Így segít az Unió: változásra lesz szükség?

2012-10-02 11:38
frissítve: 2012-10-02 11:32
A 2011-es év kihívásokban gazdag évnek bizonyult mind a politikai és gazdasági fejlődés, mind az Európai Unió tagállamai szempontjából, mind pedig az Európai Szomszédságpolitika országai számára. A világgazdasági válság hatásainak következtében általánossá vált a piaci fluktuációk és a gazdasági instabilitás, amely elsősorban a világ szegényebb lakosságát érintette. Az Arab Tavasz, a Szomáli Félszigeten bekövetkező humanitárius katasztrófa és egy új állam születése (Dél-Szudán) mind jelentős kihívások elé állították a nemzetközi közösséget.
Az Európai Unió 2011-ben útjára indított számos új stratégiát. Egy átfogó stratégiát az Arab Tavasz kapcsán fellépő problémák kezelésére, egy átfogalmazott Európai Szomszédságpolitikát (ENP) és egy stratégiai keretrendszert a Szomáli Félszigetre. Az Arab Tavasz kapcsán átértékelték az EU-s prioritásokat, és a jó kormányzás, a foglalkoztatás és a fiatalokkal való foglalkozás kerültek a középpontba. Ezen túl egymilliárd eurónyi pótlólagos forrást ajánlott fel az unió a térség számára a 2011-2013-as időszakra. Az EU továbbra is a hivatalos fejlesztési segélyezés legjelentősebb szereplője maradt: az EU-s tagállamok, valamint az EU biztosítja a világ fejlesztési segélyeinek több mint felét.

Ahogyan már említettük, az Európai Szomszédságpolitika 2011. május 25-én megújult, amelynek keretei között megfogalmazták az emberi jogok, a demokratikus elvek, valamint a jogállam védelmét. Ennek keretében a partnerországok személyre szabottan építhetnek ki kapcsolatokat az EU-val és elsősorban a partnerországi igényekhez igazodik az uniós politika, vagyis kereslet alapú segélyezést igyekeznek megvalósítani. Lényeges új elemnek tekinthetjük a civil szféra megerősítésére félretett összeget, amely 26,4 millió euróval kívánja támogatni a kezdeményezéseket. Hosszú távon ezzel az EU meg kívánja valósítani a civil kontrollt, az elszámoltathatóságot és a nagyobb fokú transzparenciát az Európai Szomszédságpolitika országaiban. Szintén lényeges elem volt az Erasmus Mundus típusú együttműködésekre félretett pótlólagos 66 millió euró, amellyel fejleszteni kívánják az együttműködést a felsőoktatásban. A továbbiakban két, az Európai Unió számára lényeges régiót fogunk bemutatni.

Az EU déli szomszédai számára 80,5 millió eurót hagytak jóvá elsősorban a demokratikus átalakulás és az elszegényedett területek támogatására, valamint humanitárius célokra és a civilek védelmére. Fontos eleme ugyanakkor a támogatásnak, hogy azokat az országokat részesíti előnyben, akik meg is valósítják a vállalt programokat, vagyis a pénz hatékony felhasználása egyértelmű prioritást élvez. Hosszú távú cél, hogy az Arab Tavasz következtében megvalósuló demokratikus átalakulások tartósnak bizonyuljanak, és a térség ráálljon a fenntartható fejlődéshez vezető útra.

Az EU keleti szomszédjainak támogatására a Keleti Partnerség keretei között addicionálisan 130 millió eurót hagytak jóvá a döntéshozók a 2012-2013-as időszakra. Az unió ismételten felszólította a fehérorosz kormányt a politikai fogvatartottak szabadon engedésére és ezen felül 17 millió eurót biztosít a fehérorosz nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) részére, hogy azok elősegítsék a politikai szabadságjogokért vívott harc sikerességét, valamint ellenőrizzék a választások tisztaságát. Ukrajna kapcsán hasonlóan felhívták a figyelmet a törvények betartatására és a közös értékek tiszteletben tartására. Az EU keleti szomszédai az energiabiztonság geopolitikai vonatkozásai miatt is kiemelten fontosak, emiatt ebben a régióban a hatékony együttműködés fennmaradása kiemelt cél.

Ugyancsak lényeges eleme az uniós támogatásoknak, hogy 15 partner országban bevezették az eredményorientált monitoring rendszert (Results-Oriented Monitoring). Ez az eljárás párhuzamosan működik más, korábban már kiépített ellenőrző és értékelő rendszerekkel. A ROM segítségével az EU-s fejlesztési források 25 százalékát és a kiosztott pénzek 22 százalékát világították át a következő eredményekkel: a 243 futó projekt háromnegyede rendkívül hatékonyan vagy hatékonyan működött, és csak kilenc százalékban fordultak elő olyan projektek, amelynek a megvalósulása erősen kérdéses volt. A legnagyobb nehézségek a termelői kapacitásokat fejlesztő projektek esetében mutatkoztak, de ez részben érthető is, mert ezek tekinthetőek a legspecifikusabbnak, de leginkább lassan változónak.

Magyarországra röviden reflektálva: a 2011-es évben hazánk teljesítette az Európai Fejlesztési Alap (European Development Fund) felé vállalt kötelezettségeit, és befizetett körülbelül 12,5 millió eurót. Emiatt érdekünkké vált, hogy a befizetett összegből lehetőleg olyan országokat támogassanak, amelyek Magyarországnak is stratégiai partnerei például a Balkánon, vagy a FÁK országokban. Ezen keresztül Magyarország számára nem „veszne el" az EU-s alapba befizetett összeg, hanem a magyar külpolitikai és fejlesztési együttműködési célokat is szolgálná. Hogy ez valóban így történik-e, az 2013-ban fog kiderülni.

Tétényi András egyetemi tanársegéd, Világgazdasági tanszék.