A hír akkor is meglepetésként érte az orosz gázimportra szoruló Európával szemben hosszú éveken át magát nyeregben és kvázi érinthetetlennek érző Gazpromot, ha az EU versenyjogi hatósága a Microsoft ráncba szedésével a múltban már bizonyította, kész bárkivel ölre menni az uniós belső piaci szabályok érvényesítése érdekében. Az orosz gázmonopóliumnál a jelek szerint mégis még mindig hisznek abban, hogy az Európai Bizottság az európai energiaellátás biztonságára való tekintettel meghátrál az erőpróbában. „Ha a Microsoft hátat fordít Európának, akkor jön helyette más. A Gazprom azonban nem helyettesíthető csak úgy” – vélekedett a Figyelőnek egy az orosz céghez közeli forrás.
Néhány évvel ezelőtt talán még teljesen helytálló is lett volna ez a helyzetértékelés, ám az utóbbi időben az európai térfélen sokat változott a helyzet. A Moszkva és Kijev vitájából kikerekedett 2009-es gázválság szinte elektrosokként hatott az Európai Unióra. Brüsszel ráébredt arra, hogy a belső energiapiac létrehozása a legjobb válasz az oroszoktól való energiafüggőség csökkentésére. Az elszigetelt nemzeti energiapiacok egymással való fokozatos összekapcsolásával és az úgynevezett harmadik energialiberalizációs jogszabályi csomag végrehajtásával az EU-nak mostanra jelentős mértékben sikerült gyengítenie a Gazprom zsaroló potenciálján.
Az odahaza és Kelet-Közép-Európa jelentős részén is a feltételek diktálásához szokott orosz gázipari óriás számára komoly nehézséget jelent az új európai szabadpiaci szabályokhoz való alkalmazkodás. „Kívülről nézve úgy tűnik, Európa a Gazprom rovására próbálja megváltoztatni a saját rendszerét” – panaszkodott lapunknak egy az orosz oldalon játszó illetékes. Az egységes európai gázpiac kialakulása valóban ellentétes az orosz érdekekkel. A Gazprom az erősebb verseny és a gázellátás diverzifikálása miatt egyre kevésbé diktálhat, és ez komoly üzleti érdekeket sérthet.
Moszkvai szakértők szerint az orosz óriáscég láthatóan nem érti vagy inkább nem akarja érteni azt a logikát, amely szerint az EU-n kívüli országban bejegyzett cégként is ugyanúgy vonatkoznak rá az uniós szabályok a belső piacon, mint ha európai vállalkozás lenne. Az EU az elmúlt években rákényszerítette a legnagyobb tagállami energiavállalatokat arra, hogy a tisztességes piaci verseny érdekében eladják hálózataikat. Ha kivételeznének a Gazprommal és más nem EU-tagországi cégekkel, akkor az uniós gáztársaságok versenyhátrányba kerülnének.
ELNÖKI TILTÁS
Ez a filozófia azonban ma még meglehetősen távol áll a vertikálisan integrált orosz gázmamuttól, amely továbbra sem érti, hogy miért kell más vállalatok számára is méltányos hozzáférést biztosítania azokhoz a gázvezetékekhez, amelyek megépítésébe dollármilliárdokat fektetett. A 2009-es gázválsággal nagy öngólt lövő Putyin orosz elnök is hű maradt önmagához, amikor a kedvenc cége ellen indított uniós vizsgálat hírére azzal reagált: megtiltotta a Gazpromnak, hogy az orosz kormány engedélye nélkül bármilyen információt is átadjon.
 |
Egy a Gazpromot jól ismerő forrásunk szerint ugyanakkor már Moszkvában is megindult a gondolkodás arról, hogy miképpen igazítsák hozzá a cég üzleti modelljét a változó európai szabályozói környezethez.
Ennek a szándéknak azonban egyelőre a vállalat vezetőinek nyilatkozataiban nem láthatók a jelei. Alekszandr Medvegyev, a Gazprom elnökhelyettese például nemrég leszögezte, hogy a cég a jövőben is a szabad- (spot-) piacinál jellemzően nagyobb bevételt biztosító olajindexált árképzési formulát kívánja alkalmazni a hosszú távú gázszállítási szerződéseknél. Pedig éppen ez az egyik ellentmondásos gyakorlat, ennek kapcsán az uniós versenyhatóság most az oroszok körmére néz (lásd a keretes anyagot).
HÁTRÁNYOS SZERZŐDÉS
A Gazprommal jelenleg érvényes szerződés több szempontból is kedvezőtlen hazánknak. Az uniós versenyhatóság által megfogalmazott három vádpont mindegyike Magyarországra nézve is áll. A Gazprom korlátozta a gáz viszonteladását, más szereplőket nem engedett hozzáférni a vezetékéhez, és az olajéhoz kötötte a gáz árát. Ez utóbbi miatt aligha lehetne a Gazpromba belekötni, hiszen ezt a módszert más, elsősorban unión kívüli társaságok is alkalmazzák. A bizottság gyanúja szerint ugyanakkor az orosz mamutcég az olajár-indexálást diszkriminatívan alkalmazza a közép- és kelet-európai piacon, ahol domináns pozícióban van. Nyugat-Európában, ahol az orosz gáz csak 20-30 százalékát teszi ki az importnak, a Gazprom a 2000-es évek elején az uniós versenyhatóság nyomása előtt meghajolva belement a gázszerződések módosításába.
