Roman Kluska lengyel üzletember egy számítástechnikai vállalat tulajdonosa volt, s 2002-ben adócsalás miatt letartóztatták, vagyonát lefoglalták. Legnagyobb döbbenetére befolyásos állami tisztviselők jelentek meg nála, s felajánlották, hogy ejtik a vádat, ha a cég profitját megosztja velük. Kluskát 2003-ban felmentették az adócsalás vádja alól. Ügye után számos olyan eset került napvilágra, amelyben államigazgatási emberek zsaroltak meg vállalkozókat vagy próbálták meg adminisztratív eszközökkel rátenni a kezüket a cégre. Az állami korrupció megnyilvánulásának Roman Kluskához köthető esete is bekerült abba a tanulmánykötetbe, amely a visegrádi négyek (V4), azaz Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia nemzeti integritásrendszereit vizsgálta. A Transparency International nemzeti tagozatai által végzett elemzés a négy országban elkészült Nemzeti integritás tanulmányokra épült, s a korrupció elleni küzdelem legerősebb és leggyengébb intézményi láncszemeinek meghatározása mellett feltárta az egyes szervezeteken túlmutató, az egész V4 régióra jellemző jó (best practice) és negatív gyakorlatokat (alarming practices), illetve az országok közötti hasonlóságokat és különbségeket.

REJTETT ÜGYLETEK
A tanulmány egyik központi megállapítása, hogy a V4-ek közös problémája a korrupció. Az itt lakók átlagosan 87 százaléka véli úgy, hogy különféle módokon át- meg átszövi az állami intézményrendszert és az üzleti életet. A visegrádi négyek összesített korrupcióérzékelési indexe (CPI) lényegesen rosszabb a nyugat-európai országok átlagánál. A CPI az EU 15-ben 7,4 a V4 országaiban 4,6 volt 2011-ben. (Minél magasabb az index, annál kevésbé korrupt egy ország.) „Több interjút készítettem a számítástechnika, az építőipar, az ingatlanfejlesztés és a környezetvédelem területén dolgozó cégvezetőkkel, akik egybehangzóan állították, hogy a szektort jól ismerők már a közbeszerzési kiírásból látják, kire szabták a pályázatot. Ilyenkor ők többnyire már nem is indulnak, mert nincs esély rá, hogy nyerjenek. Egyes területeket monopolhelyzetben lévő üzleti körök tartanak ellenőrzésük alatt, itt nincs lehetőség a nyílt versenyre. Sajnos emiatt az árakat sem piaci mechanizmusok alakítják ki” – magyarázta a Figyelőnek Jancsics Dávid, a visegrádi négyek korrupciós kockázatairól szóló tanulmány kutatásvezetője, egyik szerzője és szerkesztője. Jancsics jelenleg a City University of New York Graduate Centerének szociológus doktorjelöltje. Nemrég jelent meg tanulmánya Jávor Istvánnal az International Public Management Journalban a tudatosan szervezett korrupciós hálózatokról. Doktori disszertációjához valóságos korrupt eseteket gyűjtött, azokat elemezte. Ötven mélyinterjút készített az üzleti és az állami szektor olyan szereplőivel, akik ténylegesen részt vettek korrupcióban, vagy azt közelről látták. Jancsics Dávid elsősorban a mikroszintű korrupt cseremechanizmusokat kutatja, azt, hogy az egyes szereplők hogyan lépnek be ilyen ügyletekbe, hogyan történik az üzlet, mit mire váltanak. Sok esetben nem is pénz cserél gazdát, hanem olyan, a korrupt szereplők számára értékes erőforrások, mint belső információk, brókerkapcsolatok, szervezeti pozíciók, illetve lehetőség dokumentum manipulálására. „Képzeljük el például a következő esetet: egy minisztériumi hivatalnok kiszivárogtatja a konkurencia árajánlatát egy közbeszerzésen induló vállalkozónak, aki a belső információ segítségével megnyeri a tendert” – magyarázta. A nyertes cég cserébe fél év múlva reklámfelületet vásárol a minisztériumi dolgozó testvérének a weboldalán, háromszoros piaci áron. Már ebben a viszonylag egyszerű példában sem nokiás dobozok vagy borítékok cserélnek gazdát. A szereplők tudatos tervezéssel alakítanak ki egy korrupt kapcsolati struktúrát, időben elcsúsztatják a tranzakciókat, s megpróbálják legális szerződések mögé rejteni a korrupt megállapodást és a profitot.

