– Az egyik legismertebb magyar termelő céget is vezető, 17 térségbeli országért felelős menedzserként hogyan látja Európa és benne térségünk gazdasági helyzetét?
– A repülőn ülve beszélgettem egy nagy pénzügyi cég régiós főnökével. Az ő álláspontja szerint Nyugat-Európában sokkal rosszabb a helyzet, mint a kontinens keleti felén. Igaz az is, hogy vétek a régiót egy országként kezelni. A balti államok például feljövőben vannak, a lengyel piac továbbra is erős, de például a magyar gazdaság esésnek indult.

– Londonból, a Cityből nézve mégis sokszor egyként kezelnek több tucat országot, például a visegrádi négyeket.
– Valóban túl kicsik az államok, ha egyenként nézzük őket, ezért elengedhetetlen a
kooperáció. Az országok között folytatott erős gazdasági és politikai konkurenciaharc helyett inkább azon kellene dolgozni, hogy az apró lokális piacokat hogyan lehet akkora közös térré szervezni, ami a nagy cégek számára azt mutatná: itt érdemes befektetni, mert a megtérülés stabilan biztosított.

– A trendek nem ezt mutatják. A termelés nagy része Kelet-Európából is inkább Ázsiába költözött, nem így van?
– A folyamat az alacsony termelési költségek miatt évekkel ezelőtt megindult, de ma már összetettebb a helyzet. A kínai belső piac
már annyira megerősödött, hogy a nagy elektronikai gyártóknak is kényelmes helyzet, hogy ott lehetnek, ahol a fogyasztás dinamikusan növekszik. Európa közben stagnál. Igaz, az ázsiai bérek és a szállítási költségek növekedése miatt egyes tevékenységeknek van helyük Kelet-Európában.

– Miért, itt ígéretesek a belső piacok?
– Jelenleg nem, és azt gondolom, hogy a kilábalás is tovább tart keleten, mint nyugaton. A keleti országok ugyanis sokkal jobban függnek nyugat-európai partnereiktől. Ugyanakkor a relatív fejletlenség, az alacsonyabb technológiai színvonal miatt a régió nagyon nagy növekedési lehetőségeket rejt, különösen az infrastruktúra területén.

– De az államoknak nincs pénzük a napi működésre sem, miből ruháznának be az infrastruktúrába?
– Mi például a LED-es fényforrások területén kínálunk a kompakt izzóknál is sokkalta kevesebb áramot fogyasztó megoldásokat. Mivel keleten sokszor több évtizedes világítástechnológia működik a nagyvállalatoknál, a kereskedelemben vagy épp a közszférában, érdemes nagyot ugrani. Azaz egyből a legmodernebbre váltani, ami a befektetés megtérülési mutatóját jelentősen javítja. Egy 4-5 éves rendszert nem biztos, hogy megéri lecserélni, még akkor sem, ha pazarlóbban működik. De például egy szállodában vagy egy régi irodaházban egy világítástechnikai korszerűsítés 1,5-2 év alatt megtérül.

– Értem, hogy gyorsan megtérül, de miből lesz beruházás, amikor a bankok is drasztikusan visszafogják a hitelezést?
– Van pénz, a bankok nem álltak le a hitelezéssel, csak sokkal szigorúbban nézik, számolják a beruházás megtérülését, az átláthatóságot és a partnerek megbízhatóságát. E téren nekünk nagyvállalatként egyértelmű előnyünk van.

– A régiós államok bele mernek vágni friss beruházásokba?
– Vannak uniós finanszírozású korszerűsítési programok, 2014-től indulnak az új lehetőségek. Például a következő években a közintézmények 3 százalékát kell energetikailag korszerűsíteni. Ennek része lehet a világítástechnika felújítása is.

– És mi a helyzet az egészségüggyel? A kórházak – ha lehet – még az államoknál is rosszabb helyzetben vannak. Milyen érvekkel adnak el egészségügyi berendezéseket ezen a nehéz piacon?
– A másik nagy területünk az orvosi eszközök eladása. Például a diagnosztikai eszközök terén is nagyok a piaci lehetőségek, mert sajnos a daganatos betegségek halálozási rátája keleten magasabb. Ennek egyik oka lehet a korai, széles körű diagnosztika hiánya. Ha ebbe beruháznának az államok, azon túl, hogy az emberek egészségi állapota látványosan javulna, még az egészségügyi rendszer költségei is jelentősen csökkennének.

– A nagy konszernek, mint a Sony vagy a Philips, csak küszködnek a szórakoztatóelektronikai piacokon. Mi ennek az oka?
– Nagyot változott a társadalom, a termékek életciklusa lerövidült, és hatalmas lett a konkurencia is. Emellett az életminőség, az egészség sokkal fontosabb lett. Ezt tükrözi a stratégiánk, sokkal inkább az egészséghez, a szépséghez és az életminőség javításához kapcsolódó termékekkel erősítünk.

– Nyilván ezzel függ össze, hogy az egyik legnagyobb magyarországi elektronikai gyártóbázist, a székesfehérvári Philips-gyárat eladták. Az üzem tavasz óta a tajvani TPV elektronikai gyártóé. Miért vonultak ki? Mi várható Fehérváron?
– A tévégyártásban az innováció ma már kevésbé hangsúlyos, mint pár éve volt. Ha jók akarunk lenni e téren, akkor főként egy profi gyártóra van szükségünk. Nem vonultunk ki e szegmensből, hiszen globális vegyes vállalatot alakítottunk az egyik legjobb tévé- és monitorgyártó hírében álló TPV-vel. A közös cég 30 százaléka továbbra is a miénk. Ugyanakkor kisebbségi tulajdonosként nem mi döntünk a fehérvári és más egységek sorsáról sem. Annyit azonban mondhatok, ami jó hír Magyarországnak, hogy a TPV a teljes gyártóhelyet átvette, mert a vezetés és az ott dolgozók munkájának minőségével nagyon elégedett volt. Az üzem közel két évtizede jól működik, ez szintén fantasztikus teljesítmény, csupán annyi történt most, hogy egy újabb fázisba lép a gyár.

