Az első alkuszirányelv - amelyet a szakma IMD 1.-nek jelöl - 2002-ben lett kész, és 2005-től kellett alkalmazni, a magyar biztosítási törvény 2003-ban olvasztotta magában - mondta Kovács Zsolt (Aegon) a konferencián. A készülő IMD 2. jelenlegi változata közvetítőnek ismeri el a biztosító saját alkalmazottját, az utazási irodát és a kárrendezőt, kárfelvevőt is.

A javaslat nemcsak a közvetítő regisztrálásakor követeli meg a képzettségét, hanem folyamatosan kell tovább képeznie magát. Egy másik szabály szerint az alkusznak az ügyfél részére szakszerű, tisztességes (fair) tájékoztatást kell adnia, és mindig különbséget kell tennie az objektív információ és a reklám között.A legnagyobb vitát a közvetítő díja veti fel a tervezetben, ugyanis a jutalék teljes összegét közölni kell az ügyféllel. Ha az alkusz jutaléka nem számolható ki, akkor a kiszámítás módját kell megadni.Hollandiában már nem a biztosító, hanem a megbízó - az ügyfél - fizeti a közvetítőt, így ott nem gond a díj pontos kiszámítása, és megismertetése az ügyféllel - mondta Józsa Ádám (Aegon), aki esettanulmányban mutatta be a holland megoldást.

A második legnagyobb ottani alkuszcég, a Meeús 30 irodában 1.800 embert alkalmaz, 2 milliárd euró értékű biztosítási állományt kezel, az éves bevétele pedig 210 millió euró.Miután ez az alkuszcég zömében cégek felelősség- és vagyonbiztosításával foglalkozik, a kalkulált díjért feltárja a megbízó cégnél a kockázatokat. Ezután - ha biztosítást akar kötni a kockázatokra a cég - megteheti, de az már nem kerül külön pénzébe. A holland tapasztalat szerint ezzel a megoldással a biztosítási díj kisebb lett, és valamivel kevesebb lett az alkusz jutaléka is. Viszont az alacsonyabb díj miatt többen kötnek ipari biztosítást, így összességében a közvetítői bevétel nem csökkent.