Észak-Korea: nyitás atomfegyverekkel

Kis-Dörnyei Márton
2012-10-01 09:04
Az elmúlt hónapok irányváltása alapján úgy tűnik, Észak-Korea a reformok útjára lép, a kínai mintára beindított megújulás pedig örvendetes fejlemény az ország lakói és a külvilág számára - állítja Andrei Lankov a The Korea Timeson publikált írásában. A szöuli egyetem szakértője szerint a legfontosabb stratégiai kérdés, hogy miként változik meg a reformista északi állam viszonya az atomfegyverekhez.
Észak-Korea számára két szempont miatt kiemelten fontos a nukleáris arzenálja. Egyrészt védelmi (elrettentő) eszköz, másrészt a diplomáciai játszmákban jelent stratégiai ütőkártyát. A borzalmas gazdasági állapotban lévő ország számára létfontosságúak a nemzetközi segélyszállítmányok, amelyeket csak az atomkártyával tud kierőszakolni. Ha azonban egy reformfordulat nyomán beindulna a gazdasági növekedés, egyre kevésbé lenne szükség a segélyekre. Éppen ezért hosszú távon diplomáciai szempontból nem érné meg fenntartani a nukleáris arzenált. Mindazonáltal rövid távon az elrettentés még mindig sokat nyom a latba.

A reformista rezsimnek két kihívással kell szembenéznie. Egyrészt figyelnie kell a konzervatív belső ellenzék mesterkedéseire, másrészt fenn kell tartania a közfegyelmet. A reformok elindítását követően az állampolgárok egyre növekvő igényekkel jelentkeznének, elégedetlenségük pedig csak tovább fokozódna, amint összehasonlítanák életkörülményeiket a déli szomszéd polgáraiéval.


Líbia példáját sokszor emlegetik észak-koreai berkekben. Kadhafi uralkodása során fokozatosan megvált atomfegyvereitől a Nyugattal való jobb kapcsolat érdekében. Amint azonban tömeges népfelkelések kezdődtek az országban, a korábbi „partner" beavatkozott, és fegyveresen támogatta a felkelőket. Ugyanakkor kétséges, hogy a Nyugat akkor is beavatkozott-e volna, ha Kadhafi ezredes atomfegyverek felett rendelkezik.

Mindenesetre egy átalakuló Észak-Korea még atomfegyverekkel is kevesebb veszélyt jelentene a külvilág számára. Valószínű, hogy a nukleáris fegyverzetét megtartaná az ország, de azt kevésbé használná agresszív fenyegetőzésre a diplomáciai tárgyalások során. A nemzetközi kapcsolatokban gazdasági szereplőként való részvétel sokkal jövedelmezőbb, mint az atomfegyverekkel való kockázatos zsarolás.

Mindezek azt sejtetik, hogy a külvilágnak érdeke a reformfolyamatok támogatása. Kim Jong-un fiatal, és bizonyos szemszögből naiv, tehát van rá némi esély, hogy egyszer majd lemond az atomprogramról. Azonban ne legyünk túlságosan optimisták. Egy megreformált Észak-Korea sokkal biztonságosabb hely lehetne, de valószínűen legalább addig megmarad nukleáris hatalomnak, amíg az országot a Kim család irányítja.

Andrei Lankov orosz tudós, a szöuli Kookmin Egyetem professzora. Ázsia szakértő, kutatási területe Korea. Rendszeresen publikál a The Korea Times-ba, illetve orosz nyelven saját blogot is vezet.