagi helyzetét. A londoni prémium pontos nagyságát ugyan nem hozta nyilvánosságra a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), ám annyi bizonyos, hogy a győztesek minimum a pekingihez hasonló elismerésben részesülnek. „Mivel sportolóink nem a pénzért küzdenek, ezért elképzelhető, hogy csak a játékok után tesszük közzé a listát” – nyilatkozta Molnár Zoltán MOB-főtitkár, hozzátéve, hogy ezúttal a győztesek és a többi érmes, valamint helyezett közötti különbséget az anyagi elismerés terén valószínűleg növelik. Emlékeztetőül: Peking után a három számban ezüstérmet szerző úszó Cseh László 54, az egy elsősége mellett egy 2. és egy 4. helyezést szerző kajakos Kovács Katalin 39,2, míg az ugyancsak kajakos Janics Natasa 27,2 millió forinttal lett gazdagabb, sőt, utóbbi két sportoló mindezen felül még 2-2 milliós miniszteri pótlásban is részesült. A magyar aranyérmesek 35 éves koruk után a mindenkori bruttó átlagbérrel megegyező életjáradékban részesülnek, az ezüstérmesek ennek 60, a bronzérmesek pedig a 40 százalékát kapják halálukig.

ELRETTENTŐ MONTREAL
A jelenleg érvényes Olimpiai Charta kimondja, hogy minden pályázó városnak a NOB vezető testülete által megfelelőnek tartott pénzügyi garanciát kell biztosítania arra az esetre, ha a rendezés veszteséges lenne. Erre leginkább az 1976-os montreali olimpia esetében volt szükség, az egyenleg ugyanis ekkor brutális, 2729 millió dollár mínuszt mutatott. Ezt az óriási adósságterhet a helyi és tartományi adódollárok enyhítették, ezek közül a dohánytermékekre kivetett különadó csupán 2006-ban futott ki.

A montreali anyagi kudarc elriasztotta a jelentkezőket, olyannyira, hogy ezután az 1984-es játékokra csupán egyetlen pályázó, Los Angeles akadt. Miközben az 1980-as játékokat már korábban elnyerő Moszkva kizárólagosan állami pénzekből rendezett olimpiát, addig a kaliforniai állam és Los Angeles városa nem használt fel közpénzeket a versenyek finanszírozására. Az amúgy is visszafogott infrastrukturális fejlesztések sem állami pénzekből történtek, ezért hivatalosan csupán 683,9 millió dollárra rúgott a Los Angeles-i olimpia összköltsége, amelyet a szervezőbizottság bevételei nemcsak hogy fedeztek, de még 380,6 milliós nyereség is keletkezett. „Ezzel az államilag finanszírozott versenyek kora lezárult” – írja Az olimpiai játékok gazdasági háttere című könyvében Holger Preuss. A mainzi Johannes Gutenberg Tudományegyetem professzora 1984-et más szempontból is a fordulat évének tartja: „Kezdetét vette az az időszak, amikor az olimpiai mozgalom jelentős bevételekre tett szert azáltal, hogy televíziós hálózatoknak adta el az olimpiai játékok közvetítési jogát, és a rendezvényeket szponzorok támogatják.”

A televízió az a motor, amely soha nem látott pénzügyi alapot teremtett a NOB számára. A lapunknak nyilatkozó Dénes Ferenc szerint érdemes feltenni a kérdést: mi az olimpia? Elsősorban persze a népek nagy barátsága, a nemzetek barátságos versenye – adja meg a választ a sportközgazdász. „Ám emellett szórakoztatás. Sőt, most már mindenekelőtt szórakoztatás. És mint ilyen, vaskos üzlet. Ami a televíziós közvetítések nélkül nem képzelhető el. Pekingben például helyi idő szerint hajnalban kezdődtek az úszóversenyek, amelyek Amerikában több tízmillió embert ültettek a képernyők elé.”  