Az E.Onnal, az RWE-vel vagy az olasz ENI-vel újrakötött hosszú távú szerződések már egy vegyes, az olajár-indexálás mellett a jellemzően olcsóbb szabadpiaci nagykereskedelmi ármozgást is követő árképzési formulán alapulnak. Régiónkban azonban ugyanettől eddig következetesen elzárkózott. Emellett a vedd vagy fizess feltétel is hátrányosan érintette hazánkat. Eszerint a vevőnek egy meghatározott mennyiséget akkor is ki kell fizetnie, ha azt nem veszi át.
Szintén nem túl versenybarát lépés, hogy a jobb alkupozícióval rendelkező európai országok kedvezőbb feltételekkel tárgyalhatták újra a szerződéseket. Ezek következtében a közép-európai fogyasztók, köztük Magyarország annak ellenére jóval magasabb áron kapják a földgázt, mint a nyugatiak, hogy a szállítási költségek a kisebb távolság miatt ennek éppen az ellenkezőjét indokolnák.
A Corvinus Egyetem Regionális Energiakutató Központjának (REKK) becslései szerint Magyarországnak az olajár-indexálásból kifolyólag 2012 végén körülbelül 50 forinttal magasabb árat (130 forintot) kell fizetnie köbméterenként az ausztriai Baumgarten gáztőzsdéjén érvényes spotgázárnál. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban jelenleg nagyjából 30 forintba kerül egy köbméter gáz.
VÉGRE MI IS JÓL JÁRHATUNK
A térség országai most abban reménykedhetnek, hogy akárcsak néhány évvel ezelőtt Nyugaton, a brüsszeli versenyhatóság a kontinens keleti részén is keresztülviszi azt, hogy a Gazprom barátibb árakat szabjon. Kaderják Péter, a REKK vezetője szerint ha ez lenne a történet vége, abból elsősorban Magyarország húzhatna hasznot. A magyar–orosz hosszú távú gázszállítási szerződés 2015 végén jár le. Más térségbeli államok, így Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Románia 2008-ban és 2009-ben kötöttek új hosszú távú szerződéseket, amelyek 2020 körül járnak le. Ennél korábban nehéz lesz újratárgyalni őket.
Egy neve elhallgatását kérő elemző úgy véli: ha az Európai Uniónak sikerül elég egységesen és szigorúan fellépnie most a Gazprom ellen, akkor 2015-től, a lejáró hosszú távú szerződés újrakötésénél hazánk kedvezőbb feltételekkel kaphatja a gázt. Forrásunk becslése szerint, ha piaci árakon lehet megkötni a szerződést, akkor Magyarország évi 300-400 millió dollár veszteséget kerülhet el. Kérdés, hogy ennek az összegnek mekkora hányada szerezhető meg, és a pénz kinél csapódik le. Ha a kormány tervei komolyak az E.On gázkereskedelmi üzletágának államosítására, akkor 2015-ben már egy állami vállalat tárgyal a Gazprommal. A keletkező veszteséget így az adófizetők nyelik le vagy spórolják meg. Jelenleg az E.On szenvedi el a veszteséget, de a magyar lakossági fogyasztók olcsóbban kapják a gázt, mint amennyiért az E.On megveszi az oroszoktól. „Ha sikerülne a Gazprom ellen fellépni, akkor a vállalati fogyasztók olcsóbban vásárolhatnának gázt, a lakosságnak pedig kisebb mértékű áremeléssel kellene szembenéznie, mint enélkül” – mondja Pletser Tamás, az ING Bank elemzője.
A 2015-ös szerződés kimenetele nemcsak az unió szigorától, de Magyarország akkori alkupozíciójától is függ. A fogyasztás 25 százalékát adó hazai gáztermelés mellett addigra megépülhetnek a csatlakozások a szomszédos országok felé, esetleg bekapcsolódhat hazánk a cseppfolyósított gáz világpiacára, és kiderülhet, mi a realitása a sokat halogatott Nabucco, illetve Nabucco West gázvezetéknek.
Jelenleg mindenesetre Magyarország kiszolgáltatott az orosz gáznak, Pletser Tamás szerint ez nem is változik jelentősen a következő három évben. Szerinte a gáz ára valamivel olcsóbb lesz, de nagy eséllyel megmaradnak a különböző feltételek az egyes európai országokkal, és a kis államok továbbra is a kedvezőtlen vedd vagy fizess feltétellel szerződhetnek.
Kaderják Péter optimistább: a REKK igazgatója úgy véli, hogy hazánknak akár az EU-elmarasztalás nélkül is lesznek ütőlapjai, főleg azért, mert 2015-re már új, alternatív fizikai kapacitások állnak rendelkezésre. „Semmiképpen sem szabad még egyszer olyan szerződést kötni, ami eddig volt. Az öngyilkossággal érne fel. Újra kell gondolni az opciókat, én nagyon jónak látom a magyar adottságokat” – nyilatkozta a szakértő a Figyelőnek.
3 gyanú a Gazprommal szemben
- A hosszú távú szerződésekben a földgáz viszonteladásának korlátozásával akadályozza a gáz tagállamok közötti áramlását, és ezzel felosztja a gázpiacokat.
- Akadályozza a gázellátás diverzifikálását Közép- és Kelet-Európában (más piaci szereplőknek a gázvezetékhez való hozzáférés megtagadásával).
-A gáz árának az olajéhoz való szelektív rögzítése révén tisztességtelen árakat kényszerített a közép- és kelet-európai fogyasztókra.