Mára szinte össznemzeti, sőt, a Magyarországgal foglalkozó külföldi elemzőket is belevéve, összeurópai tippverseny alakult ki arról, hogy lesz-e megállapodás az IMF-fel, vagy nem. A Szerencsejáték Zrt. egész nyugodtan bevezethetne a piacra egy ilyen tematikájú kaparós sorsjegyet. Bele lehetne venni a Tippmixbe is akár. A bevételt meg át lehetne utalni az államadósság csökkentő alapba. Szórakozással egybekötött felelős állampolgári magatartás! (Kérdés persze, hogy ki szórakozik kivel.)

Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a nagy nemzetközi fogadóirodáknál miért nem lehet még fogadásokat kötni e tárgykörben. Rogán Antal bejelenti, hogy elhalasztják a költségvetési törvény szeptember 24-25-re tervezett zárószavazását, annak érdekében, hogy az IMF megismerhesse a magyar fél által kidolgozott, a munkahelyvédelmi akcióterven alapuló új javaslatokat. A „jó megállapodás" alapfeltételeit. Hopsz, a fogadóirodáknál máris javultak a megállapodás megkötésére adott oddsok.

Varga Mihály, a tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter bejelenti, hogy nem változtatnak a költségvetési makropályán. Az IMF a magyar kormány által jövőre tervezett 1,6 százalékos növekedésnél lényegesen rosszabbra számít. A miniszter éppen lapunknak nyilatkozva közölte, hogy majd a második negyedéves adatok ismeretében felülvizsgálhatják a költségvetés tervezésénél használt növekedési prognózist. A növekedési adat tragikus lett, a költségvetési makropálya ugyanaz maradt. Nosza, máris romlanak a fogadóirodánál a megállapodás esélyei. Kaszálhatnának a bukik, napról napra hullámvasutaznának az oddsok.

A kormányzat közli, hogy az „eddigi gazdaságpolitikába illeszkedő" javaslatokat tesz majd az IMF és az EU asztalára. Rossz hír, mert az „eddigi gazdaságpolitikát" eddig se nagyon csípték se Brüsszelben, se Washingtonban. Sőt éppen annak néhány lényegi elemét kifogásolták. Újabb szög a megállapodás koporsójában.

Érdemes lenne egy grafikonra felrajzolni, hogy a Magyarországgal foglalkozó elemzők éppen mikorra tették a megállapodás lehetséges megkötésének idejét. Nem is olyan rég még az idei nyár végénél tartottunk, aztán jött az ősz, most pedig inkább a jövő évre teszik. Már azok, akik egyáltalán bíznak abban, hogy létre is jön az egyezség.

A napi eseményekből úgy látszik, mintha a kormány nem tudná, hogy mit csinál. Pedig nagyon is tudja. Húzza az időt. Igyekszik megspórolni magának a nemzetközi szervezetek által feltehetően kért, s politikailag kellemetlen kiadáscsökkentő intézkedéseket. Nem érdeke a megegyezés ebből a szempontból, túl nagy ára lenne. Ugyanakkor nem érdekelt abban sem, hogy végleg megszakadjanak a tárgyalások. Ha összedől a világ, még mindig gyorsan fel lehet melegíteni a levest, pár hét alatt tető alá lehet hozni egy hitelcsomagot. A kabinet saját magát lavírozta bele ebbe a nyakatekert helyzetbe, most meg valahogy próbál úszni az árral. A Fed és az EKB monetáris élénkítése jelenleg ebben segítségére is van.

A kormányzati kommunikációban szépen megmutatkozik ez a kettősség, úgymond a vonalvezetés hiánya. Ennek azonban nagyon-nagyon rossz üzenete van. Ha ugyanis a kormány kiszámíthatatlan, akkor nem várhatja el állampolgáraitól sem a transzparens viselkedést.