A Puskin mozi két termét is megtöltötték a hallgatók a Magyar Nemzeti Filmalap és a Film.hu moziportál által szervezett Filmíró Mesterkurzuson, amelynek első vendége az Oscar-díjas Oliver Stone volt. Az alkotó kétnapos kurzust tart a budapesti filmszínházban, pénteken az 1987-ben készült Tőzsdecápák került terítékre; a film vetítése után a kurzus résztvevői tehették fel a kérdéseiket a rendező-forgatókönyvírónak.
Arra a kérdésre, hogyan sikerült egy akkoriban unalmasnak tűnő világról, a tőzsdéről szóló filmet eladni a stúdióknak, Oliver Stone elmondta: ebben elsősorban A szakasz című film sikere segítette. A filmrendező ugyanakkor megemlítette, hogy akkoriban mások is próbáltak a pénzpiacról filmet készíteni, de egyik sem lett sikeres. Felidézte, személyes indíttatása is volt a Tőzsdecápákhoz, hiszen édesapja brókerként dolgozott. Megjegyezte: a tőzsde korábban nem volt annyira "vadállati", mint amilyen a nyolcvanas-kilencvenes években lett. "Apámtól azt tanultam, hogy van etikája a kapitalizmusnak is" - fogalmazott a rendező. Szerinte a világ gyorsan változott, a modern tőzsde agresszivitása, mások teljes leigázása sok hasonlóságot mutatott a korábban elkészült forgatókönyvével, a Brian De Palma által rendezett A sebhelyesarcúval, amely a kokainkereskedelemről szól. "Logikus lépésnek tűnt erről forgatni" - jegyezte meg Oliver Stone.
 |
Arra a kérdésre, hogy milyen volt együtt dolgozni Brian De Palmával és Al Pacinóval A sebhelyesarcú című filmben forgatókönyvíróként, Oliver Stone azt mondta, beledolgozta a rendező és a színész ötleteit is. Kitért arra, hogy ez a kevés alkalmak egyike volt, amikor még a forgatás közben is alakult a forgatókönyv.
Hangsúlyozta: nem szabad kész forgatókönyv nélkül nekiállni a forgatásnak, mert az számos veszélyt rejt magában; legalább 85 százalékig el kell jutni a könyvvel. A hallgatóság arra is kíváncsi volt, honnan tudja Stone, hogy elért ehhez a ponthoz. A rendező azt felelte, ez saját döntés, de besegíthet a producer és a színészek is.
Több részletet elárult alkotói módszeréről Oliver Stone, akinek 19 nagyjátékfilmje és hét dokumentumfilmje készült az elmúlt évtizedekben. Társírókat alkalmaz, akik segítenek neki, ha elakad. Szerinte mindegy, miről szól a történet, a legfontosabb, hogy olyan film készüljön, amely érdekli az embereket. Mint fogalmazott, leginkább a modern Amerika problémáival szeret foglalkozni filmjeiben, de előfordult, hogy a történelem ragadta meg figyelmét vagy egy olvasmányélménye. Ez utóbbira példaként a JFK című filmjét említette, hozzátéve, hogy az elnök meggyilkolásának okait maguk is próbálták kideríteni. A kutatómunka során bukkantak a filmben látható további szálakra, amelyek a thriller-érzetet erősítették.
Oliver Stone a New York-i Egyetemen tanult forgatókönyvírást, de közben sokat olvasott és írt is. "Évente két forgatókönyvet írtam" - emlékezett. Szerinte a jó forgatókönyv már tartalmazza a vizuális koncepciót, bár gyakori, hogy végül egy másik elképzelés valósul meg. "Szeretek írni, élvezem az írással járó magányt. Ilyenkor az ember egyedül lehet önmagával" - fogalmazott. A legkritikusabb pontnak az első vágás utáni megtekintést tartja, akkor legtöbbször "öngyilkossághoz közeli állapotba" kerül. Hozzátette: ha a rendező jó vágókat alkalmaz, akkor a végén minden a helyére kerül.
A hallgatóság arra is kíváncsi volt, van-e olyan filmje, amelyen utólag változtatna. Oliver Stone igennel felelt és elmondta: a Nagy Sándor, a hódítót 2004-es bemutatója óta újravágta. Ezt azzal indokolta, hogy annak idején a korhatári besorolás miatt elsiették a vágást, kikerültek a homoszexualitást bemutató és az erőszakos jelenetek. Az újravágás során visszatért a forgatókönyvhöz, így egy négyórás, kétrészes film született. Hozzátette: a DVD-értékesítés már sikeres volt az Egyesült Államokban is, míg az eredeti film nem.
 |