VISSZAOSZTÁS
Az üzleti élet egyes területei a kutatás szerint Magyarországon és a V4 többi országában is jól szabályozottak és jól is működnek. A cégalapítás például nálunk viszonylag egyszerű, gyors és olcsó. Azonban a felszámolással kapcsolatos szabályozás már gyenge, nagy a korrupciós kockázat, és rengeteg visszaélés tapasztalható. A legnagyobb probléma Magyarországon akkor érzékelhető, ha az üzleti élet az állammal lép kapcsolatba. „Önkormányzati szinten a közbeszerzéseknél teljesen rutinszerűen megy a 10-15-20 százalékos pénzvisszaosztás” – hívta fel a figyelmet Jancsics Dávid. Helyi vállalkozók tömegei, akik a nyílt piacon sok esetben versenyképtelenek lennének, szinte csüngenek az önkormányzatok emlőin. Itt jönnek a képbe azok az állami megaprojektek, ahol a kutatásvezető szerint már nem 15 százalékos korrupciós arányról beszélünk, hanem 60-70 százalékról vagy még magasabb összegekről. „Ezért kerülhet nálunk a kelet-európai átlag két és félszeresébe például egy kilométer autópálya” – mondta. Az üzleti szektor különösen magas korrupciós kockázatot jelent Lengyelországban és Magyarországon, bár eltérő mintázatot mutatnak a két országban. Itthon olyan üzleti érdekcsoportokkal találkozhatunk, amelyek esetenként magas szintű állami döntéseket is képesek befolyásolni a saját hasznukra. „Ebben az esetben a gyenge védekezőképesség miatt korrupt érdekcsoportok ejthetik foglyul az államot” – ismertette Jancsics a veszélyeket. Megjelennek a tudatosan kialakított és profi módon menedzselt korrupciós hálózatok, szervezetrendszerek, melyek elsődleges célja a nagy mennyiségű közpénzek illegális kinyerése a rendszerből. Az informátorok védelme miatt nem említett konkrét ügyeket. A korábbi, már feltárt esetek közül az erzsébetvárosi ingatlanpanamát nevezte meg példaként. Oknyomozó újságírók alaposan feltérképezték, és a cikkek alapján jól kirajzolódik a tudatosan kialakított korrupt network. Az egyes szereplők különböző funkciókat töltenek be a hosszú távú sikeres pénzszivattyú biztosítása érdekében. „Vannak brókerek, akik összekapcsolják a hálózati részegységeket, vannak külső-belső kontrollmechanizmusokat kiiktató szereplők, s természetesen jelenleg is számos ilyen hálózat működik” – tette egyértelművé, hogy egy-egy eset leleplezése és felgöngyölítése nem jelenti azt, hogy elszigetelt jelenségről van szó. Mint mondta, aki egy kicsit is nyomon követi az oknyomozó riportokat, az képet kaphat a hazai korrupció kiterjedtségéről.

DÍSZLET
A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy a megfelelően kialakított, EU-konform intézményi keretek és jogi háttér sem feltétlenül jelentenek garanciát a korrupciós kockázatok ellen. Számos olyan szabályozás van, amelyet bár látszatra betartanak, azonban a tényleges gyakorlat teljesen eltér a formális szabályoktól. Jó példa erre, amikor a politikusok vagyonnyilatkozatában megjelennek 20 éves Skodák és Wartburgok. Magyarországon is sok ilyen példát találunk, azonban nálunk egy másik minta is megjelenik. Itt a politikai hatalom nemcsak informálisan kerüli meg ezeket a kereteket, hanem kétharmados hatalmánál fogva egyszerűen megváltoztatja a jól kialakított s néha még jól is működő független intézményeket és szabályokat. Az egyik legjobb példa a kutató szerint az országgyűlési biztosi rendszer, a politikai rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya, amelynek a szervezeti struktúráját teljesen átalakították. Többek között megszüntették az adatvédelmi biztos intézményét, amely a személyes adatok, valamint az információszabadság védelmét látta el, és hatóságként a végrehajtó hatalom alá rendelték. „De az új médiaszabályozás és a bírák kényszernyugdíjazása is ebbe a kategóriába tartozik” – mutatott rá.

A független intézmények feletti túlzott politikai befolyás szintén jellemző a V4 régió összes országára. Csehországban és Magyarországon ez különösen az állami adminisztráció esetében kirívó. A politikai érdek gyakran szól bele a szakbürokrácia személyi döntéseibe, kinevezésekbe és elbocsátásokba. „Azt látjuk a 90-es évek végétől, hogy minden kormányváltás után egyre mélyebbre nyúlnak a szervezetekben a személyi tisztogatások” – jegyezte meg Jancsics Dávid. Több minisztériumi dolgozó vagy volt dolgozó interjúalanya is megerősítette a tisztogatások tényét. Valaki úgy fogalmazott, hogy „még a takarító nénit is pártszimpátia alapján választják ki”. Egy 2011-es ÁSZ-felmérés szerint a válaszadó költségvetési szervek mindössze felénél alkalmaztak minden esetben nyílt versenyes pályáztatást az új dolgozók kiválasztásánál.

A TI korrupcióérzékelési indexe (CPI) nullától tízig terjedő skálán osztályozza az országokat. Az alacsony pontszám jelentős, a magas csekély mértékű korrupcióra utal.

A visegrádi országok CPI-sorrendje 2011-ben:
Lengyelország-4,0
Csehország-4,4
Magyarország-4,6
Szlovákia-5,5