Dénes szavait igazolja, hogy a londoni olimpia a történelem eddigi legnagyobb médiaeseménye lesz. A sajtó 28 ezer tagját várják a szervezők, ez a részt vevő sportolók létszámának csaknem háromszorosa. Az amerikai NBC 2700 munkatársat akkreditált, a BBC 2500 órás élő közvetítést tervez 765 fős személyzettel, míg az angol és arab nyelven egyaránt közvetítő, a Közel-Keletet, valamint Észak-Afrikát kép- és híranyaggal ellátó al-Dzsazíra televízió 150 főt küld Angliába.

Preuss elemzéséből kitűnik, hogy 1960-ig a NOB egyáltalán nem folytatott tárgyalásokat az olimpia képi és hangrögzítéséről. 1976-ig az ő jóváhagyásukkal a mindenkori szervezőbizottság (OCOG) tárgyalt, 2000-ig a két szervezet együttesen igyekezett minél előnyösebb pozíciót kiharcolni, ezt követően az olimpiai bizottság már egyedül és kizárólagosan tárgyal a médiajogokról az érdekeltekkel. Az eredmény ismert: az olimpiai mozgalom bevételeinek jelentős részét ma már a nemzetközi tévéadások biztosítják. Csak a 2010-es vancouveri téli és a 2012-es londoni nyári olimpiai játékok tévéközvetítési jogainak értékesítése 2,7 milliárd fontot hozott a mozgalom konyhájára.

A mindenkori rendezők és ezzel együtt az olimpiai mozgalom számára hatalmas bevételt jelent még az úgynevezett szponzori program. A NOB-partnerek a termékeiken, illetve a szolgáltatásaikat hirdető reklámokban kizárólagos joggal jeleníthetik meg az olimpia legfőbb szimbólumát, az öt karikát. Sokan felteszik a kérdést, vajon ezeknek a mamutcégeknek csupán presztízskérdés a jelenlét, avagy valódi forgalomnövekedést eredményezhet az olimpiai mozgalom óriási mértékű támogatása. A válaszért érdemes 1996-ra visszatekintenünk. Az atlantai olimpia egyik főszponzora, a Coca-Cola a közvetítések jóvoltából a játékokat követő években 40 százalékos forgalomnövekedést ért el Ázsiában, ez a maga 3,2 milliárd fős potenciális nézőközönségével ma is az egyik legvonzóbb reklámpiac (a mostani olimpia főszponzorai keretesünkben szerepelnek). 

London most harmadszor ad otthont nyári olimpiának. A jegyekből befolyt összegek 1908-ban a szervezőbizottság bevételeinek 24 százalékát biztosították, az 1948-as rendezéskor pedig ez az arány – minden idők legmagasabb eredményét produkálva – a 70 százalékot is meghaladta. Pekingben a jegyeladások a házigazdák bevételeinek mintegy 10 százalékát adták, és hasonló reményeket táplál a 8,8 millió jegyet forgalomba hozó mostani szervezőbizottság is. A belépők kétharmada 50 fontba vagy kevesebbe kerül, míg a 16 éven aluliak, illetve 65 éven felüliek számára, korlátozott számban, a legtöbb eseményre biztosítottak 16 fontos jegyeket.

A szakértők egyértelműen állítják, hogy a tévéközvetítéshez hasonló robbanásszerű bevételnövekedést jelentene a jövőben az olimpiai sportfogadás bevezetése, ettől azonban a NOB egyelőre mereven elzárkózik. Az elmúlt évek fogadási botrányaira tekintve teljes joggal. Éppen elég gondot és kiadást jelent az olimpiai mozgalom számára a tiszta sport pestisének nevezett dopping elleni harc. 

Magyar számok
158: a londoni olimpián ennyi delegált magyar sportoló és velük együtt előreláthatólag 110 hivatalos kísérő képviseli színeinket.

2,3 milliárd: az idei költségvetésben összesen ennyi forint szerepel az olimpiai mozgalommal összefüggő, valamint az egyéb sportszakmai feladatok ellátására s a sikeres szereplés elismerésére. Ezen összeg felett ezúttal immár kizárólagosan a Magyar Olimpiai Bizottság rendelkezik.

