A 2003-ban megállapított tb-támogatási árakból, amelyeket 2006-ban hatósági árassá tett és befagyasztott a döntéshozó, elfogyott minden tartalék. Ma már nincs fedezet a betegek magas szintű kiszolgálására, a termékminőség megőrzésére, a korszerű eszközök támogatási listára tételére, országos logisztikára, fejlesztésre és sok minden másra sem. Mintegy 40-50 százalék az értékvesztés a gyógyá-szati segédeszközök finanszírozásában az elmúlt 11 esztendőben. Pedig nem kellene így lennie, és ezt igazolja az is, amit nyugodtan nevezhetünk a nagy áttörésnek. Ugyanis az idén tavasszal az Emberi Erőforrások Minisztériumával elkezdett tárgyalássorozat eredményeképpen a 98 és a 90 százalékos támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközök áfakulcsának 27-ről 5 százalékra csökkentése folyamatban van, ezt az ősszel tárgyalja meg a parlament. Ezt a folyamatot kell folytatni, és áttekinteni a gyógyászati segédeszközök teljes támogatási rendszerét, amely 13 éve késik.
El kell dönteni, hogy a rendszer javítható-e, vagy új megoldásokban szükséges gondolkodni. Mit kellene támogatni? Az eszközt (jelenleg ezt tesszük, és ez rengeteg bonyodalmat okoz) vagy a beteget? Vagy a terápiát? Mi a célja a segédeszközök támogatásának? Hogyan lehetne igazságos és az egyenlőség elvét betartó rendszert csinálni? Tudjuk-e, hogy mennyi pénzre lenne szüksége a tb-kasszának, ha minden rászorult megkapná a szükséges eszközt? Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) sok adat elérhető, hosszú évekre visszamenőleg.
El kell gondolkodni a tb-támogatásba történő befogadási rendszer korszerűsítésén. Miért is kell a gyógyszerekhez hasonlóan szabályozni a gyógyászati segédeszközöket? Az EU-ban nem így történik. 2006-ban gyorsan megalkottak egy törvényt, de azóta hat év eltelt, és már látszik a sok hiba. Miért is kell közel 1 millió forintot fizetni egy pár száz forintos fabot tb-támogatásba befogadásáért? Vagy miért nem lehet korszerű eszközöket a támogatási listán lévő legolcsóbbnál drágábban befogadtatni, ha amúgy is fix összegű a tb-támogatás? Még akkor sem, ha a betegek hajlandók lennének a magasabb térítési díjat is kifizetni érte. Miért döntünk a betegek helyett, holott más tekintetben állandóan kikérjük a véleményüket?
 |
A jelenlegi támogatási rendszerben lévő minden egyes termékcsoport tekintetében meg lehet és kell állapítani azon protokollokat, amelyek mentén az orvosok a gyógyászati segédeszközöket rendelik. Ugyancsak létre kell hozni a mostani technológiai szintet tükröző eszközleírásokat (az OEP-nél működő SEJK nem elégséges erre), amelyek alapján a finanszírozó eldönti, hogy befogadható-e egy termék a támogatásba vagy sem. Azzal az egyszerű módszerrel, hogy a már a jelenlegi rendszerben lévő termékeket megfeleltetnénk egy ilyen protokollnak. Becslések szerint mintegy 1 milliárd forint értékű, a terápiás céloknak nem megfelelő terméket lehetne kiszűrni, így ennyivel több jutna a terápiás célokat valóban megvalósító eszközök támogatására. Az áfakulcs várható változtatása 1,5-2 milliárd forint többletet teremt az OEP gyse-kasszájában. Azonban a jövőre is alultervezett kassza – az idei összeggel azonos 43,3 milliárd forint – simán „lenyeli” ezt a többletpénzt, hiszen csakúgy, mint tavaly, az idén is várhatóan 50 milliárd lesz a tényleges éves kiadás. Ugyanannyi beteg szolgálható ki, holott egyre több az idős ember. A várhatóan hiányzó 4-5 milliárd forintot a megszorítások helyett jobb lenne a tb-támogatási rendszer korszerűsítésével megoldani.
A szerző a Replant Cardo Kft. ügyvezető igazgatója
Három kérdés Cserháti Péter helyettes államtitkárhoz
– Lehetséges-e további módosításokkal javítani a gyógyászati segédeszközök tb-támogatási rendszerét, vagy teljesen újra van szükség?
– Folytatódik a gyógyászati segédeszközök ellátási rendszerének már tavaly megkezdődött felülvizsgálata annak érdekében, hogy a valóban rászorultak a számukra legmegfelelőbb eszközt kapják. Szükség lehet javításokra éppen úgy, mint új elemek beépítésére, azonban ezek eldöntésére további munka során kerülhet sor, ugyanabban a szellemben, ahogyan tárcánk a szakmai és a betegszervezetekkel, valamint gyártói-forgalmazói intézményekkel együttműködve eddig is tette. Olyan rendszert kiépíteni, amely mindenki számára megfelelő, nehéz, hiszen a betegségek, fogyatékosságok egymással nem vagy nem teljesen hasonlíthatók össze, ugyanakkor a rendelkezésre álló források behatároltak.
– Ön szerint van-e még tartalék a segédeszközkasszában?
– Közvetlen tartalék az eszközök legnagyobb részénél már nagy valószínűséggel nincs, bővítés csak a meglévő támogatások terhére történhet. A rendszer átalakítása (a kölcsönzés kibővítése, elektronikus jelentés bevezetése, jobb ellenőrzés) révén esetleg még feltárhatók hatékonysági elemek, ennek előkészítése egy éve zajlik.
– Mikor kerülhet sor a gyse-tb-lista felülvizsgálatára, hiszen a forgalmazók szerint számos termék már elavult.
– A társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati segédeszközök körének listáját az Országos Egészségbiztosítási Pénztár folyamatosan felülvizsgálja, neki van erre hatásköre. A befogadást és a támogatásból történő törlést a termék forgalomba hozója kezdeményezheti az OEP-nél.