– Hónapok óta folynak a találgatások arról, hogy átszervezik, csökkentik a gyártást az évi közel 700 milliárd forintos termelési értéket adó üzemben. Vannak ilyen tervek?
– Arról, hogy a TPV-nek mik a szándékai, őket kell megkérdezni, mint mondtam, mi kisebbségben vagyunk, így nem tudom kommentálni a találgatásokat.

– És mik a tervek a másik nagy Philips-gyártóhellyel? A főként beltéri LED-es lámpatesteket gyártó tamási üzemben most nagy fejlesztéseket terveznek?
– Tamásiban igen különleges, lélegzetelállító gyárunk van. Mindössze 10 perc alatt képesek átállni más-más egységek gyártására, és néhány új termék előállítása nemrégiben meg is indult. Ezt pedig maga az ott dolgozó csapat alakította ki, ami hatalmas előnyt jelent.

– Lesznek fejlesztések?
– Konkrét fejlesztésekről egyelőre nem tudok nyilatkozni.

– Hogyan viszonyulnak a régiós politikákhoz, hiszen a válság miatt több ország újabb adókat vet ki. Nálunk a termelő cégek nem kaptak különadót, de a közvetett költségek így is nőnek.
– A multinacionális vállalatok természetükből fakadóan minden esetben igyekeznek függetlenül működni az adott ország napi politikájától. Az üzletnek minden esetben a jövőkép a legfontosabb, amelyre alapozva befektetési döntéseket tud hozni. Úgy gondolom, minden régiós országnak megvan a maga jövőképe, mi pedig ez alapján is döntünk, amikor a jövőbeli befektetési lehetőségeket vizsgáljuk.

– Egyre több elemző állítja, hogy Európa nemcsak keleti–nyugati, hanem északi–déli tengely mentén is szétszakad. Hogy látja a kérdést?
– Akár ön, én is csak szemlélője vagyok az eseményeknek. Magánvéleményem az, hogy Európa annál erősebb, minél nagyobb és minél kooperatívabb módon együttműködik. Kulcsfontosságú, hogy minél nagyobb és erősebb legyen a belső piacunk, hogy Amerikával és Ázsiával fel tudjuk venni a versenyt.

– Mit gondol a régiós elektronikai gyártásról? Ön dolgozott Ukrajnában és Oroszországban is. Elköltözhetnek oda a nagyobb gyártók a közeljövőben?
– A régiós mérnökképzés, beleértve a magyar és a lengyel gyárainkban tapasztaltat is, fantasztikus. Ha megnézzük e gyárak vezetését, a dolog egyértelművé válik. Ezért stabil jövőt jósolok a gyártásnak, és attól sem kell nagyon tartani, hogy a közeljövőben Európa keletebbi részére költözik a magas hozzáadott értékű gyártás. Nem látok rá okot, hogy a helyzet változzon. Már csak azért sem, mert a megfelelő kompetenciák kialakulása évtizedeket vesz igénybe.

A Philips-csoport
■ 
A Royal Philips Electronics ma egészségügyi, világítástechnikai és életstílus-vállalatként pozicionálja magát.
A hollandiai központú csoport körülbelül 122 ezer embert alkalmaz, a világ több mint 100 országában van jelen.
■ 
2011-ben forgalma 22,6 milliárd, vesztesége 1,3 milliárd euró volt. Az idei második negyedévben az árbevétel az egy évvel korábbi 5,22 milliárd euróról 5,9 milliárdra nőtt; az 1,34 milliárdos veszteség helyett már 167 milliós nyereséget könyvelt el.
■ 
2014-ig összesen 1,1 milliárd eurót tervez megtakarítani, megszüntet 6700 munkahelyet.
■ 
Magyarországon az idén eladta székesfehérvári tévégyárát, így a Philips Magyarország Kft. 674,3 milliárd forintos tavalyi forgalma töredékére olvadhat, mivel csak a Tamásiban működő fényforrásgyárát tartotta meg. Tavaly 10 százalékkal csökkent az árbevétele.
■ 
A tamási gyárban üzletekbe, áruházakba szánt világítótesteket állítanak elő. Az izzót és az elektronikát más Philips-gyárakban készítik.Joost Alexander Leeflang
■ 
45 éves, holland állampolgár. A Philips kelet-közép-európai régiójának vezetője ez év áprilisban Benedikt Lauxot váltotta.
■ 
A kaliforniai Stanford Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, a hollandiai Groningen egyetemén közgazdaságtant tanult.
■ 
Karrierjét a Philipsnél kezdte a nyolcvanas években. Akkor a fogyasztói elektronikai, tévégyártási részlegnél volt értékesítési menedzser.
■ 
Később dolgozott Szingapúrban, Oroszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában és Közép-Ázsiában is. Mostani megbízása előtt a cég fogyasztói világítástechnikai részlegének Európáért, Közel-Keletért és Afrikáért felelős menedzsere volt.
■ 
Nős, két gyermeke van, hobbija a vitorlázás.