Újra kell gondolni a mezőgazdaságot?
Az aszályos időszak miatt gyenge, csupán 4 millió tonnányi kukoricatermés várható, ám a szakemberek szerint ez is elegendő lehet az ország belső igényének kielégítésére. A búzatermést azonban kevésbé viselte meg a forróság, az 1 millió 80 ezer hektáron elvetett búzából 3,7 tonna az átlag megtermett mennyiség, és igen jó minőségű az idei kenyérgabona. Az ország bruttó hazai terméke azonban az idei második negyedévet nézve 1,3 százalékos csökkenést mutat a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva. A mezőgazdaság teljesítménye a rekordhozamokat produkáló tavalyi évvel összehasonlítva 10,4 százalékkal esett vissza. Az egész világot sújtó szárazságok és a hazai gyenge termés következtében idén az élelmiszerárak emelkedésével kell számolni.
 |
| Alacsony a vízszint a Balatonban |
| Fotó: Fotó: MTI |
Pinke Zsolta Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézet doktorandusza szerint létezik megoldás: a mezőgazdasági termelés racionalizálható, azaz a természeti adottságokat szem előtt tartva kell eldönteni, mit hol termelünk. A mai, három-négy szemesterményre koncentráló szektor túlságosan kitett az időjárás szélsőségeinek és a termékár-ingadozásnak, továbbá kevés munkahelyet teremt és majdnem minden évben veszteséget termel. Ideális helyzetben a földhasználati rendszer tervezése széleskörű társadalmi egyeztetés keretében zajlik, melynek során például a társadalom háromnegyedét alkotó városi lakosság igényeit egyre nagyobb hangsúllyal veszik figyelembe. A vizek állapota kapcsán ugyanazon választás előtt állunk, mint korábban a Balaton esetében, ahol sikeres döntés született: inkább lubickolunk a tóban, élvezzük a hasznát és számos jövedelmező szolgáltatást kapcsolunk a vízhez, vagy vegyszerrel, mű- és szerves trágyával szennyezzük a veszteséges szántóföldi művelés érdekében.
Magyarország vízgazdálkodása
Tizenöt éve várat magára Magyarországon egy a vízgazdálkodás rövid és hosszú távú feladatait megalapozó, átfogó vízstratégia, annak ellenére, hogy hazánk a Föld egyik legzártabb medencéjében fekvő, vízgazdálkodási szempontból különleges tulajdonságokkal bíró terület - hangzott egy tavalyi MTA-konferencián.
Nem többet kell csinálni, hanem mást és másképpen ─ foglalta össze a vízgazdálkodással kapcsolatos tennivalókat Somlyódy László akadémikus. Somlyódy elavultnak minősítette a vizek gyors elvezetésén alapuló szemléletet. A jövő stratégiájának középpontjában a víz visszatartása és tárazása áll.
Somlyódi László tanulmányából kiderül, hogy a 2040-re az Alföldön már nem nagyon találunk majd tavakat, az Északi-Középhegységben egyre gyakoribbak lesznek a heves árvizek, a Balaton vízkészlete jelenősen csökken majd, és a Tiszán és mellékfolyóin az olvadásos árhullámok korábban érkezhetnek.
Az elmúlt tíz-tizenkét év árvízi védekezési költsége mintegy ötven, a töltések helyreállítása 30 milliárd forintba került, a károk becsült értéke meghaladta a 150 milliárd forintot. Az árvízi védekezés országos kiépítése 250-350 milliárd forintba kerülne.
A gátak védelme
Az Európa-terv legnagyobb vidékfejlesztési programjaként 2003-ban elindult a Vásárhelyi Terv. A Tisza völgyét érintő komplex vidékfejlesztési, árvízvédelmi és környezetvédelmi program 170 milliárd forint értékű fejlesztést tartalmazott. Ekkora nagyságú infrastrukturális beruházás az elmúlt 150 évben nem volt Magyarországon. Az akkori zöld tárca azt terjesztette a kormány elé, hogy az első ütemnek számító 2004-2006-os időszakban 50 milliárd forint jusson beruházásokra. A terv szerint a Tisza árterén 2006-ig öt helyen építettek volna ki tározókat, amelyek az árhullámok apasztását szolgálták volna. 2004-ben évi 8 milliárd forint, 2005-ben 15 milliárd, 2006-ban pedig 16 milliárd forint jutott a Vásárhely Terv keretében fejlesztésekre.
