Veszteséges magáncégekben nem kíván részesedést vásárolni a kormány – mondta a napokban Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára. Áprilisban még azt hangoztatta, hogy meg kell menteni a Gyulai Húskombinátot. Lapunk értesülései szerint a kormány kedden döntött arról, hogy nem lesz állami húsholding. A gyulai üzem bankhitele szeptember 28-án jár le, kevés az esély arra, hogy ezt elfogadható feltételekkel meg tudná újítani. „Nem akarom minősíteni az állami szerepvállalást, de látszik, hogy a Malév-szindróma ismétlődik” – jegyezte meg lapunknak Kovács Lajos, a húskombinát tulajdonosa, a Nagisz Zrt. vezérigazgatója. Azért sem érti, hogy miért nem adta meg a kormány a megígért segítséget, hiszen október 9-ig az unió is lehetőséget adott a közvetlen beavatkozásra, csak be kellett volna jelenteni a támogatást. A dominó dőlni kezd, akinek ez volt a célja, Kovács Lajos szerint elérte.

A szóba került több lehetséges forgatókönyv egyike, úgy tudjuk, a Raskó György agrárközgazdász nevével fémjelzett cselekvési terv volt, amely az érintett szaktárcáktól nem igényelt volna költségvetési hozzájárulást. A modell szerint az érintett különleges státusú, de fizetésképtelen cégek mielőbb csődöt jelentettek volna. Így 120 nap állna rendelkezésükre, hogy a hitelező beszállítókkal megegyezzenek a követelésük rendezéséről. A beszállítók vagy leírhatták volna a követelésüket, vagy az adós cégben tulajdonrésszé alakíthatták volna. Ezután az állam megbízásából az MFB Invest Zrt. tőkét emelt volna a cégben 49 százalékos tulajdonrészig. Ez az a mérték ugyanis, amelyet állami társaság számára még lehetővé tesz az EU-versenyjog. A banki tulajdonos a tőkeinjekcióért cserébe megkapta volna a menedzsmentjogokat.

A terméklánc versenyképességét döntően meghatározó sertésvágást is új alapokra helyezte volna a program egy évi 1-2 millió hízó feldolgozására alkalmas, nyugati színvonalú dunántúli vágóhíd létrehozásával. Az autóipari beruházáshoz hasonló kondíciókkal, nagy összegű, 1,5-2 milliárd forintos állami támogatással akár sokéves adókedvezménnyel is ösztönözhette volna az állam a tenderen nyertes, nemzetközi referenciákkal rendelkező majdani szakmai nagybefektetőt.

A húsprogram egy új állami irányítású vállalatcsoport létrehozatalát is javasolta. A gyulai és kapuvári feldolgozó mellett lehetőséget kapna a csatlakozásra két másik, szintén nehéz pénzügyi helyzetben lévő húsüzem is. A négy feldolgozóval, amelyek együttes árbevétele meghaladná a 70-80 milliárd forintot, meghatározó lehetett volna a hazai piacon. A csoport irányítására, a központi beszerzésre, értékesítésre, a hatékony piaci munkára egy állami húsholdingot javasolt a program, amely a finanszírozást is szervezné, és érvényesítené a csoporton belüli szinergiákat. Az összefogás lehetőséget biztosított volna a vállalatok karcsúsítására, hatékonyabbá tételére is, ahogyan az a fő riválisnál, a Bonafarm-csoportnál bevált. A most még bukdácsoló feldolgozókból kialakuló csoport üzleti értéke 3-4 év alatt elérhette volna a 20-25 milliárd forintot, ezután az állami bank nyereséggel adhatott volna túl a húsipari portfólióján.

A mentőötlet életképességét beárnyékolta ugyanakkor, hogy itthon gyakorlatilag nincs sertés, pláne megfizethető áron. Az idei világméretű takarmánypiaci árcunami kilogrammonként 30 százalékkal, 440-450 forintra tornászta fel az élősertés-árakat. Lapzártánkig csak 10-12 százalékos átadói áremelést tudott kiharcolni a láncoknál a húslobbi, ez már az idén újabb bedőlési hullámot gerjeszthet az egyébként is fuldokló feldolgozók körében.