570 millió: a kormány ennyi forintot biztosít külön a játékokra (a paralimpiát is beleértve), vagyis az edzőtáborok, a formaruhák, az utazás és sok egyéb járulékos feladat költségeinek fedezetére.Az öt karika top szponzorai
■ A vállalatok és az olimpiai mozgalom közötti kapcsolat 1896 óta él. A hőskorban a cégek a versenyeken is elhelyezhették reklámjaikat. Az első mai értelemben vett olimpiai szponzor egy Helms nevű pék volt, aki 1948-ban 10 000 dollárért megvásárolta a jogot arra, hogy a játékokon korlátlanul hirdethessen. Az igazi áttörést 1976 hozta: Montrealban 742 vállalat (!) hirdette termékeit az olimpiával összefüggésben. Ám a NOB rengeteg támadást kapott amiatt, hogy a támogatók köre túlságosan széles, ennek következtében elüzletiesedett az olimpiai mozgalom. A topszponzorok programja a szöuli olimpiával vette kezdetét, és ekkortól kezdve az idetartozó cégek kizárólagos joggal használhatják az olimpia jelképeit, különösképpen az öt karikát. A legfőbb támogatók száma a 2000-es sydney-i olimpia után csökkent száz alá, s az utóbbi évtizedben egy szűk elitklubot hozott létre a NOB, és kikötötte, hogy a versenyek helyszínén tilos a reklámozás.

A NOB 11 globális főszponzora a mostani olimpiai ciklusban: Coca-Cola, McDonald’s, Acer, Atos, Omega, General Electric, P&G, Visa, Samsung, Panasonic, Dow. Ezek a cégek rengeteg szolgáltatást ajánlanak fel, de emellett jelentős pénzösszegekkel is támogatják a mozgalmat. Ennek köszönhetően a NOB a négyéves ciklusokban általában 4-8 milliárd dolláros marketingbüdzséből gazdálkodhat. Ennek 8 százalékát a szervezet működésére fordítják, 92 százalékot pedig az aktuális játékok szervezőbizottsága, a nemzeti olimpiai bizottságok, valamint az olimpián szereplő sportágak szakszövetségei között osztanak szét. A MOB-tól kapott információink szerint mi, magyarok a mostani olimpiai ciklusban 1 050 000 amerikai dollár támogatást kaptunk ebből a keretből. 

Ahogyan ezt már korábban is írtuk (Figyelő, 2012/1. szám), első ízben fordult elő, hogy egy cég csak a paralimpiai játékok szponzora kíván lenni. A Sainsbury elnevezésű brit szupermarketlánc David Beckhamet kérte fel nagykövetének, aki ezért a szerepért a sajtóértesülések szerint 6–8 millió dollár közötti összeget kap.

A Magyar Olimpiai Bizottság gyémánt fokozatú fő támogatója évi legalább 50 millió forinttal és/vagy szolgáltatásokkal az E.On. Évi 40 és 50 millió forint közötti támogatással és/vagy szolgáltatással érdemelte ki a gyémánt fokozatú támogató címet a Suzuki, az Adidas és a Lion’s Sport. Azon cégek esetében, amelyeknek anyavállalata a NOB kiemelt partnere is, az együttműködést igen sokrétű szerződés szabályozza. Ahogy azt lapunk Császári Attilától, az Adidas Budapest Kft. szenior marketingmenedzserétől megtudta, az athéni olimpián például a sportszergyártó cég valamennyi sportág mindegyik görög sportolóját ellátta felszereléssel. Az Adidas a teljes magyar küldöttségnek biztosítja a felszerelést, de csak az eredményhirdetésre kötelező minden magyar sportolónak ilyenben kivonulnia, mint ahogyan a városi szabadidős viselet is háromcsíkos.