 |
| Alacsony a vízszint a Balatonban |
| Fotó: MTI/Török Tünde |
Az ezredforduló rendkívüli tiszai árhullámai világossá tették, hogy az árvízvédelmi képesség nem növelhető a töltések vég nélküli emelésével. A vízügyi szakemberek felülvizsgálták a Tisza-völgy árvízvédelmi elveit, és elkészült a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT), amely másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát növeli. Ez három fő elemből áll: fejlesztik a már üzemelő árvízvédelmi létesítményeket, javítják a nagyvízi meder - az árvízvédelmi töltések közötti terület - vízszállító képességét, és az árhullám levonulásakor a felesleges vízmennyiséget a folyó mentén újonnan épített tározórendszerbe eresztik. Ennek a rendszernek a kiépítése kezdődött meg idén. A Szamos-Kraszna-közi árvízszint-csökkentő víztározó kivitelezése, a magyar kormány és az Európai Unió társfinanszírozásában megvalósuló 17,4 milliárd forint értékű, komplex beruházás alapkövét a napokban tették le a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tunyogmatolcs határában.
Az 51 négyzetkilométer területen elterülő, nyolc szatmári település külterületét érintő, 126 millió köbméter össztérfogatú víztározó révén jelentősen nő a térség árvizekkel szembeni védettsége. Segítségével a Szamoson 60-80, a Tiszán Vásárosnaménynál pedig 30-40 centiméter árvízszint-csökkenést lehet elérni.
Séta a vizen
Öntözésre vízvisszatartás nélkül az aszályos hónapokban nincs lehetőség, mert a folyókban ebben az időszakban az ökológiai vízigény minimuma sem csordogál - mondta a Figyelő Online-nak Pinke Zsolt. Idén például helyenként át lehetett sétálni a Tiszán. A vízvisszatartást nem óriástározók építésével gazdaságos megoldani, hanem az első félév víztöbbletét kell szétteríteni a szántóföldi gazdálkodásra kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmas területeken, természetközeli módon, úgynevezett szelíd vízárasztással (Természet Világa 2011, 12. szám).
Pinke Zsolt doktorandusz a Tiszavölgyben vízvisszatartásra épülő gazdálkodási rendszer kialakítását javasolja, mely hasznosítja a vizes élőhelyek kimagasló biomassza produkcióját, fajgazdagságát, árvízvédelmi képességét, továbbá kiszolgálja a többnyire városokban élő európai népesség rekreációs igényét. Számos vizsgálat igazolja az állítást, hogy a korábbi vizes élőhelyeken megvalósított vízvisszatartás a mainál kisebb károk és alacsonyabb védelmi kiadások mellett kisebb ár- és belvízkitettséget biztosít.
A dobogó tetején vagyunk
A szakember szerint Magyarország földrajzi helyzete rendkívül szerencsés. A hazai egy főre jutó vízkészlet tekintetében dobogós helyen állunk Európában. A vízkészlet nagy részét azonban a belvíz- és árvízvédelmi rendszerben elvezetve folyóinkon keresztül kiengedjük az országból, ezért aztán úgy viselkedünk, mintha a Száhel övezetben élnénk. Ez a helyzet a 19-20. század során, a szántóföldek erőszakolt kiterjesztése következtében alakult ki (Valóság 2012, 6. szám). Ebben az időszakban szó szerint minden áron felszámolták a mai országterület 23 %-át borító egykori vizes élőhelyeket. A víz erőforrás és ezzel gazdálkodnunk kell, de hatékonyan gazdálkodni csak a természeti adottságainkhoz alkalmazkodva lehetséges. Egyre inkább számolnunk kell azzal, hogy a szélsőséges helyzetek gyakorisága és mértéke növekedni fog.
Arra a kérdésre, hogy emiatt több pénzt kellene-e az árvízvédelemre fordítani, a szakember szerint többféle válasz adható. Lehet a mainál lényegesen nagyobb összegeket költeni a védekezésre. A Föld számos régiójában élők összetennék a kezüket annyi vízért, amennyi Magyarországon és a Tiszavölgyben a rendelkezésünkre áll. Az időszakos víztöbblet, tehát a belvíz és az árvíz egy része csak a mostani földhasználat számára kártékony jelenség. Olyan rendszert is létrehozhatunk, amelyben a víztöbblet nyereség. A vizes élőhelyek globális átlagban potenciálisan négyszer akkora pénzértékű élelmiszer előállítására képesek, mint a szántóföldek.