Olimpiai hotelfutamok
■ Alig egy évvel ezelőtt az egekbe szöktek a londoni hotelárak, s az olimpia idejére szobát foglaló turistáknak háromszoros, olykor négyszeres összeget kellett fizetniük egy szobáért, mint átlagosan egy nyári szezon alatt. Ez azonban jelentősen visszavetette a foglalásokat, a szállásadók pedig kénytelenek voltak folyamatosan mérsékelni az árakat. A trivago szállásár-összehasonlító portál júliusi felmérése szerint aki e hónapban foglal szállást Londonban, az olimpia idejére, már csak 46 százalékkal fizet többet, mint aki 2011 júliusában éjszakázott a brit fővárosban, és 75 százalékkal magasabb áron kapja a szobát, mint a 2011. augusztusi szezonár. Az olimpiai játékok legdrágább napja július 28., egy hotelszoba erre az éjszakára átlagosan 251 fontba kerül, a legolcsóbb pedig augusztus 12., átlag 226 fonttal. Aki lakást bérelne, 30 négyzetméteres, egy hálószobáshoz 850 fontos heti áron juthat hozzá, egy 100 négyzetméter körüli, háromszobás lakást pedig 2300 fonttól bérelhet ki egy hétre a játékok vonzáskörzetében. Egy másik felmérés, a Cheaphotels.org kimutatása alapján tíz nappal az olimpia kezdete előtt már 100 fontért is kínáltak háromcsillagos hotelszobát a játékok színhelyeinek közelében. De július közepén a London központjában fekvő szállodák 70 százalékában akadt még szabad szoba az olimpia 17 napjára, ezért a turisztikai szakértők napról napra egyre több last minute akciót várnak, s elképzelhetőnek tartják azt is, hogy aki az utolsó pillanatban foglal szállást, még a tavalyi szezonárnál is kevesebbért juthat hotelszobához.
Amíg Pekingbe 2500 magyar szurkoló utaztatását szervezte az olimpiai jegyek kizárólagos hazai értékesítésére jogosult Pegazus Utazási Iroda, addig Londonba 1600 főt visz. Kamuti Balázs, a Pegazus igazgatója szerint a kintlét költségeit nem csupán a szállás minősége, de legalább ilyen mértékben a megvásárolt jegyek árai is befolyásolják. Csak példaként: ugyanarra az atlétikai versenynapra lehet E kategóriás tikettet venni 27 000 forintért, de akár dupla A kategóriás belépőt is 270 000-ért.
Történelmi érdekességek
■  Az 1896-os olimpia előtt nem sokkal összeomlani látszott a játékok anyagi talapzata, és csak a görög lakosok adakozása, az olimpiai bélyegek kibocsátása, valamint az alexandriai Jorgosz Averoff egymillió drachmás adománya mentette meg az eseményt.

■  1914-ben a NOB döntéshozói Budapestnek ítélték az 1920-as nyári olimpia rendezési jogát, ám az első világháború mindezt meghiúsította. A helyettünk beugró Antwerpenbe mint a vesztes országok egyike, nem is küldhettük el a sportolóinkat.

■  Egy-egy olimpia ideje alatt több ezer autóra és autóbuszra van szükség az olimpikonok szállításához. Az atlantai szervezőbizottság 1996-ban az USA 60 városából bérelt járművet a játékokhoz, ennek a flottának csak az oda- és visszaszállítása 17,6 millió dollárba került.

■  Bár az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban rendezték, egy Evangelisz Zappasz nevű dúsgazdag görög üzletember a 19. század közepén Ottó királytól engedélyt kapott arra, hogy saját költségén olimpiát rendezzen. 1859-ben, 1870-ben és 1875-ben a szépen felújított ókori Panathinaiko stadionban meg is tartották az eseményt, amely azonban inkább számított kulturális fesztiválnak, amelyen spontán benevező „civilek” részvételével azért tartottak sportversenyeket is, igen szép közönségsikert aratva.

Aranyáron
Olimpikonjaink a helyezésekért első ízben 1936 után számíthattak anyagi elismerésre, igaz, ekkor be kellett érniük a budapesti villamos-, illetve színházbérlettel. Összegyűjtöttük, miként alakult ezt követően a premizálás, valamint, hogy az olimpiák évében mennyi volt a magyar átlagkereset. Az olimpiai aranyérem reálértékének megállapításához fontos tudni, hogy a győzelemért járó jutalom már adómentes, míg az aktuális fizetések bruttóban értendők.